Kalmár Tibor – a Magyar Zsidó Kultúráért díj kitüntetettje

December 27-én, hanuka alkalmából, a Bethlen téri zsinagógában rendezett ünnepségen, jótékonysági koncert keretében adta át a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2016-os díjait. Kalmár Tibor író, rendező a Magyar Zsidó Kultúráért vehette át. Sólyom Gábor, a Mazsike elnökségi tagja laudálta.

Az idei évben egy nagyszerű kiállítást láthattak, akik leereszkedtek a Gozsdu-udvar egyik pincelabirintusába: A túlélés humora címmel látványos kiállításon mutatta be Kalmár Tibor és fia, Kalmár Péter fotók, tablók, színházi plakátok, filmrészletek és élő jelenetek segítségével, amit mi egyszerűen pesti humornak nevezünk, és amelynek alkotói, kitalálói, előadói, neves és névtelen szerzőinek többsége zsidó származású volt. A pesti humor lehetne akár hungarikum is, mert ez csak itt születhetett meg, és igazából csak itt értik.

De nem lehet, mert olyan szó, hogy zsidóikum, nincs.

Aki viszont az utóbbi évek megszaporodott állami tévécsatornáit nézi, az Kalmár Tibor nevéhez egy másik fogalmat is hozzáköt: A humor túlélése. Valahány műsort látnak régi kabarétréfákból, bohózatokból, visszaemlékezéseket a magyar kabaré nagyjaira, abban mindenütt ott van Kalmár Tibor személyes keze munkája.

Kalmár Tibor, a magyar színházi rendezők doyenje 1932-ben született.

Ígéretes gyerekszínészi karrierje után a Színház és Filmművészeti Főiskolára került, melyet 1954-ben fejezett be. Az évfolyamon olyan legendás társakkal járt együtt, mint Avar István, Domján Edit, Szabó Gyula, Marton Frigyes és Huszárik Zoltán.

A kor szokásainak megfelelően vidékre került, a Déryné Színház rendezőjeként. Később művészi tevékenysége a Vidám Színpadon teljesedett ki: A magyar kabaré megújításában Kellér Dezső, Kabos László, Kazal László méltó társa volt.

A Jászai Mari díjas, érdemes művész karrierje a Magyar Televízió szórakoztató műsorainak rendezőjeként vált egyre ismertebbé és művészileg egyre kifinomultabbá: neve összeforrott a nívós tömegszórakoztatással, valamint a TV Szilveszteri műsoraival.

Fél évszázados művészeti tevékenysége során gyakran tett látogatást, vagy jobban mondva kiruccanást a színház és a TV falain kívülre is: Moulin Rouge vagy a SZÚR rendezőjeként is letette névjegyét.

Az utóbbi évtizedekben, amióta a kabaré és az új televíziós műsorok lehetőségei megszűntek, rendszeresen publikál: nagy idők tanújaként. Ő a nagy mesélő, akinek mindenkiről van egy sztorija, vagy kettő, vagy egy tucatnyi.

Akiről pedig nincs, az nem is számít.