Jelentésváltozatok operett kémnővel

„Ők ketten a sehol lakói voltak, se magyarok, se zsidók, se külföldiek, se elvtársak, se honfitársak.

Elvtársnak zsidók, zsidónak kommunisták, kommunistának magyarok, magyarnak idegenek. Hazátlanfiak. A Seol lakói lettek, személyes pokluk lakói. Nem kötelező, hogy egy bolygó zsidóból beszervezett ügynök legyen – épp elég neki a maga baja, hogy ítéletnapig kell bolyongania.”

 

 

Így summázza Forgách András szülei tragédiáját. Könyvével a beszervezési irodalom új kötettel gazdagodott: a keményvonalas ideológiáktól megszédült anya történetével, aki belejött a kémkedésbe, bár használhatatlan besúgó volt. Egy operett kémnő, családi gondokkal, hasadt identitással, örökös honvágytól űzve (Izraelt gyűlölte és szerette). Kicsiny csavar volt a gépezetben.

A besúgó is áldozat a diktatúrák hivatalnokainak egérszürke világában. A Kádár-kor végének titkosrendőrsége fáradtan, rutinszerűen gyakorolta hatalmi játszmáit. Mindenki szem volt a láncban, valahogy forogtak a kerekek. Az ügynökmúlt manapság nem hír. Piti ügy. Szemünk se rebben? A szembesülés mégis fájdalmas. Feldolgozásához idő kell. Nem lehet nem beszélni róla. Sőt, hagyomány: Esterházy Péter Javított kiadása átírt egy apaképet, Forgách András Élő kötet nem marad c. könyve átrajzol egy anyaképet – változatlan szeretettel és kötődéssel. A kritikát meg teljes egészében az olvasóra bízza, hiszen „Égbolt volt ő, most is az, ha beborult is”, egy „hazát áruló szomorú lélek”. (Két hazát is.)

A történet köré burjánzott egy kiállítás: Forgács Péter megszállottan strukturált totálinstallációja. Testvérpár-alkotók. Azonos megközelítés? Látszólag.

A Zehuze c. könyvben, Forgách András 2007- es levél- és családregényében körvonalazódó anyakép szilánkokra tört. Amikor Izraelben élő nagymamájának budapesti lányához írt leveleiből szerkesztett regényt, anyjáról még nem tudhatta, hogy Pápainé néven az állambiztonság ügynökeként Izrael és a cionista mozgalom ellen kémkedett (2014 márciusa hozta a felfedezést).

Jelentésfelügyelet

Gerhes Gábor az  elnyomó rezsimek és az egyén közti kommunikációt  vizsgálja. Nagyító alá veszi a nemzetiszocialisták hatalmi szóhasználatát és művészeti esztétikáját. A nyelvész érdeklődésével fordul a szavakhoz, attitűdjét Victor Klemperer holokauszt-túlélő drezdai zsidó nyelvésznek a Harmadik Birodalom nyelvéről írt művéből kölcsönözte. Klemperer harmincas évekbeli  jegyzeteit felhasználva ötvennégy olyan fogalmat szakít ki szövegkörnyezetéből és helyez tipográfiailag gondosan tervezett táblákra, melyek a náci hatalmi retorikában feltűntek. Szövegalapú alkotásai a „magasztos eszméket” képviselő fogalmak, melyeket különböző rezsimek (ki)használnak és recitálnak. 54 lelkesítő fogalom, üvegtábla-festménysor,  betűképek. Szépség, erő, igyekezet, készenlét, kitartás, lojalitás… A művész ezeket a szavakat szöveg-kontextusukból kiemelve a galériatérbe helyezi.

A nemzetiszocialista művészetpolitika propagandacélú képzőművészeti kiállításaira céloz Gerhes nagyméretű videó-munkája. A Birodalmi Művészeti Kamara elnökének, Adolf Zieglernek triptichonját parafrazeáló művével az államilag támogatott és elutasított művészek megítéléséért felelős konzervatív zsánerfestő kétségbe vonható művészi kvalitását és a diktátor személyes ízlését karikírozza. „A négy elem”, Hitler kedvenc festőjének, Zieglernek programadó 1937-es „oltárképe”: a képet a diktátor müncheni rezidenciájában kandallója fölé akasztotta az „elfajzott” avantgárd művészet ellenpontjaként. Gerhes a klasszicista architektúrába hangszerelt, primitív kommunikációt közvetítő festményt, állókép triptichont „mozdítja meg” élő szereplőkkel: jelen idejű térbe repítve parafrázis mozijával.

 Jelentéseltolás

Esterházy Marcell – Esterházy Péter fia – a besúgó nagypapa alakját már szerepeltette művében. Családi archívumból gyakran használ fel történeteket. Feled az ember, tudod? c. videója fekete vászon fehér felirattal: anyai nagyapja az orosz fogsággal és a második világháborúval kapcsolatos emlékeit rögzíti.

Leginkább olvasni lehet a kiállítását. Purista művei hiányt megjelenítő fekete felületek. A művész „megtanulta” Orbán Viktor kézírását, és leírta „A következő mondat igaz. Az előző mondat hamis.” paradoxont. Mindezt elkészítette fehér neoncsőből világító reklámtáblaként.

Elvihető műtárgyakból álló installációja a  Propaganda: 17 mondat, az 50-es 60-as évek diafilmjeiből, 3000 példányban.  Szókészlete a propaganda sajátja, átgyúrható és használható. Elvihető, terjeszthető.

 

Jelentés: Forgács Péter, Gerhes Gábor, Esterházy Marcell kiállítása / Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, 2015. november 17. – 2016. március 13.  Kurátor: Mucsi Emese