Izraeli szappanopera – ultraortodox közegben

Az izraeli tévé Shtisel című, nagy sikerű sorozatának főhőse Akiva, egy húszas éveiben járó, álmodozó, ultraortodox fiatalember.

Az izraeli tévé Shtisel című, nagy sikerű sorozatának főhőse Akiva, egy húszas éveiben járó, álmodozó, ultraortodox fiatalember, aki egy háztartásban él özvegy édesapjával, Reb Shulem Shtisellel. A ház elhunyt asszonya csak álomjelenetekben és emlékképekben tűnik fel, így meleg, otthonos környezet híján apa és fia a kicsiny konyhaasztal mellett étkezik és okkult beszélgetéseket folytat. Olyanok ők, mint két sebzett macska, akik bármely pillanatban egymásnak eshetnek, de inkább csak sértegetik egymást.

A Meá Seárim haredi környezetében játszódó történetben számos rokon tűnik fel: a testvérek, Cví Árje és Giti, az ő családtagjaik, többek között utóbbi nehezen kezelhető férje, Lipi; idősebb lányuk, Ruháma; Nuham, a nem különösebben barátságos nagybácsi; Libbi, egy unokatestvér; és az aranyos, ám csípős nyelvű, nyolcvanas Malka nagyama.

Ha ebben a családban valami is nukleárisnak nevezhető, az az állandó robbanásveszély.

Akiva jólelkű, noha túlságosan érzékeny fiú, barna szemekkel. Szakálla rövid, kedves arcát hosszú pajesz övezi. Tanító a helyi héderben, ahol goromba apja az igazgató. Óráin kívül házasságközvetítési találkákon láthatjuk a Kings Hotel előcsarnokában, máskor barátaival lóg egy olcsó kifőzdében… De többnyire csak a ház teraszán heverészik álmodozva. Valami bántja a lelkét.

Akiva szeret rajzolgatni, és attól a pillanattól fogva, hogy látjuk a jeruzsálemi Bibliai Állatkertben készített vázlatait (miután tanítványait szélnek eresztette), érezzük, hogy tehetséges. Fokozatosan ő is rájön erre, de hogy ez hova vezethet, számára is rejtély. Egy reggel kimenőt kér a héderből, hogy megnézze a King David utcán sorjázó fényűző galériák kínálatát, és próbálkozzon: hátha azok érdeklődést mutatnak rajzai iránt.

Akivának azonban – aki nyilván sosem hallott Marc Chagallról – fogalma sincs, hogy a piac telített a mosolygó haszidokat ábrázoló képekkel. Ami még rosszabb, az „iskolakerülésért” bocsánatkérő levelet kell fogalmaznia a Héder előljárójának, Reb Shulem Shtiselnek (tehát saját apjának).

Késő este hazatérve a levelet apja elé helyezi, aki az asztalra borulva alszik a Talmud kötet fölött. Reb Sulem kifacsart teste és horkolása, az ebédlőasztalon szétterülő ősz szakálla, lecsúszott szemüvege és félrebillent fekete fejfedője egyszerre testesíti meg a haredi vallásos rajongás magasságait és mélységeit, szépségét és kegyetlenségét, az elkötelezettséget és a tunyaságot – és ezzel Akiva mintha most találkozna életében először. Összegyűri a bocsánatkérő levelet, előveszi a festőállványt, és megfesti élete első igazi művészi alkotását.

Bassa László fordítása