Holokauszt tetkó

“Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek.”   (3Mózes 19,28  – Károli Gáspár fordítása)

 

Nem vagyok filmkritikus, de miután megnéztem a Numbered című dokumentumfilmet, írni akartam róla. Kényelmetlen, ellentmondásos érzésekkel jöttem ki a vetítésről, nem tudtam eldönteni, hogy izléstelen-e az új divat, amit a film bemutat, vagy csak én nem haladok a korral.

A cím szó szerinti fordítása Megszámozva, de én inkább úgy fordítanám le, hogy Megbélyegezve. Azokról a túlélőkről szól, akiket az Auschwitz-Birkenau haláltáborokban tetováltak, azonosító számot tetováltak a karjukra. Sötét, lehangoló alkotást vártam, és bevallom, csupán egy ismerősöm unszolására vettem jegyet a filmre.

Auschwitz-Birkenau volt az egyetlen haláltábor, ahol 1941-től kezdődően a foglyokat tetoválták, és nem csupán a zsidókat. Közel félmillióan (gyerekek is!) kaptak ilyen azonosítót, és a karjukba tetovált szám gyakran az életet jelentette számukra, azt hogy egészségesek, és hogy munkára foghatóak.  Az időseket, betegeket nem tetoválták, őket a gázkamrába küldték.

 

Néhány éve kezdődött az a szokás (vagy hívjam inkább divatnak?), hogy túlélők leszármazottai, szüleik vagy nagyszüleik számait a karjukra tetováltatják. És nemcsak a karjukra, hanem a bokájukra, vagy más testrészeikre is.

Morbid dolog!  – dohogtam magamban, de az izraeli dokumentumfilm érdekes, meglepő, sőt, humoros is. Holokauszt túlélő édesapja halála után a filmben szereplő asszony elhatározza, hogy testére tetováltatja apja auschwitzi számát. Majd kiderül, hogy hibás azonosítót adott meg a tetováló szalonban, és így valaki másnak a számát viseli a bokáján.  Mit lehet tenni? Elhatározza, hogy két számot visel majd; az ismeretlen fogoly emlékét is megőrzi.

Sok túlélő szégyenkezett a szám miatt, egyesek kozmetikai műtéttel eltávolították azt.  Mások büszkén, egyfajta daccal viselik, sőt, készségesen mutogatták azt.

Fabien Gilot francia úszó már nem is azt a bizonyos számot, hanem egy héber szöveget tetováltatott a karjára: “Nélkülük semmi vagyok”. Nagyapja, Max Goldschmidt túlélte Auschwitzot, az ő emlékét őrzi a héber tetoválás. Gilot a francia úszócsapat tagja, 2008-ban a pekingi olimpián ezüstöt, majd 2012-ben Londonban aranyérmet nyert. Szenzációs hajrával győzték le az amerikai váltót.

 

Nagyapja már nem érhette meg olimpiai győzelmét.