Klein Ármin, a Zsolnay gyár művésze és mindenese

A képzőművészet iránt már kisgyermekként is érdeklődött, aztán Pécsen, a Művészeti Szakközépiskolában grafikát tanult.

Nem érezte magát elég tehetségesnek, de a művészetet nem tudta elengedni, így szerzett az ELTE-n művészettörténész diplomát. Pécsre a Janus Pannonius Múzeum igazgatónője hívta meg 1981-ben. Részt vett Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokban, önálló kutatása egy turkológus kolleganőjével Zsolnay Miklós keleti gyűjteménye, ami kevéssé ismert, pedig egyedülálló a térségünkben, hasonló csak Berlinben van. Szerencsésnek tartja magát, mert muzeológusként a Zsolnay gyűjteménybe került.

Ki is tűzte maga elé a célt, itthon és nemzetközi szinten önálló gyűjteményként megjeleníteni a múzeumi köztudatban a Zsolnayt .Pályafutása legnagyobb eredményének tartja, hogy az utóbbi másfél évtizedben önálló hazai és külföldi Zsolnay kiállításokat rendezhetett és sikerült néhány különleges Zsolnay tárgyat is gyűjtenie , melyek bekerültek a 2007-ben nyílt új állandó kiállításba.

„Zsolnay modern” címmel jelent meg a gyár államosítás utáni művészetét feldolgozó könyve.

Kutatási területe a XIX. és XX. századi iparművészet és építészet, tudományos fokozata PhD. Egyetemi oktató, főmúzeológus. Pécsett él a családjával, nyugdíjas.

Akivel beszélgetek: Kovács Orsolya művészettörténész. Akiről beszélgetünk: Klein Ármin, a Zsolnay porcelángyár egykori tervező művésze.

Hol találkozott Klein Ármin munkásságával?

Természetesen a Janus Pannonius Múzeumban, illetve annak Zsolnay gyűjteményében. Célom volt, hogy a hatalmas gyűjteményt, valamint a különböző más helyeken lévő alkotásokat a tervező művészek szerint is feldolgozzam, és egyes kiemelkedő személyiségeknek egyéni kiállítást is rendezzek.

Rendezett Klein Ármin kiállítást?

Terveztem, de sajnos nem volt rá lehetőségem.

Milyen lehetett volna a Klein Ármin kiállítás?

Három egységben gondoltam felépíteni. Az építészeti kerámiák virtuális bemutatása, melyben érintő képernyős kereséssel lehetne megnézni a megvalósított műveket konkrét épületeken. Egy másik egységben Klein kiviteli terveit mutatnám be, a harmadik rész pedig tárgyakból állna. Ehhez nyilván gyűjtőket is be kellene vonni, mert nagyon szép Klein tárgyak vannak gyűjtőknél személyes tapasztalataim szerint.

Mit tudunk Klein Ármin életéről?

Sajnos nem sokat. Veszprémben, zsidó családban született 1855-ben. Tanulmányait a bécsi Iparművészeti Főiskolán végezte. Innen került 1876-ban — tanárai javaslatára — Pécsre, a Zsolnay gyárba. Szobrász, modellőr és dekortervező volt egy személyben. Tragikusan fiatalon, 28 éves korában, 1883-ban bekövetkezett halála ellenére jelentős részt vállalt a Zsolnay kerámia sajátos jellegének kialakításában.

 

Tudunk valamit a családjáról?

Gazdagok nem lehettek, mert akkor fiuk nem került volna a mégiscsak vidéki porcelángyárba alkalmazottként.

De hát hogyan kerülhetett egy szegény magyar zsidó fiú a bécsi Iparművészeti Főiskolára?

Gondolom, a tehetsége révén, esetleg a tanárai segítségével. Ne feledjük, akkor mi Osztrák-Magyar Monarchiaként egy államot alkottunk Ausztriával.

Volt saját családja, gyereke?

Nem. Eléggé beteges volt, gyenge tüdeje ellenére sokat dohányzott. Valószínűleg a gyár környékén lakott. Még a századforduló idején is vásárolt ezen a területen házakat munkásai számára Zsolnay Vilmos, itt éltek a tervezők is. Klein Ármin fiatal művészként egyöntetű elismerésre tett szert tehetségével, szorgalmával, fantáziájával. Zsolnay Teréz visszaemlékezésében így ír róla: „Az a kis vézna fiatalember, akit Klein Árminként ismertünk meg, kicsi, hegyes, gyér szakállával, ferde metszésű szemével, egész arcformájával egy gyenge alkatú faunra emlékeztetett. De az istenek pánsíp helyett ecsetet és ceruzát adtak a kezébe. Vonalait harmonikus szépség és kecsesség jellemezte. Minden munkája, még ha el is rajzolt valamit, és egy nyak, egy kar, egy láb túl hosszúra sikerült, azzal a bájjal volt tele, amely elválaszthatatlanul összeforrt művészetével.”

Klein Ármin képző-, vagy iparművész volt?

Ezek nem zárják ki egymást, másrészt egy olyan korszakban dolgozott, amikor ezek a fogalmak még formálódtak is. Iparművészetről, mint olyanról a XIX. század utolsó harmadától beszélhetünk, az 1864-ben alakult bécsi Iparművészeti Múzeum (Museum für Angewandte Kunst) volt az első a kontinensen. Az iparművészet lényegét az adta, hogy megnőtt a tömegtermelés, de a tárgyak esztétikai megformálása ettől elmaradt, amit a kortárs művészek érzékeltek. Megoldásként részben visszanyúltak történelmi előképekhez, melyeket felhasználtak. Klein Ármin ennek a folyamatnak részese volt, és a kornak megfelelően több területtel is foglalkozott egyszerre. Szobrász is volt, tervező, iparművész, szóval összművészeti gyakorlatot folytatott, amit Bécsben ismert meg, többek között Hans Makart osztrák festő munkásságán keresztül, aki akadémikus festményeivel még az építészetre, az iparművészetre és az öltözködésre is hatott. Az ilyen komplexitást ma design-nak nevezzük.

 

Hogyan került Bécsből Pécsre éppen végzett művészként ez a fiatal tehetség?

Az építészeti kerámia alkalmat adott a művészi komplexitásra és Zsolnay Vilmosnak komoly ambíciói voltak ezen a területen. Ez lehetett az elsődleges ok, amiért Zsolnay Vilmos Pécsre hívta Klein Ármint. Az Ybl Miklós által tervezett Várbazár után Zsolnay első nagyobb munkája a Steindl Imre által 1881-ben tervezett Polytechnikum épületegyüttes volt a Múzeum körúton, Budapesten. Ezen az épületen az allegorikus figurákat, illetve a nagyméretű, allegorikus figurákat és tudós portrékat ábrázoló plaketteket Klein Ármin tervezte.

Tehát Klein alapvetően tervező volt?

Munkásságát nem lehet elválasztani a gyakorlati feladatoktól . Ezek részben építészeti feladatok voltak, amelyekben modellőrként vett részt, de Zsolnay Vilmos éppen Klein érkezése idején jutott el sajátos technikája kifejlesztéséig, ami porcelánfajansz néven vált világszerte ismertté. Ezt a találmányát az 1878-as párizsi világkiállításon mutatta be nagy sikerrel. Célja volt továbbá, hogy az új technikához sajátos, karakteres művészi eszközöket is társítson, ebben a munkában jelentős részt vállalt dekorterveivel Klein Ármin. Gyári tervezőként tevékenysége eléggé kötött volt, de fennmaradt kisplasztikái azért mutatják önálló, művészeti törekvéseit is. Ilyenek például az Achillest ábrázoló szobra, az apród szobrai és a „Táncoló paraszt” figurája.

Beszéljünk Klein Ármin terveiről!

Sok esetben standard motívumokat, esetleg allegorikus figuráknál is előképeket használt, amelyeket nem tekinthetünk önálló terveknek, ez a tevékenysége a díszítő szobrászat körébe tartozik, nem autonóm szobrászi munka.

Az ő saját szobrászati munkája a már említettek mellett a Steindl- féle Polytechnikum ( József Műegyetem, mai ELTE, Budapest VIII. Múzeum körút 6-8.) épületének homlokzatára készült allegorikus figura- és plakettsorozat. Utóbbiak másodpéldányai a gyár tanonciskolájának homlokzatára is felkerültek és ma a felújított gyárkert egyik épületén is megtalálhatóak. A klasszicizáló allegorikus figurák nagyon pontos jelentéssel bírnak. Klein feladata volt Steindl koncepciója alapján az oktatott tárgyak, hajóépítészet, géptan, vasút , vegytan, fizika, mechanika szimbolikus megformálása terrakottából.

Külön meg kell említenem Klein nagyon szép, igényes tervlapjait, melyeket a Janus Pannonius Múzeum őriz. Ezek között vannak azon finom dekorjai is, melyeket aztán bútorbetétlapokon, illatszeres flakonokon, dobozokon alkalmaztak.

Térjünk akkor át a dekorra illetve a formákra.

Kutatásaim szerint ő formát nem tervezett, viszont létező tárgyformákra készített művészi értékű dekorációkat. Például említem a csutorát, mai nevén a kulacsot. Ez a historizmus idején itthon, de másutt is nagyon népszerű volt. ( A historizmus, az elmúlt korok stíluselemeinek felhasználása az építészetben és az iparművészetben a 19. század második felének jellemző művészi gyakorlata.) A csutora az antikvitástól ismert, a középkori szerzetesek által is használt ivó edénytípus, melyet a kerámia gyárak díszedényként újítottak fel . Klein sem csutora, sem korsó formákat nem tervezett, viszont nagy előszeretettel dekorálta a gyártásban lévő formákat. Itt is használt – a korszakban természetes módon – előképeket, de ezek döntően saját, önálló munkái.

Ebben a körben a legeredetibb alkotásai az úgynevezett Nereida-tál és a parasztlakodalmat ábrázoló tál. A Nereida-tál reliefszerűen ábrázolt egy mitologikus jelenetet: a főalak a lovait hajtó Neptun, akit a tritonok és nereidák hada követ. A lakodalmas tál széles peremén vonul a lakodalmas menet. A menet élén a két vőfély tánclépésekben halad, utánuk apró lányka, majd cigányzenészek, táncospár, idős paraszt a csutorájával, és az út mentén zöldellő fácska mellett az ifjú mátkapár. Az ünneplők között feltűnik egy fa tövében ülő öregasszony. Nem nehéz felfedezni a népviseletbe öltöztetett figurák klasszikusan megkomponált jelenetében a szimbolikus tartalmat, az élet és halál, öröm és bánat örökös körtáncát. A téma egyébként a szimbolista festészetnek is kedvelt tárgya volt. Ezeken a nagyobb méretű tálakon tehát jól látszanak Klein művészi ambíciói, továbbá ezek formája is tőle származik.

Klein saját munkáit egyértelműen be lehet azonosítani?

Saját munkáit részben szignálta, más esetekben a gyári festők az ő tervlapjai alapján dolgoztak. A halála után még a kilencszázas évek elején is született például szivarváza az ő dekortervei alapján, ugyanis ezek a tervek a gyár közös mintakincsét képezték.

Ezeken a dekor terveken látszik erős vonzódása a síkbeli ábrázoláshoz, ami tulajdonképpen megelőlegezi a szecesszió irányzatát. Kleinre láthatóan hatott az Arts and Crafts („Művészetek és Mesterségek”) angol csoportosulás munkássága, amely a XIX. század második felében szembefordulva a gyáripari tömegtermékekkel, a környezet esztétikus megformálására, egyedileg kivitelezett kézműves munkák létrehozására törekedett. Az Arts and Crafts a hagyományos kézműves mesterségeket népszerűsítette, gyakran használt középkori és orientális motívumokat. Jelentős hatást gyakorolt a könyvművészet fejlődésére is. Klein némelyik terve teljesen olyan, mint egy Arts and Crafts illusztráció. A Zsolnay gyár törekvéseinek megfelelően feldolgozott népi ornamentikát, emellett a reneszánsz figurák és ornamentikák kiváló művésze is volt. Tányérkáira és dísztálaira amoretteket, faun és pán figurákat, díszes ruházatú lovagokat is festett. Voltak olyan táljai is, melyeket Gustave Doré francia festő meseillusztrációja alapján festett, például a „Piroska és a farkas”- tál. Sajátos képessége volt a kerámia felületét mintegy festővászonként használni. Ez a gyakorlat aztán a szecesszióban teljesedett ki, korai halála miatt sajnos nélküle.

Van valami, ami a Zsolnay gyár művészetében csak Klein Árminhoz köthető?

Klein specialitása volt a pâte-sur-pâte eljárás, csak ő ismerte a gyárban. Ezzel a technikával készült a „Vénusz” és „Amor” két kisméretű porcelán faliképe.

A Pâte-sur-pâte eljárást a franciaországi Sevres-ben egy Solon nevű keramikus fejlesztette ki. Lényegében az antik kámeákat ( vésett domború ékkő) utánozta porcelánnal olyan módon, hogy a mázas felületre nagyon híg porcelán masszával festett, több rétegben és többször kiégette. A végeredmény, hogy ahol csak egy festett réteg van, ott áttetsző a felület, ahová több réteget festettek ott igazán kámea- szerű, vagyis domború. Klein Árminnak több ilyen alkotása maradt fenn, a Gyugyi gyűjteményben is több van, az említett táblaképek pedig a Zsolnay Múzeum állandó kiállításában szerepelnek.

Klein Ármin szerepelt kiállító művészként?

Több csoportos kiállításon is szerepeltek az alkotásai. Néhány szobrát (Pán és Bacchus; A három párka stb.) 1877 és 1883 között a Műcsarnokban állította ki. Az 1878. évi párizsi világkiállításon amorettes (szárnyas gyermekalak) dekorral festett tálkáival vett részt. Érdekesség, hogy 1882-ben a művészek Műcsarnokban rendezett jelmezbálján Zsolnay Júlia és Miklós az általa tervezett reneszánsz kosztümökben arattak sikert. Klein Ármin munkái láthatók a Pécsi Zsolnay Múzeumban és a Gyugyi- gyűjteményben, de az egykori gyár területén lévő Zsolnay Kulturális Negyed egyes épületein és parkjában is. A Sikorski-műteremház – ma a Gyugyi gyűjteménynek ad otthont – homlokzatára Klein két allegorikus figurájának másodpéldánya került. A pécsi Vasváry-Traiber üzlet- és lakóház (Király u. 19.) homlokzati attikáját koronázó, a vasipart jelképező allegorikus szoborcsoport másodpéldánya a család szkókói villájának homlokzatát díszíti. Ma az MTA épülete, Damjanich utca.