André Chouraqui: A szövetségek Szövetségének felkutatása*

A zsidók, a keresztények és a muzulmánok Istenét számkivetették, ez a számkivetettség a mi megosztottságunk eredménye. A szövetségek Szövetségének felkutatásával azt szeretnénk elérni, hogy a három vallás közt teljes legyen az elismerés, és valódi a megbékélés, hiszen mindhárman vallják a Biblia Elohim-át és megtartják a Tízparancsolatot.

Az Egyház évszázadokig az Új Izraelnek tartotta magát. Most, hogy Izrael feltámadt, hogyan tegyünk különbséget Izrael Állama és azon Izrael között, mely a Biblia, az Újszövetség és az iszlám gondolatvilágában lakozik? Csakis úgy, hogy meghatározzuk, mi Izrael: minden ember, aki hallja és beteljesíti a Biblia Istenének szavát. Az Új Izrael ma magában foglalja nemcsak az összes zsidót, keresztényt, muzulmánt, hanem minden embert, aki hallja és teljesíti a béke és a szeretet akaratát. A Biblia a Szövetség népének elfogadására hív. Az izraelieknek – akik a kontinensek és a kultúrák találkozásánál új identitásukat keresik – nem lesz más választásuk, mint közreműködni az emberek összebékítésében a szeretet egységének ideálja jegyében. Zsidók, keresztények, muzulmánok nem hihetik többé, hogy bármelyik vallás a többi felett áll, egyetlen felsőbbségük az lehet, ha a legszegényebbek, a legelesettebbek egyetemes szolgálatába állnak, hogy közösen új világot építsenek, mely végre méltó lenne az ég, a föld és az ember Teremtőjéhez. Magunkkal és a Biblia Istenével – akit szolgálni kívánunk – szembeni feladatainkra felszólítva vissza kell térnünk forrásainkhoz. Amint láttuk, a Szövetség, Berit, ontológiai összefüggésben áll a Teremtéssel. Ez, a Berit, nem létezhet, csakis a másik hatalmának köszönhetően. A Szövetség, lényegénél fogva, nyitás a Másik felé. Ha minden ember megnyílna a Másik felé, megváltozna az élete, csakúgy, mint a családjáé, s a közösségé, melyben él. Ebből következik a gondolat pluralizmusának követelménye, amely elfogadja a tények sokrétűségét, mert ez utóbbi irányítja az egyetemes üdvözülés folyamatát.

Első feladatunk az, hogy ne emeljünk bálványt ambícióinkból, hitünkből vagy dogmáinkból, és ne hagyjuk magunkat az ezekből épített gettókba zárni. Ne feledjük, hogy a tíz parancsolat közül az első a szabad emberekhez szól, a minden szolgaságból megmentettekhez, beleértve a tudatlanság, a megvetés, néha a gyűlölet szolgaságát is, mely utóbbi minden szegregáció következménye.

Az iskolának megvan a maga felelőssége a szellem bezárkózásában. Ez a parancs tehát egyre sürgetőbb mindazoknak, akik a világ jövőjéért aggódnak, különösen az oktatóknak, akár vallásosak, akár világiak. Véget ért az az idő, amikor az ember veszély nélkül bezárkózhatott a gettóba, amelyben született. A vallások összevetése rendszeresen tanítandó a világi iskolákban is. Másrészt a vallásos iskoláknak ügyelniük kell arra, hogy a spirituális oktatás ne azt üzenje, hogy csak egyetlen vallás van a világon. A Tízparancsolat az egész emberiségé. A diákoknak joguk van tudni, a tanítóknak pedig kötelességük tanítani, hogy miként értelmezték és élték meg a parancsolatokat évszázadokon át a vallások, felekezetek és különböző közösségek – minden kultúrában.

Nem arról van szó, hogy a hitoktatást kötelezővé kell tenni a világi iskolákban, még kevésbé arról, hogy egyházi iskolává alakítsuk ezeket, hanem arról, hogy az iskolai tanmenet minden szintjén be kell vezetni a világ nagy vallásainak oktatását, mert ezzel kulcsot adunk a diákok kezébe a jövő – és önmaguk – megismeréséhez. A pedagógusoknak le kell rombolniuk az évszázadok alatt épített határokat Kelet és Nyugat között, a kulturális világok között. A vallások és kultúrák összehangolása elősegíti az oly gyakran elfeledett Tízparancsolat beteljesülését. Azon vallások felvirágzása, melyek oktatják a Tízparancsolat, az egész emberiség javát szolgálhatja. A szövetségek Szövetsége és a – hosszú időn át ellenségeskedő – testvérvallások szövetsége lehetővé tenné, hogy megnyíljunk a világ realitásai, s a tudományos és technikai felfedezések irányába, melyek napról napra módosítják az univerzumról alkotott képünket.

Hogy a világbéke utópiája győzedelmes valósággá váljon, az embereket oktatni kell, és fel kell készíteni arra, hogy visszatérhessenek abba a paradicsomba, melyből saját magukat üldözték ki. Holnap minden embernek, bárhonnan jöjjön is, új szemmel kell néznie a valóságot; ezért le kell győznie félelmeit, ösztöneit, vágyait és évezredes szokásait. A Tízparancsolat utat mutat nekik. (…)

HA A VILÁG AKARNÁ

A világ megváltása – Izrael prófétáinak, Jézus-Krisztus apostolainak, Mohamednek és kísérőinek álma – mára megszűnt jámbor álomnak lenni, mely csak az ígéret fellegeiben lelhető fel. Követelménnyé vált, mely nemcsak az emberiség, de bolygónk életben maradásának is feltétele.

Álmom az, hogy a vallások, melyek ez idáig erőteljesen fékezték, most gyorsítsák az emberiség menetét eredeti egységének beteljesülése felé. Az űrhajósok, akik az ég útjait járják és földi bolygónk kerekségét kémlelik, sosem észleltek ott határokat. Szabaduljunk hát meg a határoktól, minden határtól, melyek közé bezártuk magunkat, és amelyeket legfőképpen saját egoizmusunk vont körénk. Így léphetünk ki a rabszolgaságból. Szabadulásunk kulcsa bizonyosan a Tízparancsolatban van. Olvassuk újra, és váljon számunkra vakmerőségében életszabályunkká, lendületességében legyen ez az elszakadás, a fény és a szeretet egyetemessége.

Képzeljenek el
egy világot, ahol a Tízparancsolat kilépne a mozdulatlan sziklából, amelybe Mózes bevéste, ahol a Lét Transzcendenciája, az ég és föld teremtője megtestesülne, és minden ember szívében élne,

egy minden szolgaságból egyetemesen felszabadult világot, ahol minden bálvány eltűnne a Lét valósága elől, ahol a modern ember nem lenne alárendelve az elképzeltnek, sem rabja a virtuálisnak, nem lenne minden transzcendencián kívül, amiért nem tudja felismerni és csodálva szemlélni annak szépségét és valódi fényét, aki fenn van a mennyekben, lenn a földön, vagy a föld alatti vizekben,

egy igazságos világot, ahol az apák és fiak bűneit egyenlően büntetik, míg az igazak, a teremtő harmónia őrzői felvirágoznak,

egy világot, ahol senki sem hivatkozna a transzcendenciára, hogy elrejtse a bennünk rejlő borzalmakat, ahol a Lét csodálatos misztériumát valóságának igazi tündöklésében csodálják, egy világot, ahol az emberek pihenése nem illuzórikus örömökben merül ki, melyek elidegenítik épülés helyett, elnyomva gyermekeit, szolgáit, állatait és az idegeneket, akik körbeveszik, és romboló munkája által magát a Földet is,

egy világot, ahol a generációk az időseket és a környezetet tisztelve követik egymást, nem pazarolva az egyetemes örökséget,

egy világot gyilkosság, háború nélkül,
egy világot házasságtörés nélkül,
egy világot lopás, csalás és korrupció nélkül,
egy világot hazugság nélkül,
egy világot féltékenység és mohóság nélkül, ahol mindenki elégedett lenne a neki rendelt élettel és boldogsággal.

A Tízparancsolat zsenialitása, hogy benne rejlik az egyetemes etika általános kódja. Benne van az ég és a föld minden valósága, valamint az egész emberiség minden állapotában, munkáiban és pihenéseiben, szenvedélyeiben, öldökléseiben, paráznaságaiban, lopásaiban, hazugságaiban és telhetetlen vágyaiban.

A Tízparancsolat megnyitja számunkra az utópia kapuit, s mára legfőbb feltétele túlélésünknek. Magába foglalja az emberi kötelességek Egyetemes Nyilatkozatát, hogy felépítsük a világot, és végre megbékítsük az embert az emberivel.

Adja Isten, hogy ez az antik utópia életre keljen a nap alatt.

* Részlet a szerző Les Dix Commandements aujourd’hui (A Tízparancsolat ma) című művéből. Éditions Laffont, 2000.