„Holocaust Survivor Band” – A túlélő-zenekar az egykori varsói gettó helyén lépett fel

A 91 éves Saul Dreier, és a 88 éves Reuwen Sosnowicz, akik ezen a néven lépnek fel Floridában és Las Vegasban, ezúttal szülőhazájukban, az egykori varsói gettó területén adtak koncertet július 26-án. A két holokauszt túlélő a varsói gettó helyén nagy tömeg előtt koncertezett. Hetven éve először jártak szülőföldjükön.

Saul Dreier dobfelszerelése mögül lekiáltott a közönségre: „Jól vagytok?”, mire a tömeg lelkesen helyeselt. A nyugdíjas építkezési vállalkozó az áldozatok emlékének és a világbékének ajánlotta fellépésüket.

Dreier, akinek első dédunokája a múlt héten született, három koncentrációs tábort is megjárt, és legtöbb rokonát elvesztette. Szülei sorsáról keveset tud, Treblinka, Majdanek vagy Belzec koncentrációs táborában vesztették életüket.

A zenekar első számú énekese, harmonikása és billentyűs játékosa Reuwen “Ruby” Sosnowicz a gettóból történt szökése óta először járt Varsóban. Egy bátor lengyel parasztember, saját életét kockáztatva, három éven keresztül bújtatta pajtájában.

Az eseményen a Világ Igazai közül többen is jelen voltak. A koncert vidám hangulatban zajlott: a több száz fős közönség táncolt, énekelt és jelentős mennyiségű sör fogyott.

A duó repertoárján klezmer zene, a kelet-európai zsidóság hagyományos dalai szerepelnek. Az előadáshoz a fiatalokból álló Warsaw Sentimental Orchestra, valamint az 52 éves Muniek Staszczyk, egy népszerű rock-énekes is csatlakozott, aki megtiszteltetésnek vette, hogy együtt zenélhetett „a fiúkkal”.

Justyna Tarnacka, egy lengyel lány a közönség soraiban ült. „Optimizmusuk ragályos. Életerő sugárzik belőlük”– mondta. Egy 32 éves TV riporter bámulatának adott hangot. „Fenomenális. Mennyi energia! Kilencven évesen nekünk aligha lesz ennyi, már ha megérjük egyáltalán.”

Dreier jó egészségüket és vitalitásukat „a Teremtőnek és a csodáknak” tulajdonítja. „Csodák estek meg velünk a koncentrációs táborokban, később csodák történtek a bujkálás során, most pedig a zenében találjuk meg a csodát.”

Két évvel ezelőtt határozta el, hogy zenekart alapít, amikor a 110 éves korában elhunyt Alice Herz-Sommer gyászjelentését olvasta. Alice a terežini koncentrációs tábor túlélője volt. Koncerteken zongorázott, amiket a nácik azért rendeztek, hogy elhitessék a külvilággal: jól bánnak a foglyokkal.

„Amikor a filmet láttam, szíven ütött” – mesélte Dreier, aki rögtön feleségéhez rohant a Holokauszt Túlélő Zenekar ötletével. Az őrültségnek tartotta, a rabbi pedig csak annyi kérdezett: „Minek ez neked?” „Éppen azért, mert ők azt mondták, hogy nem, én azt mondtam: csak azért is! Másnap elmentem a boltba és vettem egy vadonatúj dobkészletet.”

Társat keresve jutott el Sosnowiczhoz, aki fodrász, de egész életében muzsikált. Dreier azt mondja róla: “Nem egyszerűen zenész, hanem nagyszerű muzsikus. Ő a legjobb.”

Sosnowicz lánya, Chana Rose szerint a meghívás a legjobbkor érkezett. Már korábban szüleihez költözött, hogy segítsen nekik.

„Anyám igen súlyos agyvérzésen esett át. Ettől apám mély depresszióba esett… Első gondolatom az volt: Hú, ez segíthetne rajta.”

Később ő lett az együttes menedzsere, sőt be is szállt; mint háttérénekes és ütőhangszeres működik közre.

Azóta öregek otthonában, zsinagógákban, és más floridai helyszíneken lépnek fel. Még a Las-Vegasi Venetian kaszinóban is játszottak. Lengyelországban viszont Auschwitzban és Treblinkában zenéltek.

„A zene tart minket életben. Még a háború idején is játszottunk. Nem volt mit ennünk, de a zenélést élveztük” – nyilatkozza Sosnowicz, majd hozzáteszi: „A zene a legjobb gyógyszer az életben.”

A Times of Israel cikke nyomán.