Uri Asaf versei

Uri Asaf

A PÁRHUZAMOSOK
találkozásra készülnek.
Bíznak és kimondják: létünk kész tény,
és ha örökre elfordulunk egymástól, jó esetben ugyanazok maradunk.
Egész életünkben egymást nézzük, és már a változatlan se kínálja magát.
Mózes, a kősziklával bosszantani akart, de mi emberek,
együtt és külön, párhuzamosak maradunk.

A SÁRGA SZÉL
A sárga szél papírt lobogtat.
Homokfelhőt Núbia felől,
vagy erdőillatot. Vagy őt magát,
kinek a szája hatszögű idom, és már nem él.
Láttam, ahogy a földbe teszik.
Szeme alatt a fagyöngy vérbőséggel kérkedik,
az álma mozdulatlan bizonyosság.

RUTH
Fogj az ujjaddal, görbítsd le a szád,
kövess, ezek a mozdulataim.
Nyisd nagyra a szemed,
míg a közelben felsír a bagoly.
A falon túl fekete szünetjel,
a földön mediterrán hideg.
Az ég ultramarin, ne feledd,
én csak a magasba menekülhetek.

Uri Asaf új verseskötete, A jeruzsálemi erdő ezekben a hetekben kerül a könyvesboltokba.