„Hol azelőtt az angyal állt a karddal…”
RADNÓTI – ÁLMOK KÉT FELVONÁSBAN
Gyarmati Fanni halálával szomorú aktualitást nyert az előadás, melynek koreográfiája a tavaly májusi bemutatóhoz képest egy táncmozdulattal sem változott: a darabban az Experidance 22 táncosa mellett 8 színész szerepel és a szövegkönyv Radnóti verseiből, naplóbejegyzéseiből, leveleiből, kortársak idézeteiből, korabeli (1920-1945) antiszemita közéleti beszédekből, valamint 1944-es német dokumentumok fordításaiból áll. A költő halála óta ez az első nem felolvasóest jellegű színházi produkció, melyhez az özvegy és Ferencz Győző, az irodalmi hagyaték gondozója áldását adta. A rendezői koncepció világos: bemutatja a korszakot, melynek kontrasztjaként Radnóti költészete egyre kifinomultabb és klasszikusabb versformákat teremtett. Meskó Zsolt a költő eredeti arcát is láttatni kívánta, mely tragikus sorsa ellenére előderengett: a költő életvidám, jó humorú ember volt.
A nyolc színész közül a Radnótit alakító Kroó Balázs szerepe állandó és egyértelmű, míg a többi színész jelképes figura. Széplaky Géza („a fehér ruhás”), a hatalom szócsöve, ő közvetíti a kor fajvédő retorikáját, a numerus clausust, a zsidótörvényeket, a munkaszolgálat intézményesítésére hozott törvénycikket, valamint az 1944-es rendeleteket a sárga csillag viseléséről és a gettósításról. Michl Júlia („a lány”) inkább megszemélyesített alak, mint hús-vér szereplő: kimondatlanul ő Fanni, noha a neve elhaló hangként sem hangzik el. A rendező tiszteletben tartotta az özvegy zárkózottságát, akinek lakásában Radnóti halála óta alig változott valami. Házasságuk nem volt botrányoktól hangos, (bár Radnóti sem volt szent) és Fanni zárványként őrizte magában az emlékét és a gyászt.
A darab bukolikusan indul
a Nyári vasárnap strófáira, az üde strandjelenet Radnóti hajójával azonban tánclépésenként elkomorul. A gyerekkor haláltraumája a szövegből és a tánckar mozgásából meríti lendületét az áldozattá válás drámájához. Az álmok és a valóság rémálma színről-színre egybefolyik, széppróza és antiszemita beszéd egymásnak feszül és egy chanson hangjaiba süvít minden tarkónlövés.
Radnóti élete verseiből, naplóiból és barátai hangjából bomlik ki. Idézik Babits szavait, amint a korai verseit bírálja. Megszólal Bálint György, a barát és később szintén munkaszolgálatos áldozat. A szegedi egyetemi évek és elkobzott kötetének botránya során feltűnik Sík Sándor, (katolizált) szerzetes és költő, aki a 33 éves Radnótit megkeresztelte, és akinek a költő katolikus imakönyvet írt. A második felvonásban a „hatalom” az 1944-es gettórendeleteket tudatja, miközben a tánckar férfitagjai Zs századdá alakulnak, kezükben gyalogsági lapáttal. A munkaszolgálatos stációk közötti lélegzetvételben részlet hangzik el Radnóti Komlós Aladárhoz írt híres leveléből, identitásának vállalásáról, hogy „nem érzem zsidónak magam.” Kikeresztelkedésének és katolicizmusának problematikája, hogy oly korban lett katolikus, amely már magyarságtudatával sem tudott mit kezdeni. Az előadásból kidomborodik külön tragédiája, hogy a magát magyar katolikusnak érző költőt keresztény magyarok ölték meg.
Mégis, miben bízott?
A „lány”a színpad dobogóján egyre távolodik, ahogy a munkaszolgálat „Erőltetett menet”-ét haljuk, ahová Arany költeményeit vitte magával. Ekkor írt versei és razglednicái tobzódnak a vergiliusi képekben, ahogy az átélt borzalmakat lefestette. Holokauszt előtti nyelven, Arany nyelvén beszél, melyben ilyen szörnyűségekre nem voltak szavak…
*
Meskó Zsolt rendező korrekten vállalta, hogy dédunokája Meskó Zoltánnak, a Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt egykori alapítójának. Medve Józsefről (ő a „katona” jelképes alakja) kiderült, hogy édesapja csendőrként deportáltakat kísért. Kroó Balázs nagyapja munkaszolgálatos volt. Múltfeldolgozás a színpadon.
(RAM COLOSSEUM, 2014 május 9. Díszlet, rendezés: Meskó Zsolt; koreográfia: Román Sándor)
