Polgárkór (Varga Betti)

Molnár Ferenc: Andor, Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2008, 670 oldal, 3999 Ft.

 

Molnár Ferenc regényének főhőse jómódú, elkényeztetett fiú, aki próbálja megtalálni a helyét a békeidők kényelmes világában. A világháborúk előtt vagyunk. Az identitás kérdéseit még nem a félig zsidó, félig keresztény származás veti fel, hanem a vagyoni és az ebből fakadó társadalmi különbségek. Aradi Andor a jó hírű, budai ügyvédapa öröksége és a pesti kávéházak, kaszinók kispolgári bódulata között vergődik. A zsidóságára tett utalások csak mellékesek, az énválság oka az unatkozó, tehetetlen nagyvárosi polgár sehová nem tartozása, napjainak céltalansága: „Mit csináljak ma estig? – tűnődött magában [Andor] –, mit csináljak estig… és holnapig… és aztán mindig… amíg öreg nem leszek és meg nem halok…” (101) Andor unatkozik. Unja a jogi könyveket, a menyasszonyát, a jómódú budai életet. Andor Budáról Pestre költözik, az új lakástól egyben az új életet is várja: hogy majd itt összeszedi magát, leteszi a jogi vizsgát, és egyáltalán: megteremti önálló nagypolgári életének alapjait. Ezzel szemben költözésével az ígéretes jövő egyre gyorsuló szétfoszlása kezdődik meg: mindig útját állja a tehetetlenség, az akaratgyengeség.

Andor néha próbál szakítani az alkohollal és szerencsejátékkal kitöltött éjszakákkal, arra azonban képtelen, hogy valóban tegyen is ezért: nem képes feladni a pesti kicsapongást a budai nyugalomért. Andor identitáskeresése egybefonódik a fiatal főváros, Budapest identitáskeresésével, a modern nagyvárosi kultúra kialakulásával, s a városi lét gyökértelenségével, képlékenységével. Andor lehetőségeit két kulturális tér, Buda és Pest szimbolizálja, döntésképtelenségét pedig az, hogy a Buda és Pest közti Margitszigetet választja. A sziget lesz Andor életének origója: innen indul néha az egyik, többször a másik part irányába, de egyik mellett sem képes dönteni, és mindig ide tér vissza. „Nagyon szenvedek – mondta magában [Andor] –, kezdődik az életem” – olvashatjuk egy helyen a megfásult fiatalemberről. (177) Molnár Ferenc regénye azonban nemcsak az Aradi Andorok szenvedését bontja ki, hanem a város legkülönbözőbb karaktereinek: a metresznek, a törvénytelen gyerekeknek, a házvezetőnőnek, a (kis)polgároknak a mindennapjait is megmutatja. Az Andor éppen ezért olvasható a háború előtti, békében ellustult nagyváros kiüresedett lakóinak katalógusaként is.

A regény világának, a tízes évek Budapestjének Andor az egyetlen alakja, aki éppen a látszatra, a felszín elfogadására mond nemet vergődésével, s ebből fakad identitásválsága, az, hogy fel meri tenni a kérdést, ki is ő valójában. Felismeri azt, hogy „betege” annak a társadalomnak, melyben él. Andor magának ezt többször is beismeri, de „(…) amikor ordítani szerette volna az igazat, a hazugságok kötelét ő maga hurkolta egyre szorosabbra a torkán.” (174) A budai polgári világ képmutatása semmivel sem látszik különbnek a pesti bohém, színpadi életnél. Molnár Ferenc a budapesti polgárság egészét illeti kritikával, és Andort a polgári élet kényelmét biztosító házvezetőnők otthonába, Józsefvárosba küldi felépülni. Az őszinte, egyszerű törvények szerint élő munkásvilágot azonban megrontja az Andoron keresztül beszivárgó polgárkór… A könyv ugyanis – szembeállítva a léha polgárral – a munkásokat a tiszta értékek hordozóiként mutatja be, ezzel azonban egy némileg ideologikus, leegyszerűsített társadalomképet rajzol meg.

Ahogyan Gellért Oszkár a regény első megjelenése után, 1918-ban írta a Nyugatban: „[Andor] végzete mindenképpen az, hogy se nyárspolgár, se életművész ne lehessen. (…) Az Aradi Andorok nem tudnak cselekedni.” Molnár Ferenc lapjain egy reményekkel teli Budapestről olvashatunk, amitől egy kis költő azt várja, hogy száz év múlva Európa fővárosa legyen, a kontinens kereskedelmi és üzleti csomópontja. De ennek a központnak a felépítését nem a kevésre tartott kortársaktól várja, hanem a következő nemzedékektől. Az Ulpius-ház éppen kilencven évvel az első megjelenés után adta ki újra a regényt. A költői jóslat ellenére azonban mégiscsak a Molnár-regény Budapestje volt az európai főváros – azóta csak még inkább az Andorok világa lett. Igaz, a jóslat száz évvel számol: tíz még hátravan.