Hogyan kell bipoláris ultraortodox nőt játszani?

A magyar gyökerű izraeli színésznő, Daniella Kertesz arról beszélt a Worth riporterének, hogyan készült a nagysikerű Shtisel sorozat harmadik részében Racheli Warburg bonyolult karakterének megformálására.

Daniella Kertesz számos tévésorozatban és filmben játszott, pl. Brad Pitt-tel a World War Z-ben. A Shtisel szerzőitől egy olyan szerepre kapott felkérést, amelyben egy fiatal ultraortodox nőt kell alakítania, aki műkereskedő és ugyanakkor bipoláris (mániás depressziós).

Daniella Kertesz erdélyi magyar zsidó gyökerekkel bír. Apja, Gabriel Kertesz 9 éves korában vándorolt ki Izraelbe. Daniella a család legfiatalabb gyermeke, Jeruzsálemben nőtt föl, nem messze a haredi Geula negyedtől, ahol a sorozat játszódik – de szekuláris családban és környezetben. Átalakulása ultraortodox nővé nem volt egyszerű feladat számára.

A Shtisel hatalmas siker lett az USÁ-ban, Nyugat-Európában, és mindenfelé a világban, amire kevesen számítottak. Egyedül Jeruzsálem haredi negyedeiben nem nézik, mert az ottaniak számára a tévés szórakoztatóipari termékek tabunak számítanak.

Amikor Kertesz a harmadik részben színre lépett, a sorozat már világsiker volt. Szépen, nagy érzékenységgel megírt anyaggal dolgozhatott, és a szerzők bevezették Racheli életébe. Azt tanácsolták Daniellának, hogy felejtse el korábbi világi neveltetését, inkább sok haredi (ultraortodox) közösségről szóló dokumentumfilmet nézzen, de úgy, mintha addig semmit sem tudott volna róluk. Ha nem lett volna koronavírus, sétálgathatott volna Geula és Mea Seárim utcáin, de még akkor is sok részlet rejtve maradt volna előtte.

A házasulandó korba lépett haredi fiatalok nem járnak bárokba, mozikba ismerkedni, a párok között a legcsekélyebb testi kapcsolat sincs a házasság előtt. Éttermekben vagy szállodák előcsarnokaiban találkoznak, ott ülnek és beszélgetnek egymással órákon át. Daniellának meg kellett tanulnia azt, hogyan tartja magát egy nő, hogyan ül, hogyan tartja a kezét. Ezek a részletek kölcsönzik a hitelességet, ezzel kezdődött a szerepre való felkészülés.

Külön problémát jelentett, hogy mindezeken felül Racheli bipoláris. Azonban mániákus stádiumában nem olyan, mint általában a bipoláris személyek. Inkább belülről viszi az indulat, amelyen nehezen képes uralkodni. Ezt kellett megformálni.

„Mielőtt elhangzik az ’Action’, a testemben lévő energiát mozgósítanom kell. Beleélhetem magam a szerepbe, ám ha a testem nem reagál, nem leszek képes azt a felszínre hozni. Testemet kell először mániákus állapotba juttatni, hogy a lelkiállapotom követhesse” – mondja Daniella.

Jeruzsálemben forgatni nem ugyanaz, mint bármelyik más városban.

„Egyik alkalommal, a sztori szerint Racheli mániákus állapotban sétál az utcán. A kamera követett. Egy izraeli járókelő megvetően beszólt: ’Maga úgy tesz, mintha egy filmben játszana. Hagyja abba!’. Ez nyilván nem történhetett volna meg Párizsban vagy New Yorkban.”

Kertesz elmondja, hogy Jacques Lecoq, a neves párizsi színészképző tanár arra bíztatta tanítványait, hogy találják meg, melyik állatra hasonlítanak. „Tőle tudtam meg, hogyan mozognak az állatok. Jártunk az állatkertbe, figyeltük az állatokat, azután a tanultakat az iskolában hasznosítottuk. Racheli egy vízi lény, amely a vízben él, de repülni is tud. Ezt is fölhasználtam, amikor át kellett vedlenem a szerepbe.”

„Táncosnak készültem, ezért folyamatosan foglalkoztat, hogyan kell földet érnem. Milyen a kapcsolatom a talajjal, könnyed vagy nehézkes? Ez segít kialakítani Racheli mozgását. És az összhang a zenével. Könnyebb zenék a mániákus stádiumra, nehezebbek a depressziós szakaszra.”

Kertesz elmondja, hogy a haredi világban semmi sincs ok nélkül, és mindennek illeszkednie kell az ortodox életmódhoz.

„Amikor a férfi és a nő randevúzik, az ajtónak nyitva kell maradnia. Az ortodox hagyomány értelmében egy fiatal pár nem maradhat egyedül a szobában. Amikor belépsz a szobába, meg kell csókolni a mezüzét; ennek is megvan a rendje. Azt gondolhatnánk, hogy Izraelben mindenki tudja ennek a helyes módját, de nekünk vallási tanácsadó tanította meg. Attól is működik a film ennyire jól, hogy ilyen részletekre is ügyel.”

Amikor megtudta, hogy a megformálandó személy bipoláris, Daniella felhívta a rendezőt, és megmondta, hogy nem kíván mentális beteget vagy áldozatot alakítani. A rendező elmagyarázta, hogy a megközelítés teljesen más. „Két lábbal áll a földön. Műkereskedő. Nem szégyenkezik a betegsége miatt.”

Daniella szerint a szerep pályafutása eddigi legnagyobb kihívása, ugyanakkor még sohasem volt ennyire elégedett.

Worth.com – Bassa László