Jákób csillaga

A zsidókról eddig tankönyveink szinte csak a holokauszt kapcsán írtak valamennyit. A magyar történelemben játszott szerepükről, kultúrájukról, vallásukról, etikájukról, humorukról semmit. Szunyogh Szabolcs Jákób csillaga című, frissen megjelent könyve ezen a téren szeretne segíteni.

Bemutatja a zsidó vallást, az ünnepeket, a szokásokat, az életvitelt, a kóserség törvényeit, a zsidóság szent könyveit, külföldi és hazai történelmét, fontosabb magyarországi műemlékeit, a legismertebb antiszemita vádakat, kiindulópontjaikat, következményeiket és cáfolataikat, a zsidósággal kapcsolatos legfontosabb történelmi személyiségeket, és képet rajzol Izrael Állam életéről is. Részletesen szól a zsidó kultúra és életmód értékeiről. Bemutatja a nők tiszteletét a zsidó közösségekben, a zsidó vallásjog demokratikus szerkezetét, a zsidó vallás racionális problémamegközelítését, emberközpontú moralitását, a kultúra iránti nyitottságot, a zsidó nevelést, valamint a zsidó humort, amely még a legnehezebb helyzetekben is meg tudja nevettetni az embereket.

Részlet a kötetből:

Teljesítménytisztelet

Az a kultúra, amelyik nem nyomja el az egyéni véleményt, hanem kifejezetten bátorítja azt, előnyben van azokkal a kultúrákkal szemben, ahol inkább a fegyelem és függés uralkodik.

A zsidóságban a vita, az ellenvélemény hangoztatásának és megbecsülésének a lehetősége ősi hagyomány. A rabbik természetesen egymással vitatkoztak, de nemcsak egymással, hanem például Istennel is. A Talmud leír egy történetet, amikor az Örökkévaló bele szeretne szólni egy jogi vita eldöntésébe, beveti teljes isteni tekintélyét, de a rabbik még az isteni tekintélyt sem veszik figyelembe, hanem csak az érveket.

„Azon a napon rabbi Eliezer a világ összes ellenvetését előhozta. De nem fogadták el tőle” – írja a Talmud. Eliezer rabbi ezután, álláspontja helyességének bizonyítására az Úrhoz folyamodott, könyörögni kezdett: Uram, tégy csodát! Bizonyítsd be, hogy nekem van igazam! Történjen az, hogy ha nekem van igazam, ez a szentjánoskenyérfa arrébb ugrik! És így történt, a szentjánosjkenyérfa arrébb ugrott, de a többi rabbi azt mondta: bocsánat, az ember érvekkel bizonyít, nem szentjánoskenyérfával.

Ezek után rabbi Eliézer megismételte a csodát egy vízeséssel és a tanház falaival is.

A szentjánoskenyérfa elmozdult helyéről, a vízesés visszahúzódott, a tanház falai pedig meghajoltak, a bölcsek mégsem fogadták el ezeket a természetfölötti eseményeket bizonyítékoknak. Barátom, mondták neki, vagy vannak érveid, vagy nincsenek. Mi az érvekre hallgatunk.

Ekkor rabbi Eliézer az Örökkévalóhoz kiáltott: szólalj meg, és nyilatkoztasd ki, hogy az én véleményem a helyes! Meg is dördült az ég, és az égi hang ezt zengte: „az érvényes szabályok szerint minden úgy van, ahogy ő mondja”. Rabbi Jehosua azonban „a lábára állt és mondta: Nem az égben van!”

Mi nincs az Égben? Hát a Tóra – azt ugyanis a Sínai-hegyen már átadta az Úr Mózesnek, és senki nem változtathatja meg, még maga az Örökkévaló sem ismerheti jobban, mint mi. Le is vonta a történetből a logikus következtetést a Talmud: „Mit jelent: >>Nem az égben van<<? Rabbi Jirmijé mondta: A Tórát már a Szináj hegyen átadták. Minket nem érdekel az égi hang, mert már a Szináj hegyen megírtad a Tórában: A többség szerint dönts.” (Tb Bava Mecia 59a/b, Domán István fordítása. In: A Babilóniai Talmud. Ulpius-ház, Budapest, 2007)

Miért kellett a rabbiknak a többség szerint dönteni? Azért mert csak azt a véleményt lehetett komolyan venni egy vitában, amelyik a Tórára hivatkozott (vagy a Biblia más részeire, esetleg a hagyományra, tehát egy érvényes jogforrásra), és amelyik logikusan volt felépítve. Csakhogy előfordult, hogy két kifogástalan vélemény ütközött egymással. Mindkettő hivatkozott egy bibliai helyre és mindkettő logikusan volt felépítve. Nem lehetett azt mondani: ez a jó és ez a rossz – viszont választani kellett közöttük. Ezért a rabbik szavaztak, mégpedig arról, hogy a döntés kinek a javára történjék. Nem arról, hogy melyik vélemény a helytálló, mert ha a vélemény nem lett volna helytálló, szavazásra sem került volna. Ennek következtében a Talmud a világ egyetlen olyan szent könyve, amelyik a kisebbségben maradt, az ellenzéki véleményt éppen olyan helyes véleményként közli, mint azt, amelyik többséget szerzett.

Ez a gyakorlat, ami évszázadokon át arra tanította a zsidókat, hogy nem csak egyféle igazság létezhet, és tisztelni kell a másféle véleményt is, botránykőnek számított a hierarchizált társadalmakban, viszont a zsidókat hozzásegítette ahhoz, hogy megoldják a problémákat, és megtalálják a nehéz helyzetekből a kivezető utat.

 

Szunyogh Szabolcs: Jákób csillaga. Zsidóság: vallás, hagyomány, kultúra. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2015. 416 oldal, 3990 forint