Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészek

Írta: Szarka Zsuzsa - Rovat: Kultúra-Művészetek

Szecessziós városkép művészteleppel

Kecskemét AnnaMargitFejkendősFej

Anna Margit: Fejkendős fej

 

A Kecskeméti Katona József Múzeum a meseszerűen szép Cifrapalotában található (építész: Márkus Géza). A város őrzi múltját szecessziós épületeiben, de nemcsak a kövekben. Maradandót kínál az emlékezéshez a múzeum képzőművészeti gyűjteménye, melynek gyűjtőköre a 20. század első feléből merít. Olyan elsőrangú magángyűjtemények anyagai találtak utat ide, mint jánoshalmi Nemes Marcellé (köszönhetően 80 képből álló adományának), és Wolfner Józsefé, Farkas István és Glüks Ferenc hagyatékaként. A Holokauszt Emlékév keretében a múzeum azon művészekre kíván emlékezni, akik Kecskeméten születtek, vagy a művésztelepen alkottak, netán műveik kerültek a városba, esetleg utolsó soraikat vetették itt papírra (mint pl. Farkas István). Az ő alkotásaikból rendezett vándorkiállítást ifj. Gyergyádesz László, a képzőművészeti gyűjtemény vezetője. Ennek anyaga a jelen koncepció szerint folyamatosan bővülni fog.

A kecskeméti válogatásból október 21-én Rákoshegyen az Erdős Renée Házban nyílt tárlat. Stílusosan, mondhatnánk, mert az egykor katolizált zsidó írónő háza demokratikusan befogadhatott asszimilálódott, kikeresztelkedett vagy ortodox zsidót, vagy olyat, akinek a világon semmit sem jelentett saját zsidósága (lásd: Czóbel Béla). De nincs kategorikusan értelmezett felekezeti piktúra. A kiállítás arról kíván megemlékezni, hogy létezett (és nyomokban létezik ma is) Kecskeméten és környékén egy hajdan virágzó zsidó közösség, zsidó származású építészek formálták szecessziósra a város arcát, zsinagógáik műemlékké váltak. A település határánál homokbuckák, barackosok húzódtak, itt terül el a ma is létező művésztelep: nem mesebeli táj, mégis fantáziadúsan szőtte át a szebb vidéket is látott alkotók képzelete.

Ámos Önarckép 1941

Ámos Imre: Önarckép, 1941

A kiállítás-sorozat mellé egy kétnyelvű (angol-magyar) katalógus készült 67 színes reprodukcióval (ifj. Gyergyádesz László munkája). A széles spektrumú kiadvány gondos leltárba veszi Kecskemét magyar zsidó építészetét, zsinagógáit, az elpusztult közösségek emlékhelyeit, és a századforduló szecessziós kecskeméti építészetét. A képzőművészeti gyűjtemény magyar zsidó festészetének műveit két csoportra osztja a könyv: Nemes Marcell adománya és a Kecskeméti Művésztelep emlékei, ill. a Farkas – Glücks hagyatékként múzeumba került örökség (és adomány).

 

A tragikum

Az Erdős Renée Ház apró termeiben 44 mű látható. A rendezőelv letisztult: hangsúlyt Farkas István személye kapott. (Sőt, jövő szeptemberben Pesterzsébeten számos további Farkas István képpel bővül a vándorkiállítás).

Farkas István Vége 1941

Farkas István: Vége, 1941

Látomásai irracionálissá vált külvárosi szcénák, az evilág és túlvilág kísértet-alakjai, szemgolyó nélküli, üres, mégis látó szemekkel, nagy kesztyűs kezekkel, lakatlan házak, kihalt, cseppet sem vonzó tájak. Elidegenedés és magány (mint családi örökség), amit a kirekesztés súlyosbított. A festő látta a tragédiát.(Erről szóló képei a kiállításon: Úton, 1938 körül; Vörös asztal, 1931; Vége (Nagymama és unokája) 1941; Fiatal részeg költő az anyjával, 1932).

Farkas felesége, a szintén a Holokauszt áldozatául esett Kohner Ida egy másik teremben egy kis papír-pasztell képével szerepel a 20-as évekből (Játszó gyerekek).

Ámos Imre önarcképei (1940-41), Anna Margit fejei, Czigány Dezső Nevető önarcképe (az első világháború előtti évekből) a tragikum hang-és színskálái.

Kecskemét CzigányDezsőNevetőÖnarckép

Czigány Dezső: Nevető önarckép

 

Távol a tragikumtól

Mit látunk még? A század első éveiből, évtizedeiből tájképet, portrét, csendéletet, szecessziós plakátszerű képet, mitológiát. Progresszív festőket, élvonalbelieket és mögöttieket, nagybányai neósokat, pl. Ziffer Sándort önarcképével, a Nyolcak tagjait. Utóbbiak csoportjából: Czóbel Kastélyparkját 1905-ből. Czigány portréját Adyról. Pór Bertalan csendéletét és önarcképét. Berény Róbert Szőlőevőjét (ezt viszont már 1935-ből).

L

Czóbel Béla: Kastélypark

A progressziótól távolabb: Faragó Géza (plakáttervező és jelmeztervező) szecessziós, plakátszerű Virágok között c. dekoratív képét 1911-ből. Herman Lipót Mitológiáját, amelyben árkádiai idillt varázsolt az egyhangú és szürke kecskeméti buckák köré boldog aktjaival, dúsan omló lombozatú fáival, olykor repdeső nyulakkal. A városszéli cigányputrik sokakat megigéztek: Gráber Margitot, Diener Dénes Rudolfot, Iványi Grünwald Bélát (őt és „követőit”amúgy minden mennyiségben…) A művésztelep-alapító, új hangokra nyitott Iványi Grünwaldot egy Kecskeméti táj (1910 körül) és a Kofák a hóbuckák között c. festménye képviseli. Perlrott Csaba Vilmos különböző tematikájú képeivel reprezentálja 1910-es 20-as évekbeli korszakait: csendélettel, kecskeméti városrészlettel, stb. Kálváriája 1911-12 körül a művész és a művészkolónia egyik főműve megdöbbentő narancssárga, lila és kék színkavalkádjával. De találkozunk még Bálint Rezső 1912-es Kecskeméti terével, Jávor Pál csendélettel, Pólya Tibor Fivérem hegedül (1911) c. impresszionista alakos képével, és még sokakkal…

Fényes Adolf Kecskeméten született Fischmann Simon Henrik Simon főrabbi fiaként, 1908-as Terítés c. életképi mozzanata derűs világos színeivel megrázó kontrasztja ama ténynek, hogy az idős művész a pesti gettóban éhen halt az OMIKE zsidó menzája előtt.

Nagy nevek, gyönyörű képek, érdemes kirándulni Rákoshegyre. A jövő szeptemberi Farkas István festményeket örömmel várjuk.

 

KECSKEMÉT ÉS A MAGYAR ZSIDÓ KÉPZŐMŰVÉSZET A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

Válogatás a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményéből

Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem (1174 Budapest, Báthori utca 31.)

2014. október 21–november 20.

Kurátor: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész

támogatás

Címkék:Erdős Renée ház, Kecskemét, művésztelep

[popup][/popup]