Komoróczy Géza – a Mazsike Életmű Díjának kitüntetettje

Írta: Deák Gábor - Rovat: Kultúra-Művészetek, Oktatás

December 27-én, hanuka alkalmából, a Bethlen téri zsinagógában rendezett ünnepségen, jótékonysági koncert keretében adta át a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület idei díjait. Komoróczy Géza hebraista, asszíriológus, történész vehette át az életműdíjat. Deák Gábor, a Mazsike elnökségi tagja laudálta.

A legbiztosabb forrásként Komoróczy Géza saját maga elbeszélte családtörténetének egy részletét idézem:

“Hétszilvafás nemesi családból származom. Az apai ősök birtokai Sárosban, Zemplénben feküdtek. Zsigmond korából vannak róluk az első adatok. Címeres levelünk van. Atyafiak élnek a Nyírségben. Anyai családom dunántúli „kulák”. De a birtokokból semmi sem maradt szüleim korára. Apai nagyapám – mint sok magyar dzsentri – jegyző volt Kapnikbányán, Szatmárban. 1918-ban kitelepítették Romániából, és Mátyásföldön két évig vagonban laktak. Nagyanyám délvidéki sváb családban született. Anyai nagyapám a Törley Pezsgőgyárban volt irodai alkalmazott. A családi emlékekben a karácsonyi láda pezsgő – a gyár ajándéka az alkalmazottaknak – mindig szerepelt. Apám Eötvös-kollégista volt; Szekfű, Hóman és Domanovszky tanítványa. Anyám is Szekfű köréhez tartozott, latin–történelem szakos gimnáziumi tanárnő volt.”

Komoróczy Géza Pesten és Prágában járt egyetemre. Az ő nevéhez fűződik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Asszíriológia és Hebraisztikai tanszékének megalapítása, amelyet hosszú időn keresztül vezetett. Későbbi tudósok több generációját tanította.  Számtalan munkáját lehetne itt felsorolni, de ki kell emelni, életének minden bizonnyal, egyik fő művét A zsidók története Magyarországon címűt. A hatalmas forrásanyagra támaszkodó többkötetes könyv, a legnagyobb szabású átfogó mű, amelyet a magyar zsidók történetéről valaha írtak. Itt kell megemlítenem A zsidó Budapest című alapművet, melynek egyik szerzője és főszerkesztője volt. Még hosszan lehetne  e méltatásban sorolni műveit, melyek a sumer irodalomtól, az akkád ékírásos eposzokon át a héber mítoszokig terjednek, de ez legyen a jelen levő vendégeink házi feladata. Tessék utána nézni Komoróczy Géza hatalmas életművének mondjuk akár a Wikipédián. Kikérdezni nem fogjuk, de mindenkinek hasznára szolgálhat.

Komoróczy Géza közéleti ember. Amikor egy-egy társadalmi vitában véleményt nyilvánít, arra mindig oda kell figyelni.  Emlékszem, még a 90-es évek  elején egy zsidó témájú konferencián az ELTE jogi karának dísztermében, felállt és feltett néhány kérdést az akkori külügyminiszternek. Mindenki más szájából azok a kérdések provokációnak számítottak volna, de Komoróczy Géza szavaira csend lett a teremben.

Egy másik történet: Bevésett nevek címmel az ELTE BTK Trefort-kerti épületének téglái között – a második világháborúban, a zsidótörvények következtében munkaszolgálatosként, koncentrációs táborban, üldöztetésben, katonatisztként vagy polgári személyként meghalt oktatók, hallgatók nevei olvashatók. Az emlékmű felavatását követő tudományos konferenciáról könyv is készült. A könyv bemutatóján – amelyről a Mazsike lapja, a Szombat online kiadása írt – Komoróczy Géza egyszer csak odasétált a mikrofonhoz, és egy zsidó hagyományra hivatkozva – miszerint indokolt esetben megszakítható még egy istentisztelet is – különvéleményt jelentett be. Komoróczy szerint komoly probléma van. A legnagyobb baj, hogy a magyar, angol és Braille-írásos szöveg mellett héberül semmi sem szerepel az emlékművön. Állítása szerint a bronzcsíkon szereplő 198 személyből 188 a nyilvános adatok szerint zsidó volt. Továbbá mintegy 70 rabbi van köztük, akik héberül olvasták az imakönyvet.

És végül egy személyes történet: A professzor urat  – bár ritkán szólítom így – rendkívüli precizitás jellemzi.  Néhány éve megkértem, hogy egy,  Mahler Edéről, az egyik utolsó magyar polihisztor életéről szóló kéziratot nézzen át, hátha talál benne valami hibát. Egy héten belül kaptam egy fantasztikusan pontos, minden apró, még a helyesírási hibát is észrevevő és kijavító nyomdakész kéziratot. Szokásos szerénységével  azt mondta, “ezek nem is hibák, de én csak így tudok javítani”.

A Mazsike egyszer már kitüntette Komoróczy Gézát oktatói tevékenységéért. Most azonban,  mikor úgy döntött, hogy egy új kitüntetést alapít, mellyel egy élet kimagasló munkásságát ismeri el, fontosnak tartotta, hogy az első, aki ezt az életműdíjat megkapja, megszerzett tekintélyével, tudományos és közéleti tevékenységével kellő súlyt adjon ennek a kitüntetésnek.

Erre nem is találhattunk Komoróczy Gézánál érdemesebbet.

támogatás