Hogyan jutott el Ábrahám Mezopotámiából az Ígéret Földjére?

Erre is választ kaphat, aki ellátogat Jeruzsálemben a Bibliai Országok Múzeuma (Bible Lands Museum) kiállításaira.

A hozzáértő számára történeteket mesélnek a leghétköznapibb tárgyak is. Aviva és Shmuel Bar-Am ezeket a történeteket tárja a közönség elé – Shmuel hivatásos idegenvezetőként, Aviva pedig többek közt a Jerusalem EasyWalks című útikönyvében.

 

Ökrös fogat

Visszatérve a címbeli nagy utazás kérdéséhez… vajon, hogyan tette meg Ábrahám és családja, valamint szolgáik az utat Mezopotámiából Kánaánba? A fenti képen egy i. e. 3000-2000 közötti időszakból (tehát Ábrahám vagy elődei korából) származó bronz kocsimodell látható a Múzeum gyűjteményéből, melyre ráadásul pont Hárán közelében bukkantak rá a kutatók.

Régészek szerint a zsidó nép ősatyja is ilyen ökrök vontatta szekéren utazhatott, s úgy vélik, az akkori közel-keleti népek azért készíthették el szekereik kisméretű mását, hogy az otthon hagyott modell oltalmazza őket utazásuk során.

 

Házi istenek

Hasonló szerepük lehetett azoknak a fura kis agyagszobroknak is, amelyek egykor „házi istenekként” fontos szerepet töltöttek be a családok életében. Amikor például Jákób 20 évi szolgálat után felkerekedett, hogy visszaköltözzön apósától, Lábántól Kánaánba, felesége, Ráhel ezekhez hasonló házi bálványokat lophatott el apjától, nem kis kalamajkát okozva az amúgy is pattanásig feszült helyzetben.

Hogy miért is vette őket magához Ráhel – és ez miért volt olyan nagy baj Lábánnak? Nos, mint az útikalauzból megtudhatjuk, akkoriban az ilyen házi istenektől remélték a család védelmét, s a „főisteneknél” történő közbenjárást. Aki ezeket a családfőtől annak halála után örökölte, „mindent vitt”, s Ráhel ezzel tökéletesen tisztában volt…

 

Kőkések

Ábrahámmal azonban új korszakba lépett az Istennel való szövetségek története, s ennek jele volt a körülmetélkedés. A műveletet kezdetben valószínűleg olyan pattintott kőeszközökkel végezték el, mint amilyenek a Múzeum egyik kiállítótermében találhatóak.

Az útikönyvből az is kiderül, hogy az ókori egyiptomiak is körülmetélték ifjaikat – igaz, csak a felső osztályhoz tartozó tinédzsereket –, s ehhez szintén pattintott kovakőből készült késeket használtak. Kérdés, hogy a közel fél évezreddel később élt Józsué miért nem a vasat választotta eszközként az egyiptomi fogságból kihozott izraeliták körülmetélésére (l. Józsué könyve 5:3), amikor ez az alapanyag az ő idejében már ismert volt.

Ennek Bar-Am szerint több oka lehetett. Egyrészt talán ezzel is tisztelgett a korábbi generációk hagyománya előtt, hiszen Ábrahám is kővel metélhette körül magát, majd családját. Másrészt a kovakőnek két előnyös tulajdonsága is volt a vassal szemben: mivel a vas néhány körülmetélési művelet után eltompult, folyamatosan élezni kellett, ellenben a kő rendkívül kemény volt és élesre pattintható, ugyanakkor – legalábbis a hagyomány szerint – természetes antibiotikus hatással is rendelkezett, amely igen hasznos volt a tömeges körülmetélés során.

 

Nő az ablakban

Vajon kit ábrázol az az elefántcsontból faragott tábla, amelyen egy ablakon kitekintő nő reliefje látható – esetleg Dávid első feleségét, Mikált, amint a király eksztatikus tánca felett utálkozott, vagy épp a Jéhura letekintő Jezabelt –, nem tudni pontosan. Mindenesetre a Közel-Keleten készült, és az időszámításunk előtti 9. század közepe tájára datálható.

 

Tárolóedény

Jeremiás könyvében azt olvassuk: „Parancsolta azért Sedékiás király, hogy vessék Jeremiást a tömlöc pitvarába, és adjanak néki naponként egy-egy darab kenyeret a sütők utcájából, amíg minden kenyér elfogy a városból. És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában.” (37:21) Könyvében Aviva Bar-Am elmondja, hogy a múzeumban látható alábbi agyagedény az i. e. 6. századból származik, és a Templom-hegytől délre találták meg, a régi Jeruzsálem romjai közt.

Ép korában talán bort, olajat vagy lisztet tárolhattak benne – mindenesetre az épület, amelyben felfedezték, a királyi igazgatási központ része volt, s azon belül is a tárházak területéhez tartozott. A rajta látható felirat tanúsága szerint valamilyen miniszter tulajdonát képezte, s minden bizonnyal még Jeruzsálem babiloniak által történt bevétele előtt, azaz Jeremiás idejében használhatták.

A tárgyi emlékek sorát még hosszan lehetne folytatni – akár a József-korabeli egyiptomi koporsóval, melyen Hórusz szeme óvta az elhunytat a sírrablóktól, vagy a második templom idejéből származó szarkofág titokzatos feliratával –, de ízelítőnek talán ennyi elég is. Aki Jeruzsálemben jár, semmiképpen ne hagyja ki a bibliai országok múzeumát, melyben Afganisztántól Núbiáig számtalan vidék régészeti leletei tanúskodnak a velünk élő múltról!

A múzeum számos csoportos vagy személyre szabott programot kínál, és kerekesszékkel is teljes egészében végigjárható. A címbeli Ábrahámhoz, a közös ősapához kapcsolódva a zsidó-arab kapcsolatokat erősítő múzeumi foglalkozásokat is szerveznek iskolás gyermekek és szüleik számára, hogy a múlt tárgyi emlékei segítségével a ma újra együtt élő két nép feleleveníthesse közös gyökereit.

A múzeum nagy visszhangot kiváltott időszaki kiállítása a zsidók babiloni fogságát bemutató „Babilon folyóvizeinél” című tárlat.

 

A Times of Israel cikke nyomán: Kalcsics Ildikó