Kit akart becsapni Barukh?
a családtagjait / a barátait / az alkotó / és üzlettársait / önmagát / istent / mindenkit
mindenkit
mindenkit
évekig
év
tizedekig
a családtagjait
a barátait
az alkotó
és üzlettársait
önmagát
istent
mindenkit
évtizedekig
élt hazugságban
mikor kezdődött?
nem emlékszik
csak arra emlékszik
hogy egyszercsak már
komoly ember akart lenni
komoly ember
huszonkét
huszonhárom
huszonnégy
éves kora körül történhetett
annyi kérdés gyűlt össze benne
amennyit már nem tudott hová tenni
az embereknek körülötte pedig
a barátoknak
ismerősöknek
alkotó
és üzlettársaknak
látszólag
mindenre volt válaszuk
barukh elkezdte
hát
azt hazudni
hogy neki is vannak válaszai
hogy
mindenre
van
válasza
hogy
kérdései szinte már nincsenek is
csak válaszai
kit akart becsapni barukh?
mindenkit
évekig
év
tizedekig
ez a fénykép
régen készült
még abban az időben
amikor barukh nem akart
kényszeresen
minden kérdést megválaszolni
sőt
mert olyan kérdést is
hangosan feltenni
amire nem tudta azonnal a választ
barukhnak ez a fénykép is egy kérdés volt
mindenesetre
biztosan nem egy válasz
székely judit készítette
ő volt a fotós
ő volt a kérdező
és barukh az ő kérdésében
vett részt
judit
tegnap küldte el barukhnak
ezt a réges régi képet
és barukhból
amikor meglátta
kibuggyant
a kérdés
kit akart becsapni barukh?
évekig
évtizedekig
mindenkit
mindenkit
mindenkit
sikertelenül
de teljesen
sikertelenül
évek
évtizedek
alatt
barukh szinte minden
családtagja
barátja
alkotó
és üzlettársa
érezte becsapva magát
legalább egyszer
voltak akik
többször is
sokszor is
barukh lelki szemei előtt
futnak
szaladnak
a képek
családtagok
barátok
alkotó
és üzlettársak
csalódott
megbántott
haragos
arcai
amikor ígérete
hazugsága
ellenére
hogy ő komoly ember
nem tudta betartani
egy komoly ember ígéreteit
barukh nagyon sajnálja
és szégyelli magát
amiért annyi embert
becsapott
az évek során
és hogy
annyi kárt okozott
annyi embernek
de barukh
mégis
a legjobban
barukhot sajnálja
mert ő bele volt zárva
ebbe a hazugságba
ő
még ha akart volna sem
tudott volna
elmenni
csalódottan
megbántva
haragosan
ugyan
de elmenni
ő
önmaga foglya volt
önmaga börtönében
barukh a fényképet nézi
és belefacsarodik a szíve
amikor belegondol
mi mindenre vihette volna
az a fiú képen
ha nem akart volna
mindenáron
komoly ember lenni