Jeruzsálemi Biennále – magyar résztvevőkkel

Mintegy 200 művész, köztük magyarok alkotásával nyílt meg hétfőn Jeruzsálemben, több helyszínen, a kortárs zsidó művészet legrangosabb nemzetközi seregszemléje, a november 15-ig tartó harmadik Jeruzsálemi Biennále.

A kiállító művészek többek között Európából, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Indiából érkeztek. A tárlategyüttes alapvetően két témát jár körül: az izraeli közélet legjelentősebb kérdései mellett teret kap a kortárs zsidó művészet és a zsidó identitás megfogalmazása a különböző művészeti ágak eszközrendszerével.

Watershed (Vízválasztó) címmel gyűjtötték egybe a kortárs izraeli művészeknek a hétköznapi élet visszás és abszurd jelenségeit középpontba helyező alkotásait.

Izraelben máris nagy port vert fel a Mamzer című kiállítás, amely a rabbinikus törvények szerint nem tiszta jogi helyzetben született gyermekek házasságkötési tilalmáról, az anyákat ért megaláztatásról és a merev vallási szabályokról szól.

 

Egy másik terem egyik felében az egykori Szovjetunióból, míg a másik oldalon az arab országokból érkezett zsidó bevándorlók sajátos nézőpontját ismerheti meg a látogató. A vízről, mint szimbólumról beszél számos alkotó szobrokkal, festményekkel, videóinstallációkkal.

Az épület pincéjében látható a biennále fő helyszínéről száműzött Zsidó Művészeti Szalon ellentmondásosnak ítélt, a Soát Jézus szenvedésével párhuzamba állító sorozat, valamint a lenge öltözetű Wonder Womant és Mózest egy képen szerepeltető festmény.

A fő kiállítási helyszín, egy hajdani brit börtön ad otthont a magyar tárlatnak is, amely Kanada és az Egyesült Államok után most a Jeruzsálemi Biennalén is látható.

Ausztrics Andrea társkurátor az MTI-nek elmondta, hogy a kiállítást a Balassi Intézet segítségével Vadász Zita kurátorral közösen hozták létre New Yorkban, 2016 áprilisában egy loftban, a Jeruzsálemi Biennáléra pedig pályázat útján kerültek be. 11 alkotót kértek fel, film-, ipar-, képző- és fotóművészeket, akik a kiállítás címében szereplő, 585 ezer négyzetméteren elterülő VII. kerületet, és annak zsidó örökségét mutatják be.

Az installáció 10 ismert és jellegzetes épület történetét járja körül számos eszközzel, például archív fotókkal és plakátokkal állít szembe kortárs kisfilmeket és zenét. A helyszín – a börtön magánzárkái – meglepetés volt, de a koncepciónak megfelelt, jól elosztja a teret, pont 10 cella ad otthont a 10 filmnek. A földre ragasztott sematikus VII. kerületi térkép pedig az x-szel megjelölt házak helyétől az egyes cellákig vezet.