Hétköznapi és abszurd (Szántó T. Gábor)

Van valami elementáris közvetlenség Etgar Keret novellanyitányaiban. Úgy szólít meg az első mondat, mintha a haverod hívna fel és kezdene panaszkodni, hogy aztán nem tudod letenni a telefont. Ahogy a könyvet sem.

Iróniával ellensúlyozott melankólia lengi be a történeteket. A kisfiúét, aki aprópénzzel megtelt malacperselye tragédiáját meséli el; az őrületes ragasztóét, ami egy foszlófélben lévő házasságot hivatott összekötni, vagy a csődbe ment bűvészét, akinek kalapjából véres tetemként kerül elő egy nyuszi, amit gyerekek szórakoztatására varázsolna elő, s a gyerekek jobban élvezik, mint korábbi trükkjeit. Amikor újabb fellépésén egy halott csecsemőt ránt elő a kalapból, úgy dönt, szünetelteti tevékenységét. „…ez most nem a legsikeresebb időszak a nyulak és a csecsemők számára” – fogalmazza meg understatementtel – mit is? – talán a világállapotot.

Magány, sikertelenség, szexuális frusztráció, összetartozás és a függetlenség iránti vágy konfliktusa s a felnőni képtelenség – a modernitás nagyvárosi hangulatait sorjáztatják az írások. Van valami oldott lazaság ugyanakkor – átjárás a hétköznapi és az abszurd között, a kézzelfogható, és a csak megsejtett vagy megsejthető között Keret prózáiban. Mintha azt sugallná, a hétköznapok felszíne alatt legtöbbször ott lapul valami, amit nem tudunk közvetlenül megnevezni, ezért van szükség a parabolára, a helyenként a misztikust idéző példázatra. Kafkát szokták emlegetni egyik távoli szellemi rokonaként, aki tényleg csak távoli rokon, mert Keret azért vigyáz, hogy ne legyen túl mély és túl hosszú, ne veszítse el egy pillanatra sem a szórakozásra vágyó olvasó röpke figyelmét. Tragikus és abszurd a világképe, de ugyanakkor könnyed is, nem hagyja el a mélység és a felszín közti lebegés terrénumát. Gyanítom, tárcarovat darabjaiként jelenhettek meg újságban a történetek, erre utal a terjedelem rövidsége, a könnyed hangütés.

A család, a szülőkhöz, a partnerhez fűződő viszony gyakorta témája az elbeszéléseknek, melyek egyik legjobbja talán a szerelme és anyja közt őrlődő srácé, akinek –bizonyságául érzelmei hőfokának, s afféle pogány áldozathozatal gyanánt – egyikük szívét kell kivágnia és a másiknak leszállítania. Ugyanilyen erőteljes a táborból éjszaka hazavágyó fiú története, aki telefonon riasztott szülei késése miatt dühöng: „Dögöljenek meg!” – és leheletfinom utalással tudjuk csak meg szeretetvágy, szorongás és halálkívánság összefüggéseit.

A humoros írásokat, képregényeket is publikáló, sikeres művészfilmet (Medúzák) is forgató Keretről szóló korai irodalomkritikák némelyike hangsúlyozta, hogy igyekszik függetleníteni magát a közel-keleti valóságtól, nemzeti és vallási utalásoktól, s a fiatalok nyelvén írni az izraeli hétköznapokról. Ha van valami, ami az izraeli író novelláiban az ünnepekre történő eseti utalásokon kívül a zsidóságra utal, az éppen a családi kötelékek és érzelmek helyenként abszurd szorossága és hőfoka.

A regény mellett manapság nem a veretes novella, hanem a könnyed tárcairodalom műfaja hódít: instant fogyasztható, idő- és energiatakarékos, s mondhatni, a fájdalommentes kulturálódás érzetét nyújtja. Vladimir Kaminer németül író orosz-zsidó alkotó a műfaj sztárja lett Berlinben (Keret tehetségének és írásainak, érzésem szerint nyomába se lépő) rövidtörténeteivel, s a kilencvenes évek magyar sajtójából is ismerünk színvonalas és sikeres példát: Bächer Ivánét. A Borgula András válogatásában, a szlenget is pontosan érzékeltető, szellemes és gördülékeny fordításában, Schőn Edina és Balázs Gábor lektorálásában megjelent Keret kötet olykor az emberi lélek mélyére reflektorozó novellái a műfaj élvonalába tartoznak. A könnyed formátumú könyvet Pásti-Kovács Nórának a szövegek hangulatára izgalmasan asszociáló grafikái illusztrálják.

(Etgar Keret: 19,99, Gólem Színház Egyesület, Budapest, 2009. 119 oldal, 1999 Ft)