Könyvek, órák, imasálak és apró (valami)csodák

Szerényi Gábor kiállításáról

Mintha egy imaházba lépnénk elvarázsolt grafikákat nézni; és valóban, Szerényi Gábor grafikus, karikaturista és újságíró kiállítása a Bújtatott jelek a falon a szentendrei Chaj Galériában látható.

A megnyitón Myers Mendi szentendrei rabbi üdvözölte a megjelenteket és máris felhívta a figyelmet a művész Geniza c. grafikai sorozatára. Lényeglátó gesztussal, hiszen mit is rejthetnek a képciklusok és milyen asszociációkat kelthetnek a nézőben? Valóban, ez egy jel(kép)rendszer, kulcs nélküli talányos kódokkal.

Dr. Vitályos Eszter, Szentendre országgyűlési képviselője rátapintott a lényegre; egy-egy Szerényi grafika nem pusztán illusztráció, hanem önálló mű. Halász Géza grafikus méltatván pályatársa művészetét, hangsúlyozta, hogy képeken a komikum mellett a tragikum is jelen van. Hiszen Szerényi Gábor másodgenerációs túlélő, és a művész elmondása alapján könyvelő édesapja, Szerényi Emil is grafikusként próbált létezni, legalábbis alkotni, ez is családi örökség.

A grafikai lapokon festőien egzaltált szétszórtságban (szétszóratásban?) könyvek és könyvekből kihulló lapok hevernek, héber betűk tévelyegnek véletlenül erre tévedt tárgyak és állatkák társaságában. Asztali csendéletek lámpával, nyakkendővel, majd gyertyával és imasállal ellenpontozzák a szentet és a profánt. Sokalakos kompozíciók politikai karikatúrára hajaznak, némi bizarr kelet-európai mélabúval. Olykor órák, halak, hajók vonulnak át a képtéren, vagy dermednek meg, és egyes különös portrék mintha mikrografikus ábrázolások, vagy imitációk lennének.

A művész meghökkentő képsorokhoz invitálja a látogatót: szubjektív művei mögöttes tartalommal telítettek, és noha hétköznapi abszurd, kicsit groteszk eseményeket, tragikomikus pillanatokat tár elénk, mégis a fantáziánkat katalizálja, hogy a mindennapiban meglássuk a fentről jövő üzeneteket. A hétköznapi gyanús és gyanútlan alakokban, tárgyakban, a kicsit rendezetlen csendéletekben, kacathalmokban a csodát. Mint amikor kincset találunk lomtalanításkor egy szédült délutánon. Persze, közben az az érzés kísért minket, mintha e képek alkotója minden bánatát, szomorúságát filozofikusan vidám látványvilággá transzformálta volna.

Mit látunk ezeken a zavarbaejtő, furcsa rajzokon? Milyen forrásvidékből merít a művész? Mik ezek, műfajilag? Karikatúrák, illusztrációk, groteszk talányos képtörténetek, rajzolt képtöredékek? Az alkalmazott grafika technikája széles és tág felhasználási lehetőséget kínál, sőt sajátos univerzum is építhető általa, ha egy művész megszállott teremtő erővel teremt. Szétszedhető, tördelhető képi világ ez, amelyre egyaránt jellemző valami időtlen lebegés és mozdulatlan kontempláció. A vizuálisan hol túlzsúfolt, hol szellősebb kompozíciókon hol elrejtve, hol elővillanva jelek repülnek, futnak. Rejtőzködő személyes és elhagyott tárgyak keringenek, mint apró mementók, emlékezetgesztusok, jelképek, sorozat-szerűen, körforgásszerű töredékekként. Sérült szent könyvek emléktárolói, raktárai furcsa környezetben, libegő-lebegő kacatok között sugárzóan tündöklő héber betűkkel, repkedő trenderlivel hirdetik a reményt, már ha hiszünk benne.

Felragyogó színes grafikái különösen látványosak székekre, fotelokra rogyó arctalan, testetlen árnyakkal, zsidóságra és az időre utaló szimbólumokkal.

Valami talán történik ezeken a földtől elbillenő-ellibbenő költői rajzokon, de az sem baj, ha nem…

A kiállítás december 4-én nyílt a Szentendrei Chaj Galériában (2000 Szentendre, Pátriárka u. 6.)