Hogyan feledhetném elvesztett szemeiteket – Modern szefárd költők

Írta: Szombat - 2024-10-25 Rovat: Irodalom, Kultúra-Művészetek

Clarisse Nicoïdski

Clarisse Nicoïdski (1938-1996) Clarisse Abinun néven született Lyonban, édesapja családja Szarajevóból származott, édesanyja trieszti szefárd családból. 1954-1959 között Marokkóban éltek. Clarisse fivére, Jacques Abinun és férje, Robert Nicoïdski egyaránt ismert festő volt. Nicoïdski különösen a nagy festőkről írt életrajzi regényeivel aratott sikert Franciaországban, de a gyermekkoráról és a holokauszt éveiről írt regénye, a Couvre-feux (Kijárási tilalmak, 1981) szintén nagy siker volt. Ladino nyelven édesanyja halála után kezdett írni, szarajevói dialektusban. A Lus ojus, las manus, la boca (A szemek, a kezek, a száj) 1978-ban jelent meg ladino-angol kiadásban, háromszáz példányban egy kis kiadónál. A kötet sikerét annak köszönhette, hogy Julio Cortazár, Párizsban élő argentin író kezébe került, aki adott belőle egy példányt az akkor Párizsban élő Juan Gelman argentin költőnek. Az ukrajnai zsidó szülőktől született költőre a kötet olyan óriási hatást tett, hogy megtanult ladinóul, és 1994-ben kiadta a francia költőnek dedikált Dibaxu című kötetét. A kötet így bekerült a spanyol nyelvű irodalom köztudatba, és Nicoïdski második, 1980-ban publikált kötete, a Caminu di palavras (Szavak útja), már Spanyolországban, a Poesía című folyóiratban jelent meg. Nicoïdski a legelismertebb ladino költők és szefárd szerzők egyike, aki a spanyol nyelvű költészet több képviselőjére is hatást tett, például José Ángel Valente, Eduardo Milán, Andrés Sánchez Robayna és Blanca Varela költészetére. Verseit többek között Dina Rot és Mónica Monasterio is megzenésítették. Nicoïdski ősi, archaikus szarajevói ladino dialektust használ, de költészete mégis modern, amelyben a francia szürrealizmus mellett olyan műfaji kísérletekkel is találkozunk, mint a japán eredetű haiku europaizált formájának integrálása.

Lus ojus, las manus, la boca (A szemek, a kezek, a száj)

Lus ojus / A szemek

És hogyan feledhetném

elvesztett szemeiteket

és hogyan feledhetném

az éjszakákat

amikor az enyémek bezárultak

a tieitek nyitva maradtak

amikor rettegéstől

nyíltak ki a halottak szemei

hogy megadják nekünk ezt a fényt

amely soha nem halt meg

mondd

hogyan feledhetném

Ha nekem adod szemeid, készíthetek

egyikből egy hajót,

a másikból egy vitorlát

ha nekem adnád szemeid

bejárhatnám a tenger ösvényeit

a tengerét,

ami sír

a föld körül

mert nincsenek szemei

mert nem lát

mert csak sír.

Meséld el nekem el a mesét

amely szemeidben jár

amikor kinyitod reggel

amikor a Nap

fénytűje

belép álmaidba.

Las manus / A kezek

kiáltanak száj nélkül

sírnak szem nélkül

énekelnek hang nélkül

adnak

anélkül, hogy lenne valamijük

amíg képesek

és a lélek lehelete megakad

La boca / A száj

nyitott

mint egy kút

amelybe belevethetem magam

zárt

mint egy kapu

amikor gyilkolnak az utcán

a hazug száj

vár rám

tudván, hogy előbb vagy utóbb

széttép.

írott

az első írás sora

egy elveszett nyelv szava

megpróbálom hallani

amikor a szem, az arc, a homlok alszik

amikor

nem vagy több, mint egy hajó, útja végén

nem több, mint egy néma írás

Caminus di palavras, 1980

III.

A szavak ösvényei

kéz és hang

együtt

ajtót nyitnak egy tájra

mely fagytól remeg

a virág

a széltől

lehullik

lassan lassan

a szendergő állóvízbe

Rita Gabay-Simantov

Rita Gabay-Simantov 1935-ben Athénban született, a holokausztot családjával Isztambulban élték túl. Az 1492-es kiűzetés ötszázadik évfordulójának emlékére kezdett ladino nyelven írni, első kötete, az 1992-ben megjelent Quinientos anios despues (Ötszáz évvel később) a kiűzetés tragédiáját idézi fel. Második kötete, a Fuente de mi tradision (Hagyományom kútja, 1997) a szefárd tradíciónak állít emléket. Verseit szintén Mónica Monasterio zenésítette meg. Gabay költészetében a hagyományos szefárd líra és a kortárs kísérletek egyensúlyát nyújtja, versei között hagyományos szefárd dalformában írt verseket, de kalligrámakat is találunk.

Sabbat (Shabat)

Emlékszem nagyanyámra

minden péntek este

ahogy mindig mondta

menyének, anyámnak

Segíts, kedves lányom

vedd le kötényed,

ölts tiszta ruhát

mert már érkezik a Sabbat.

Az étel már kész

az asztal megterítve

a gyertyák meggyújtva

férjed már belépett.

Avner Perez

Avner Perez 1942-ben született Jeruzsálemben, egy hat generáció óta Jeruzsálemben élő, szaloniki eredetű szefárd család gyermekeként. A család minden Szalonikiben maradt rokona a holokauszt áldozatává vált. Perez a legismertebb szefárd költők egyike, komoly szerepet vállal a ladino nyelv revitalizálási törekvéseiben költőként, íróként, de műfordítóként is, többek között lefordította A kis herceget, az Iliászt és az Odüsszeiát is. Családja holokauszt alatti veszteségei sokkolták Perezt, akinek munkásságában a soá kiemelt szerepet tölt be. Legismertebb verse, az 1986-ban megjelent Siniza i fumo (Hamu és füst) című kötetének címadó verse, Daniel Akiva megzenésítésében állandó része az izraeli soá-megemlékezéseknek, hasonlóan Szenes Hanna Eli, Eli címen ismerté vált versének megzenésített változatához.