Karády Viktor: Zsidóság a honi sajtónyilvánosságban a Soá után

A nemrég kifejlesztett digitális technológiák egyik mellékterméke, hogy számos történelmi forrás könnyen elérhető, mozgatható és manipulálható formában áll egyre nagyobb tömegben a kutatók rendelkezésére. Ez a társadalomtörténész számára megnyit egy sor, korábban voltaképp el sem képzelhető kutatási lehetőséget. Ilyenek a digitalizált sajtótermékek, melyek szövegkorpuszának feldolgozásával objektív, számszerűsített adatok segítségével lehet vizsgálni a különböző sajtóorgánumok témavilágát.

Az itt következő adatok értelmezése egyes, a zsidósággal kapcsolatos szavak előfordulási gyakoriságára nézve a szövegszerű tartalomelemzés sajátos határesetét képezi, amennyiben nem összefüggő véleményekre, kijelentésekre, tételes gondolatokra reagál, hanem pusztán elkülönített szavakra. Ez a szempontrendszer legalább háromfajta megközelítést enged meg.

Egyrészt a fogalmak megjelenésének konjunkturális gyakoriságát méri fel – itt leegyszerűsített ötéves mini-korszakokban. (Ez azonban technikailag éppúgy lehetséges évekre, akár hónapokra is lebontva, mint jóval nagyobb évkörökben. Rengeteg kísérletezés válik így lehetővé különböző időbeli konjunktúrákra, akár hetekre vagy napokra való fókuszálással.)

Másrészt a felhasznált szavak és fogalmak gyakoriságának igencsak nagy eltérései megvilágíthatják azt, hogy preferenciálisan milyen hívószavakkal s ezeken át milyen fogalmi keretben reflektált a sajtónyilvánosság a zsidó témára.

Végül megfigyelhető adatbankunkban – bár a jelen munka szűk keretei között csak sommásan – hogy az egyes sajtótermékek milyen mértékben és milyen szavak mentén vettek részt a zsidóság Soá utáni tematikájának feldolgozásában. Így a vizsgált korszakban igen érdekes lenne szembeállítani egymással a különböző politikai pártállású, a felekezeti, a társadalomtudományi vagy az egyéb érdekeltségű szaksajtó idevágó megnyilvánulásait. Helyhiány miatt itt csak a legnagyobb politikai napilapokat különítettem el, szemben az összes rendelkezésre álló szövegkorpusszal. Mivel ezekről nem lesz alkalom külön írni, röviden azt lehet mondani, hogy a három nagy napilap típus között a Népszava (a mindenkori szakszervezeti lap) foglalkozott legkevésbé a témával. a Szabad Nép/Népszabadság (a két hivatalos pártlap) tartotta be leginkább a kommunista tabu szabályait s még 1945 után közvetlenül is a legvisszafogottabb volt a témában, míg a legtöbb tekintetben a Magyar Nemzet volt a legnyitottabb a téma iránt.

Mindehhez hozzáteendő, hogy egy ilyen elemzésben a bemutatott szavak köre tetszés szerint bővíthető. A továbbiakban kizárólag helyszűke miatt nem kerül például bemutatásra a zsidóság toposzának számos más hordozója, mint a ‘holokauszt’, a ‘nácizmus’, a ‘fasizmus’, az ‘anticionizmus’, a ‘filoszemitizmus’, a ‘haláltábor’, stb.

Mindenekelőtt a Soá utáni korszakra nézve oly markáns időbeli töredezettséget érdemes adatbankunk segítségével értelmezni. A táblázat mindkét részéből pregnánsan előtűnik négy, jól elkülönülő, egyenlőtlenül hosszú évcsoport.

1. A felszabadulás utáni átmeneti években, érthetően a Soá traumája és botránya után az új demokratikus sajtónyilvánosság maximálisan használta a modern zsidóságra való utalás majdnem minden formáját. A későbbiekben sem esett szó egyetlen ötéves periódusban annyit ‘deportálásokról’, ‘Auschwitzról’, ‘Palesztináról’ mint 1945 és 1949 között. A többi jelzett fogalom előfordulása is a korszakos csúcs közelében volt, kivéve, ami az éppen csak formálódó zsidó államot illette (Izrael, Jeruzsálem, cionizmus). Ez utóbbiakról, értelemszerűen, inkább csak a későbbiekben beszélhetett a sajtó. Pedig az új állam szervezésével kapcsolatos drámai eseményeket ekkor még láthatóan igen nagy érdeklődés övezte. Ezt fejezi ki az a tény, hogy a Palesztinára való utalás bizonyult a leggyakoribbnak az összes többi itt tárgyalt hívó szó között, messze ‘Auschwitz’, a ‘deportálás’ és a ‘zsidóság’ előfordulási számai előtt. Már ebben a korban is feltűnő, ami a későbbiekre nézve is nyilvánvaló, hogy a sajtó alig használta a ‘zsidóüldözés’ kifejezést. Ebben feltehetően (bár nem bizonyíthatóan) a honi felelősségvállalás hiányának egyik burkolt vetületét lehet azonosítani, amennyiben a ‘deportálás’ vagy még kizárólagosabban ‘Auschwitz’ a német nácizmus bűneire asszociál, míg a ‘zsidóüldözés’ már kevésbé, illetve konkrétan sokkal inkább a nyilas terror nemrég helyben megélt valóságára. Már itt megjegyezhető, hogy a politikai napilapok (a táblázat alsó felében) még sokkal inkább kerülték, valósággal kezdettől fogva tabusították ezt a kifejezést.

‘Auschwitz’ és ‘deportálás’ voltak a korszak második leggyakoribb fogalmai a sajtóban, megelőzve az ‘antiszemitizmust’ és az ‘izraelitát’. A Soá borzalmai és a keresztény kurzus után érthető, hogy a zsidóság témavilágának integráns része volt az ‘antiszemitizmus’, még a politikai nyilvánosságban is, melyet a napilapok képeztek le s így az idevágó esetek több mint harmadát szolgáltatták – míg pl. ‘Auschwitz’ felemlegetésének csak negyedét. Az ‘izraelita’ jelentése sokkal nehezebben értelmezhető ebben a korban. A fogalom az állami hivatalosságban az 1895-ös recepciós törvény következményeként vált kötelezővé, mint a ‘zsidóság’ kizárólagos felekezeti megjelölése a korábban használt népi definíciók helyébe lépve (‘héber’, ‘zsidó’, Mózes vallású magyar). A Keresztény kurzus alatt azonban a fogalom antiszemita tartalommal töltődött, s elképzelhető, hogy az informális nyilvánosságban a felszabadulás után is hasonló konnotációjú is maradt, amellett hogy a ritka hivatalos helyzetekben tovább szerepelt, például az 1945 után kiadott első statisztikai évkönyvekben, ahol még egyáltalán utalás történt felekezeti közösségekre.

 

A zsidósággal kapcsolatos néhány fogalom idézettségi számai a magyar sajtóban (1945-1999)

 

A/ Az egész digitalizált sajtóban*

 

	Ausch-witz	depor-tálás	zsidó-üldözés	antisze-mitizmus		Izrael	izra-elita	zsidó-ság		cionista,cio-nizmus	Jeru- zsálem	Palesz- tina
1945-1949	2459	2463	172	1587		1000	1495	2201		994	1813	4769
1950-1954	185	129	9	121		1256	135	109		216	385	255
1955-1959	286	314	35	348		3004	283	242		81	542	407
1960-1964	482	340	90	579		2907	401	564		97	945	357
1965-1969	821	324	94	578		6306	371	513		318	1413	1087
1970-1974	467	285	80	591		10906	585	661		1264	1645	3269
1975-1979	432	294	97	674		12009	614	798		1305	2519	4507
1980-1984	602	542	145	839		13320	841	1200		975	3075	3516
1985-1989	936	798	208	1136		11375	1292	1795		727	2625	2077
1990-1994	1532	1550	322	4534		21014	1929	4717		1103	6369	1412
1995-1999	1661	1367	380	2762		21494	1639	3706		1018	6361	1064

* 178 digitalizált újság és folyóirat szövegkorpusza alapján, beleértve néhány honi idegen nyelvű és külföldön kiadott magyar nyelvű időszaki kiadványt is. Csak olyan forrásokat használtam itt, melyek a vizsgált korszak legalább egy része alatt megjelentek és utaltak is egyes a táblázatban elkülönített fogalomra.

 

B/ A korszakon végig működő, legolvasottabb országos politikai napilapokban**

 

	Ausch witz	depor tálás	zsidó- üldö- zés	anti- szemi tiz mus		Izrael	izrae- lita	zsidó-ság		cionista,cioniz- mus	Jeru- zsálem	Palesz- tina
1945-1949	593	729	45	536		282	569	573		271	419	1393
1950-1954	133	47	3	66		707	58	15		117	30	78
1955-1959	166	108	10	145		1627	201	43		29	157	211
1960-1964	256	162	23	191		1323	215	79		24	303	102
1965-1969	400	124	18	138		3583	188	56		137	630	646
1970-1974	205	93	5	80		5613	245	50		650	571	2233
1975-1979	160	50	8	86		5088	246	58		608	850	3088
1980-1984	150	105	18	141		5988	333	109		360	1207	2417
1985-1989	260	212	41	278		4804	651	262		138	850	1250
1990-1994	409	463	78	2044		8462	828	1254		383	2671	548
1995-1999	629	377	119	1158		8686	472	982		328	2954	359

** Magyar Nemzet, Népszava, Népszabadság (1956-1999), Szabad Nép (1945-1956).

 

2. A sztálinista rendszer aztán a számokban jól objektív ált módon általánossá tette a zsidóság majdnem teljes kérdéskörének tabu alá helyezését. 1950-1954-ben a ‘zsidóüldözés’ gyakorlatilag eltűnt a sajtóból, hiszen a szó gyakorisága az előző öt év 5-6 %-ára esett vissza. De hasonló történt a ‘deportálás’, a ‘zsidóság’ vagy a ‘Palesztina’ és a ‘Jeruzsálem’ szavakra való utalásokkal. ‘Auschwitz’ és ‘cionizmus’ előfordulása szintén a korábbi töredékére esett vissza az egész sajtóban, bár a három politikai napilapban az apadás mértéke csekélyebb volt. ‘Auschwitz’ alatt a hivatalos politikai diskurzusban természetesen tovább működött a ‘német fasizmus’ denunciálása, mivel – különös módon – a rákosista szóhasználat elkerülte a ‘nácizmus’ emlegetését. A ‘fasizmus’ előfordulása az egész honi sajtóban 1945-49-ben 6829-et tett ki s ez 6667 szintjén maradt 1950-54-ben is, míg a ‘nácizmus’ 1945-49-ben csak 509 esetben fordult elő s 1950-54-ben mindössze 238-ban. A ‘cionizmus’ emlegetése a szó ritkulása ellenére azért maradhatott fenn, mert a sztálini kor végén ez mindenek előtt az ‘imperializmus’ segéderejének kijáró szitokszó gyanánt fungált több egyéb ‘láncos kutyát’ érintő kifejezéssel együtt. A tabu viszont az előző értelemben nem érvényesült ‘Izrael’ emlegetésénél, amelynek előfordulása egyedülállóan megemelkedett, különösen a politikai lapokban. 1950-54 között a zsidó államra való hivatkozások túlnyomó része (56 %-a) a három napilapban történt, míg a felszabadulás utáni években csak kissé több mint negyedük. Ugyanakkor ‘Jeruzsálem’ vagy ‘Palesztína’ szereplése teljesen eljelentéktelenedett, különösen a politikai újságokban. A hivatalos és tömegfogyasztásra szánt sajtótermékek ezzel az állami nyelvhasználat szokásrendjét érvényesítették, melyben szerepelt a közjogilag elismert zsidó állammal, mint állammal való kapcsolat – főképp annak politikai elutasítása, kritikája vagy megbélyegzése –, anélkül azonban, hogy ezt, mint ‘zsidó államot’ népszerűsítették volna. A tabu legfőbb tárgya ugyanis maga a ‘zsidóság’ volt. Ennek a szónak az előfordulása az egész sajtóban 5 % alá, a politika lapokban 3 % alá esett a fordulat évét követő években az azelőttiekhez képest.

A kései Sztálin korszak a zsidóság tabujának bevezetésével mindenképp egyfajta határesetet képez a társadalmi önkép és történelmi tudat államhatalmi manipulációja szempontjából. Az 1950-es évek eleje mélypontot jelentett e tekintetben, melynek azonban hosszasan megnyilvánuló utóhatásait mutatják a zsidóság fogalmi körére vonatkozó adatok a sajtóban. Ugyan a későbbi évcsoportokban a táblázatban jelzett szavak idézettségének számai rendre – ha nem is egyenletesen, de legalább hosszabb távú tendenciájukban – emelkedést mutatnak, ezek azonban csak az 1970-es években, a kádárista konszolidáció csúcspontján kezdik az egész sajtóban elérni vagy megközelíteni az 1945-49 között megfigyelhető gyakorisági értékeket, mint pl. ’Jeruzsálem’ vagy ’Palesztína’ esetében. A politikai napilapoknál kissé másképp alakultak a számok, de szintén hasonló irányban.

3. A zsidóság tabuja mindenesetre a legfontosabb jelzésekben továbbra is egyértelműen tetten érhető a kommunista rendszer végéig annak ellenére, hogy a kései szocializmus tudomány- és sajtó-politikája tudatos gesztusokat tett a továbbra is központilag kontrollált nyilvánosság tereinek tágítására. A történeti emlékezet fórumain kezdtek polgárjogot kapni a Soá-ra reflektáló emlékiratok, sőt a honi zsidóság történetét célzó komolyabb tudományos kutatások is. A félhivatalos értelmiségi sajtó – mint az 1980-as években a Medvetánc vagy a Mozgó Világ néha még emigráns szerzők idevágó munkáinak is teret biztosított – így (bár nem a szerző kezdeményezésére) jelen sorok írójának is. Randoph Braham angolul 1981-ben kiadott főműve a magyar holokausztról már 1988-ben megjelent Budapesten. Mégis, a jelenkori zsidó témavilág legfontosabb hívószavainak előfordulása, különösen a politikai sajtóban – ’zsidóság’, ’deportálás’, ’Auschwitz’, ’antiszemitizmus’ – a korszak végéig a felszabadulás utáni évek számainak felét is ritkán érte el. Itt is kivételt képezett az Izrael államra való utalás, melynek gyakorisága igencsak gyorsan és majdnem fokozatosan nőtt, mégpedig egyre inkább a politikai sajtóban. Izrael említésének megközelítőleg felét vagy többségét a Kádár korban már a három nagy napilapban találni. Másképp rendhagyó a cionizmus felemlegetése a korban. Ennek számbeli csúcspontja a sajtóban egyértelműen az 1970-es évekre esik, itt is fele arányban a politikai újságokban, ami minden bizonnyal szintén a zsidó állam szerepének jelentőségével értelmezhető a hidegháború nemzetközi porondján. Ebben az összefüggésben figyelmet érdemel az ’antiszemitizmus’ témájának messzemenő minimalizálása, különösen a politikai tömeglapokban. Míg a zsidóság általános tabujának fokozatosnak tűnő lazulásával a kulturális folyóiratok a számokból láthatóan egyre nagyobb teret szentelnek a zsidógyűlölet témájának, ennek csak kis töredéke jelenik meg a három nagy napilapban: alig 10-15 %-nyi az 1970-es években. Hasonló mondható a szempontunkból alapszó jellegű ’zsidóság’ előfordulásáról. Míg ennek számai rendre szaporodtak az 1960-as évektől és az 1980-as években már táblázatunk egyik leggyakrabban megjelenő fogalma lett, a politikai sajtóba ez a változás lassabban s csak töredékeiben szűrődött le.

Egyértelmű a következtetés, hogy a tabu sokkal szigorúbban érvényesült a tömegeket elérő politikai sajtóban, mint a főképp értelmiségi csoportok által olvasott egyéb szaksajtóban. Ezt a részleges, de nem kevésbé tényleges tabut szüntette meg az 1989-es rendszerváltás.

4. Az 1990-es évek számai táblázatunkban mind azt jelzik, hogy a zsidóság témavilágának bemutatása a sajtószabadságot fenntartás nélkül bevezető nyugati típusú, s nyugati befolyás alatt berendezkedő demokráciában radikálisan módosult. Az idevágó figyelem a sajtónyilvánosságban látványosan megnőtt. Ezt tanúsítja az összes feltüntetett hívó szó 1990 utáni előfordulási gyakorisága, összehasonlítva a korábbi évek számaival. A ’zsidóságra’ való utalások megötszöröződtek a napilapokban és közel megháromszorozódtak teljes digitalizált szövegkorpuszunkban. Az ’antiszemitizmus’ előfordulása egészében megnégyszereződött, de a napilapokban nem kevésbé, mint a korábbi hétszeresét meghaladóan emelkedett. A korábbi éveknek legalább duplája közelében nőtt meg a ’deportálás’, a ’cionizmus’, Izrael, ’Jeruzsálem’ idézettsége. Szintén sokkal gyakoribbá vált, de a többi hívószótól elmaradva az ’izraelita’ szó és ’Auschwitz’ előfordulása. Egyedül ’Palesztina’ felbukkanása lett ritkább a sajtóban, ami érthető, ha tudjuk, hogy Izrael állam idézettsége közben óriásira nőtt. Az 1990-es években mind a napilapokban, mind a többi sajtótermékben egymagában többször szerepelt a zsidó állam, mint az összes többi hívószó együtt.

Ezek az adatok ugyan a tabu alóli felszabadulás bizonyítékai, de többet vagy – a túlélő s a honban maradó vagy ide visszatérő zsidóság számára – jobbat nem jelentenek. A tabu egyik fontos funkciója ugyanis a zsidógyűlölő közbeszéd elfojtása volt. Ennek hatásmechanizmusa ugyan nem bizonyulhatott egyszerűnek vagy egyértelműnek, mégis volt valamelyes pedagógiai hatása, t.i. annak nyilvános hangsúlyozása, hogy ’zsidózni’ nem szép dolog. Igaz, hogy a zsidógyűlöletnek a sajtónyilvánosság asztala alá való seprése többfajta vadhajtást is produkált. A Soá túlélői számára egyrészt azt az illúziót, hogy az antiszemitizmust sikerült ezzel ténylegesen felszámolni, – „amiről nincs szó, az nincs” alapon –, másrészt azt a szintén hamis meggyőződést, hogy a zsidóságra vonatkozó bármely közbeszéd csak zsidóellenes lehet, legalábbis az antiszemitizmus gyanúját hordozza. A nem zsidó informális nyilvánosságban viszont a hatalmi kényszerrel bevezetett tabu másfajta kényszerképzeteket generált. Mint a megszállók cinkosai által erőszakkal fenntartott rezsim származéka, éppoly hiteltelennek minősülhetett, mint amennyire illegitimnek tűnt maga a rezsim. Még súlyosabban esett a latba az a kézenfekvő elképzelés, hogy a zsidóság tabuja csak a zsidók érdekében állhat. Ezzel – különösen Magyarországon – megerősödhetett a csábítás a kommunizmus egybemosására egyfajta ’zsidó rendszerrel’, mely koncepció úgyis adta magát kezdetben a zsidó származású aktivisták látványos szerepvállalása következtében a sztálinista nomenklatúrában.

Bármily sokrétű jelentéstartalmakat hordozott is a zsidóság kommunista tabuja, az alóla való felszabadulással a Soá után kialakult morális koalíció is felbomlott, ami addig többek között kizárta a sajtó nyilvánosságából a nyílt antiszemita diskurzust.