Avrom Reisen versek

Nyolcan laknak

Nyolcan laknak,
de ágy csak kettőnek.
Ha jó az éjszaka,
ugyan hová dőlnek?
A papával hárman,
a mamával hárman:
kezek és lábak
nagy összevisszaságban.
S ha jő az éjszaka,
menni kell az ágyba,
akkor kezd a mama
vágyni a halálra.
Komolyan gondolja,
és nem is csoda,
a sírban is szűkös,
de sajátja volna.

1899

Az utolsó utca

A város utolsó utcája,
az utca utolsó háza:
a városi zaj után,
mintha valaki tréfálna.
A házak olyan kicsik,
a szomszédok oly halkak,
de a mező mily tág,
az ég telt, súlyától roskad.
És akármerre nézel,
szemed ég, csillog, bármit lát.
Itt a város vége,
s itt kezdődik a világ

Szántó T. Gábor fordításai

Avrom Reisen 1876-ban a Fehér-Oroszországi Keidanyban született, s nőtt fel irodalmi családban: apja maga is verselt héberül és jiddisül, s fia is korán írni kezdett. Számos versét népdalként énekelték. Az egyik legtermékenyebb szerzőként vált közismertté. 1900-1910 között számos lapba írt, megjelentette első kötetét, és több periodikát szerkesztett. Az I. világháború előtt Amerikába települt, ahol jiddis lapok munkatársa lett. 1929-től hetente közölte novelláit a Forvärts. Szocialista volt és jiddisista, aki zsidósága népi mivoltát természetes állapotként fogta fel. Míg mások orosz és angol költői mintákat követtek, Reisen és a jiddis irodalom többi alapító atyáinak minden sora a jiddis nyelvbe gyökerezik, mi több a Jiddisland koncepciójába,
a zsidók nyelvi alapokon nyugvó, területen kívüli hazájába, írta róla Irwing Howe amerikai zsidó irodalomtörténész. Életművét tizennégy kötetben adták ki. 1953-ban halt meg.