Király István: Napló 1956-1989

Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában a Tények és Tanúk sorozatban Király István naplója[1]. 2014 őszén, lakásunk felújításakor egy szekrény mélyéről kerültek elő a mállófélben lévő füzetek, amelyek apánk 1956-tól halála évéig, 1989-ig rövidebb-hosszabb megszakításokkal vezetett naplóját rejtették. A napló, bár az első bejegyzés 1956 őszéről származik, leginkább a hetvenes–nyolcvanas évek kádári–aczéli Magyarországának egyfajta drámai tükörképe. Nem könnyű ebből a „regényfolyamból” részleteket kiemelni, mert az egyik nap izgatott bejegyzése egy korábbi nap eseményeire reagál, emberek, gondolatok és események egymásba fonódva hömpölyögnek a napló lapjain.

A Szombat kérésére néhány rövid részletet választottam ki, amelyek kapcsolódnak Katona Ferenc kutatómunkája eredményeként feltárt és ugyanezen lapszámban publikált Heller–Fehér–Király-levélváltáshoz[2]. Heller Ágnes és Fehér Ferenc a család közeli barátai voltak – gyerekkoromból emlékszem a dunai evezésekre, amikor a szomszéd csónakban egy hallgatag, magas bácsi és egy pörgő nyelvű, alacsony néni ült. Aztán 1968, a prágai bevonulás után megszűntek a közös evezések – mindnyájan úgy érezték, az addig is mindig kiélezett elvi viták fordulópontjukhoz értek, a történelem visszavonhatatlanul beleszólt az „emberarcú szocializmusról” szóló polémiájukba. Hellerék aláírták a korcsulai nyilatkozatot – apám a szocializmus érdekében haláláig szükséges lépésnek tartotta a prágai bevonulást. Emberi kapcsolatuk ezután is megmaradt.

Lehet-e tisztességesen, hittel, hazugság nélkül védeni egy ma már mindenki számára nyilvánvalóan védhetetlen rendszert? A napló ennek a küzdelemnek megrendítő lenyomata, aminek most csak egy-egy apró momentumát tudjuk visszaadni.

Király Júlia

 

„1974. szeptember 11. szerda

Délelőtt tízkor találkozom Aczéllal[3]. Korán reggel telefonált, és kért, menjek be hozzá. Nagyon komor volt. Leültünk, mondta, hogy – „in medias res” – vágjunk a dolgok közepébe. A magyar közéletben nagyon kemény viták zajlanak és fognak zajlani, és ő azt akarja, hogy ezekben a vitákban én a megfelelő oldalon álljak. Azt mondtam, egyetlen szándékom van, hogy fölöttük álljak, s nem bennük. Ha visszaidézem beszélgetésünket, azt gondolom, a következő vonalat követte: Az egyik oldalon ott vannak a konzervatív, dogmatikus erők, a másik oldalon a nacionalista konzervatív erők, amelyeknek együtt az a szándékuk, hogy legyőzzék a Kádár-vonalat. Ami az érvelésében véleményem szerint hamis:

1) Nem veszi észre, hogy egyoldalú. Beszél Ilia[4] tévedéseiről, de amikor megemlítem Pándi tévedéseit, erre nem tud válaszolni. Azzal érvelek, hogy Ilia hibája az volt, hogy közölte Für Lajos cikkét,[5] de Pándi[6] hibát követett el, amikor közölte Horváth Márton tanulmányát,[7]  amelyben a szerző a kontinuitás–diszkontinuitás igen fontos kérdésében nagyon is helytelen álláspontot foglalt el. Azt mondja: azt én [Király István] nem tudom, milyen bírálatot kapott Pándi ezért a cikkért. Beszéltek vele, és megmondták, hogy Kádár nagyon dühös volt e miatt a cikk miatt. De [Aczél] nem beszél arról, mi az oka annak, hogy ez a bírálat nem kapott publicitást. Mi az oka annak, hogy egyszerre csak azt mondja nekem: lehetetlen Iliából szerkesztőt csinálni, mert ekkora hibákat követett el. De nem gondol arra, hogy vajon helyes-e, hogy épp most akar Pándiból szerkesztőt csinálni a Népszabadságnál. Ez a célja. És ez a cél ellentétben áll azzal a móddal, ahogyan Ilia ügyét akarja kezelni.

2) A másik lehetséges vitakérdés közöttünk az antiszemitizmus kérdése. Elmondta: nem engedte egy Déry-cikk közlését,[8] amely arról szól, hogy Magyarországon még ma is van antiszemitizmus. [Aczél] a kérdésről mint taktikai problémáról beszél. Nem veszi észre, hogy nem csupán taktikai okoknál fogva helytelen, ha Déry egy ilyen cikket ír. Helytelen azért is, mert csak a filoszemitizmus–antiszemitizmus kérdéséről gondolkodik. És őszintén megmondtam, hogy ez a probléma jelentéktelen kérdés. Lehetetlen fő kérdést csinálni belőle. És általánosságban tekintve – mi ez az egész az antiszemitizmussal? Ha azt mondom, hogy Pándi hibákat követ el, engem antiszemitának gondolnak. Ez rossz, ez beteg dolog. Lehetetlen így gondolkodni.

3) A harmadik az ő személyi politikája. Hallom, hogy Pálmainéból[9] vezetőhelyettest csinált a Kiadói Főigazgatóságon, Takács Anna apja[10] a Közművelődési Tanács titkára lett. Ezek mind Pándi és Nagy Péter[11] emberei. [Aczél] személyi politikájának két hibája van:

1. a) Fél a tehetséges emberektől, akikben ott rejlik az ellentmondás lehetősége, akik neki lehetséges ellenfelei. Létrehozott egy olyan kulturális minisztériumot,[12] ahol csak olyan emberek vannak, akik úgy gondolkodnak, mint ő, és akik soha nem akarnak összeveszni vele.
2. b) Csak azokban bízik, akiket Pándi és Nagy Péter ajánlott neki. Akiket én javasolok – például Ilia, Bakos[13], Szabó Pista,[14] Agárdi[15], Bíró[16] – sohasem fogad el. A személyi politika kérdéseit illetően nem bízik bennem.

4) [Aczél] az az ember, aki le akarja és le tudja járatni azt, akivel nem ért egyet. Itt van az én esetem. Tettem neki egy javaslatot, hogy csináljon szerkesztőt Iliából. Nem értek vele [Aczéllal] egyet az irodalmi élet számos kérdésében, legkivált a népi írók vonatkozásában. Azzal érvel velem szemben, hogy nekem lírikus temperamentumom van, és csak Csoóri, Kósa[17] meg a többiek gondolatait és javaslatait visszhangozom. Búcsúzóul átöleltük egymást, de ez az ölelés nem volt őszinte, nem szeret engem, nem bízik bennem. Nem tehetek semmit, csak azt, hogy élek, ahogy lehet, elrejtve – a politika berkein kívül, az irodalmi életen is kívül.

…

 

1975. január 12. vasárnap

Szabolcsi[18] hív. Beszélt Aczéllal. Úgy gondolja, jó lenne, ha felhívnám. Mondom: nem indokolja semmi, hogy felhívjam. Én vagyok rossz helyzetben, jobb lenne, ha ő hívna föl engem. – Szabolcsi újra hív. Miért gondolom, hogy jó lenne, ha Aczél felhívna engem? Azt felelem: Ha azt akarja mondani, hogy sokkolta őt a Népszabadság-cikk[19], az nagyon jólesne. De ha arról akar meggyőzni, hogy dilettáns vagyok, semmi értelme az egésznek. – Nem telefonált.

Este Almásiéknál[20] vagyunk. Van néhány érdekes híre az ügyemről.

1) Ez nem személyem elleni támadás. Ez az új gazdasági mechanizmus ellenségei ellen irányul, én csak az ürügy vagyok, nálamnál nagyobb figurákon akartak ütni egyet. A győztes ki akarja élvezni győzelmét.

2) Aczél meg akar szabadulni tőlem. Valószínűleg megtámadták, amiért barátságban van velem (Almási ezt Marosántól[21]  hallotta), és most tabula rasát akar csinálni.

3) Nagyon furcsa, nagyon különös, hogy még egy olyan helyzetben is, amelyben létrejött egy ideológiai „treuga dei”,[22]  nagy támadást lehet szervezni ellenem. Aczél kompromisszumot kötött Hellerrel, Konráddal[23], és erre most engem akar megtámadni.

4) Ez az egész része a baloldal elleni támadásnak.

…

1976. augusztus 17. kedd

Este a Citadella étteremben. A George Steiner[24]-ügy. …

Lukácsról[25] beszélünk. Steiner Hellerékről beszél, miért kértek engedélyt arra, hogy kivándorolhassanak az USA-ba. Létrejönne ott egy Lukács Intézet, amelyet Mészáros [István][26] szervez, és ott fognak dolgozni. Ezután jött a kiutasítás. Mivel szarkasztikusan, ironikusan beszélt Mongóliáról (megkérdezte, mikor akarok már Mongóliába kivándorolni, miért nem akartam eddig odautazni), és mert Hellerről és Fehérről beszélve azt mondta: „nincs lehetőségük, hogy itt éljenek”, én elkezdtem beszélni a nyugati világ „hellenizmusáról”, arról, hogy a világtörténelem a mi oldalunkon zajlik. – Erre kiabálni kezdett, és azt mondta: itt élve nekem nincs jogom a nyugati világ hellenizmusáról beszélni, nincs jogom azt állítani, hogy a történelem ezen az oldalon van, ahol értelmiségieket üldöznek, ahol üldözik őket, főleg ha zsidók, és ahol az agrárhelyzet ilyen rettenetes, és amely világ a nyugatból él.

…

Másnap, 18-án Cégénydányádra[27] mentem. Édesanyám névnapja volt. Jó volt eljönni ez után az eset után – eljönni Cégénydányádra. Itt, Cégénydányádon van időm és lehetőségem, hogy átgondoljam az elmúlt napokat.

Steiner: nem igaz, hogy baloldali értelmiségi. Sznob burzsoá és antikommunista. Az csak rám nézve volt szégyen, hogy nem volt lehetőségem és lélekjelenlétem válaszolni neki. Az elmúlt napok további kérdései: a két asszony, a néger és a másik, Indiából. A néger, Marion, Ohióból.[28] Nagyon kulturált volt. Három nyelven beszélt; már csak azért is nagyon érdekes volt a számomra, mert azt reprezentálta, hogy nem létezik faji különbség. Egy néger, aki jó körülmények között nevelkedett, sokkal okosabb, képzettebb és kulturáltabb, mint egy fehér ember. A kulturáltsága mellett azonban volt benne egy nyers szexualitás, a lélek neveletlensége, és rengeteg önzés. A másik lány Indiából érkezett. Ő lelkiekben volt kulturált. Nem volt olyan képzett, mint a néger, de annyi jóság, szelídség volt benne, hogy az ember érezte, van lelke. Mindazonáltal ő is szem előtt tartotta saját érdekeit. Ezt a romantikus prekapitalista jóságot nem lehet megőrizni. Új típusú jóságnak kell eljönnie.

…

1976. augusztus 23. hétfő

Hazaértem Cégénydányádról. A vonat Apafa és Debrecen között tömve volt. Az oldalsó lépcsőn álltam. És hallottam, hogyan beszél a népem. Mindenki csak magára gondolt.

Miután hazaértem, megírtam a tervezett levelet Hellernek és Fehérnek[29]. Nem tudom, mi volt ezzel a praktikus célom. Azt gondolom, ez a levél csak az utókor számára fontos. Valamennyien az utókor ítéletére gondolunk-

…

 

1977. március 1. kedd

Délután négykor Aczélnál. Átadta a párthatározatot, az Agitprop Bizottság döntését a Rakéta-üggyel[30] kapcsolatban. Aczélnak sikerült megszerveznie, amit akart, elérte célját. A határozatban ez áll:

1) Megróják a Kritikát, mert közölte a cikkemet.

2) Megrónak engem, mert rehabilitálni akartam, újra akartam értékelni a dogmatizmust.

3) Megróják Kardos [Györgyöt], mert személyeskedést engedett meg magának.

A végeredmény az, hogy én részesültem a legszigorúbb megrovásban – mint szektás.

Írtam egy levelet Óvárinak. Megírtam, hogy az általánosságot tekintve egyetértek a határozattal, de a rám vonatkozó résszel nem értek egyet.

Aczél ismét jezsuitaként viselkedett. Amikor megmondtam neki, hogy fellebbezni akarok, azt felelte, hogy az Agitprop Bizottság következő ülésén módosítani lehet a határozatot. Utóbb hallottam, hogy a határozatot már szétküldték, E. Fehér említette, hogy a Népszabadságnál ők már megkapták.

Biztos vagyok benne, hogy a szöveget Pozsgay fogalmazta: ez az ember gyűlöl engem valamiért. Arra gyanakszik, hogy politikai karriert akarok csinálni. Féltékeny.

 

1977. március 11. péntek

…

Aczél:

1) Le kell zárnunk a múlt egy hétesztendős szakaszát.

2) Az Agitprop [Bizottság] nagyon komoly önkritikát gyakorolt, te is gyakorolhatsz.

3) Nem kell polihisztornak lenned.

4) Szerényebbnek kell lenned, nem kell azt képzelned, hogy okosabb vagy a többieknél, emberibbnek kell lenned a többiekkel szemben, nem kell azt hinned, hogy te vagy az egyetlen, akinek esze van.

5) Nem a te feladatod, hogy javaslatot tégy, hogy felvesd a Révai-kérdést: ennél szerényebbnek kell lenned.

6) Nem csak te harcolsz a jobboldal ellen. Nem engedtük például, hogy Déry lehordja Révait.

7) Hibát követtél el, amikor írtál Helleréknek. Te a párt képviselője vagy, és ha teszel egy lépést, mindenki azt hiszi, hogy ez a lépés a párttól ered, mert köztudott, hogy baráti viszonyban vagy a párt vezető személyiségeivel. Ne hidd, hogy egyedül te látsz tisztán, te vagy, akinek mindent csinálnia kell: létezik egy kollektíva, és ennek feladata, hogy cselekedjék. (Ez azt jelenti, hogy nem szabad személyiségnek lenni, föl kell adni az individualitást.)

8) Baloldalról is mutatkozik veszély. Az ifjúság nem ismeri a problémákat. Például Kocsis Zoltán azt kérdezte tőle: „Gyuri bácsi, ugye Rajk egy gazember volt?”

9) Át kell gondolni, előre meg kell fontolni, mikor és hol lehet fölvetni egy kérdést, és konzultálni kell.

10) Sértések, sérülések a jövőben is lesznek. Egy dolog azonban fontos: nyitottan kell élnünk, másokra odafigyelve, és tiszteletben tartva a másik embert.

 

1977. március 12. szombat

Épp [Gabay] Laci[31] volt nálam, amikor Aczél telefonált, hogy megkapta a levelem, és kéri, menjek át hozzá Pándival együtt. Két óra hosszat beszélgettünk. A lényeg az volt, hogy együtt kell működnünk. Véleményem: a politikai kapcsolat és a baráti kapcsolat két különböző dolog. Aczél hibája az, hogy mindig összekeveri e két különböző kapcsolatot. Politikailag jó kapcsolatban kell lennünk, mert közös cél érdekében dolgozunk, a barátság azonban egészen más kérdés.

Másik fő gondolatom az, hogy Révai kitűnő teoretikus volt, de rossz politikus. Aczél viszont nagyon jó politikus, de közepes teoretikus.

Aczél az együttműködés szükségessége mellett érvelt: a mi helyzetünkben erre van szükség. Nemzetközi viszonylatban mi vagyunk az egyetlen nemzet, amely érvet jelent a nyugati kommunisták számára. A keleti és a nyugati kommunisták között mi vagyunk az összekötő láncszem, egy kommunista állam, amely hű a Szovjetunióhoz, de amely ugyanakkor nem követi el azokat a hibákat, amelyeket a szovjetek elkövetnek. Szerepünk a világban ezért fontos.

Pándi legfontosabb gondolata az volt, hogy ellenforradalmi veszély van.

 

1977. március 15. kedd

Nyugodalmas nap. Az ifjúság, amely szocialista jelszavakat hangoztatva vonult fel, erőt mutatott. Egész nap nem történt rendzavarás. Idén kevesebb nagy kokárdát viselő embert látni, mint amennyi egy évvel ezelőtt látható volt. Úgy tűnik, a társadalom mélyén csöndes megelégedettség uralkodik.

 

 

 

 

[1] A kötet munkatársai: Soltész Márton, Agárdi Péter, Babus Antal, Katona Ferenc, Tóth Tünde, valamint a kiadó részéről  Schmal Alexandra és Turi Timea.

[2] Az 1976. augusztus 22-ről datált levél kézzel írt fogalmazványa és gépelt tisztázata megtalálható az MTA KIK Kézirattárában (Ms 2188/579., illetve Ms 2201/343.). Ugyanitt található Fehér Ferenc és Heller Ágnes 1976. augusztus 30-án kelt válaszlevele (Ms 2201/342.).

[3] Értsd Aczél Györggyel

[4] Ilia Mihály (1934–) kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő, nyugdíjazásáig a Szegedi Tudományegyetem oktatója, akkoriban a Tiszatáj főszerkesztője

[5] Ilia Mihály a lap impresszuma szerint az 1975. januári számig volt a Tiszatáj főszerkesztője. Az 1974. augusztusi számban közölte Für Lajos Európa első nemzetiségi törvénye című tanulmányát. Für Lajos (1930-2013) ekkor – 1964 és 1978 között – a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa volt. A cikk az 1849. július 28-án, Szegeden megszavazott első nemzetiségi törvény 125. évfordulója alkalmából íródott. A kultúrpolitikát irányítók köreiben az okozhatott felháborodást, hogy a cikk firtatta, hogyan is élnek a régióban a nemzetiségek. – Ilia Mihály maga így nyilatkozik szerkesztői munkájáról Király Istvánhoz írott, 1974. május 24-i levele utóiratában: „Ide írom még ezt: váltig emlegetted, hogy lapot kell csinálni, s az Ilia menjen szerkeszteni. De hiszen én nem vagyok jó szerkesztő. Magamban a legnagyobb kétségekkel küszködöm ez irányú munkálkodásomat illetően. Egyáltalán, van-e valami haszna, látszata annak, amit itt, ennél a vicinális lapnál csinálok?” (MTA KIK Kt. Ms 2202/95.) – Erre Király István a következő, június 1-jei levél hátoldalára írott szavakkal válaszolt: „Szerintem kitűnő szerkesztő vagy, országos lapnál van a helyed. Bár az utóbbi írószövetségi akció után az a félelmem, reményeink egyelőre távolba tolódnak. De majd elválik, mi lesz.” (MTA KIK Kt. Ms 2202/96.).

[6] Pándi Pál (Eredeti neve: Kardos Pál) (1926 – 1987) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

[7] Pándi Pál a Kritika 1974/6. számában közölte Horváth Márton (1906–1987), a Rákosi-korszak kulturális életének egyik irányíitója A személytelenség kultusza című írását. Király Istvánt – és Kádár Jánost – bizonyára az késztette kritikára, hogy Horváth Márton tagadja: folytonosság, kontinuitás is van az ötvenes évek és a jelen – 1974 – között.

[8] Az 1974. október 5-én, az Élet és Irodalom 3. oldalán végül mégis megjelent Egy nap hordaléka című sorozat darabjáról van szó. (D. T., Újabb napok hordaléka, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1975, 382–397.). Ebben Déry szót ejt a népi–urbánus vita felújulásáról, és arról, hogy „az egyik legmosdatlanabb emberi indulat, a fajgyűlölet húzódik meg alatta, ugrásra készen”. (Kötetben: 388.)

[9] Pálmai Kálmánné Paál Rózsa (1934–), aki 1958-tól a Magyar Irodalomtörténeti Társaság szervező titkára volt, 1974-ben a Kiadói Főigazgatóság főigazgató-helyettese lett. Tisztségét 1994-ig viselte.

[10] Takács Kálmán (1921–) népművelő, 1974–1976 között az Országos Közművelődési Tanács titkára.

[11] Nagy Péter (1920 –2010) magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

[12]   1974. június 21-én a korábbi Művelődésügyi Minisztériumot kettéválasztották: az Oktatási Minisztérium élére Polinszky Károly, a Kulturális Minisztérium élére Orbán László került.

[13] Bakos István (1943–), diákvezető, majd művelődési és oktatási szakember; később épp Aczél György mellé kerül a Minisztertanácsnál.

[14] Szabó B. István (1942–) kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő

[15] Agárdi Péter (1946 –) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár.

[16] Bíró Zoltán (1941 –) irodalomtörténész, politikus, főiskolai oktató.

[17] Értsd Csoóri Sándor, Kósa Ferenc

[18] Szabolcsi Miklós (1921–2000) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

[19] POZSGAY Imre, A fogalmak tisztázásáért: Jegyzetek Király István „Hazafiság és forradalmiság” című tanulmánykötetéhez, Népszabadság, 1975. január 8, 7. (A cikk a Könyvekről rovatban jelent meg, három hasáb terjedelemben.), és finoman fogalmazva erős kritikát tartalmazott Király koncepciójáról.

[20] Almási Miklós (1932–) filozófus, esztéta, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

[21] Marosán György (1908-1992)  ekkor már több mint egy évtizede inkább memoáríró, tekintélyes véleményformáló nyugdíjas politikus, hetente bejár a Valóság reformszellemű szerkesztőségébe, és ott széles körben fejti ki a véleményé

[22] Treuga dei (lat.): harc vagy viszály ideiglenes felfüggesztése, fegyverszünet

[23] Értsd: Heller Ágnessel és Konrád Györggyel

[24] George Steiner (1929–) amerikai irodalomtörténész.

[25] Értsd Lukács Györgyről

[26] Mészáros István (1930–) Angliában élő filozófus

[27] Cégénydányád: szatmári falu, ahol Király felnőtt és ahol szülei éltek halálukig

[28] Azonosítatlan személy.

[29] Lásd a jelen szám ….. oldalán

[30] A Rakéta Regényújság című lap 1976. november 30-i számában jelent meg a szerkesztő, Kardos György   cikke: Képzelt társalgás Fejes Endrével (Cserepes Margit házassága ürügyén) (1976/11., 32–33.) címmel, amely élesen bírálta az ideológiai megközelítésű irodalomkritikát. Az írás félreérthetetlen és gúnyos utalásokat tartalmaz Király 1976. októberi, a Kritikában megjelent tanulmányára. Király 1976. december 4-én kelt levelében panaszt tett az MSZMP KB illetékes titkáránál, Óvári Miklósnál, jelezve, hogy készen áll a nyílt vitára. A Kritika 1977/1. számában a szerkesztőség – az „inszinuálás” fogalmát alkalmazó – kemény hangvételű glosszában utasította vissza a támadást. A kérdésben végül az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága döntött.

[31] Gabay László (1944-2013)  Király István angol tanára, barátja