Hogyan éltek a zsidók a babiloni fogságban?
Most korabeli agyagtáblákból megismerhetjük.
Agyagtábla i.e. 572-ből. A babiloni fogságot bizonyító legkorábbi írásos dokumentum.
Először mutatják be a nagyközönségnek a rejtélyes módon, de feltehetően Irakban előkerült 2500 éves akkád ékírásos táblácskákat. Ezek alapján megelevenedik a babiloni fogságba hurcolt zsidók élete, a deportáltak nevet kapnak, kiderült, hogy volt köztük, akit Netanjahunak hívtak, mint a mostani izraeli kormányfőt.
A babiloni folyóknál címmel nyitotta meg kapuit a zsidók Bibliában megírt babiloni fogságának legkorábbi tárgyi emlékeit bemutató kiállítás. Ezen látható első alkalommal az Irakban megtalált, mintegy száz, tenyérnyi, akkád ékírásos agyagtáblácska. A kiállítást szervező szakemberek már legalább tíz éve tudtak a Londonban élő izraeli műgyűjtő, David Szofer magántulajdonában lévő kincsek létezéséről, de azok jelentőségét csak mintegy három éve ismerték fel, miután a múzeum kutatói a tárlat előkészítésekor megismerkedhettek a gyűjteménnyel.
Az agyagtáblák a mai Irak területéről származnak, de ma sem tudni, hogy ki és mikor találta meg ezeket, illetve milyen úton módon kerültek végül is Szofer gyűjteményébe. A lényeg azonban, hogy Szofer kölcsönadta a táblákat a múzeumnak, így azokat most tudományos elemzésekkel együtt láthatják az érdeklődők.
A legkorábbi „irat” tizenöt évvel Jeruzsálem első szentélyének elpusztítása után, még a hódító II. Nabú-kudurri-uszur uralmának idején, Kr. e. 572-ben készült, és tanításért járó pénzek kifizetése körüli vitáról szól a korabeli zsidó közösségben.
Az agyagtáblákba vésett szerződésekből, hagyatéki felsorolásokból, adózási iratokból kiderül, hogy a Mezopotámiába hurcolt, vagy a katonákkal önként távozó zsidók több száz évvel száműzetésük kezdete után is héber dátumokat használtak, generációkon át megtartották jellegzetes héber neveiket is. A Times of Israel felfigyelt arra is, hogy van köztük, akit Netanjahunak hívtak, mint a jelenlegi izraeli miniszterelnököt.
A Júdeában és Mezopotámiában egykor élt zsidók jelenlétének ókori tárgyi bizonyítékaiból kiderül, hogy a zsidók a királytól művelésre alkalmas földet kaptak, amiért bérleti díjat és adót kellett fizetniük. Az agyagtáblák egy része olyan számla, amelyen akkád nyelven rögzítik a befizetett ellenértékeket, a tenyérnyi nagyságú agyagdarabokon vannak korabeli „törlések”, javítások is.
A zsidó vallásról, a lerombolt jeruzsálemi szentélyről nem esik szó a napi üzleti ügyek közt, ám családi kötelékeket rögzítenek, olykor számos egymást követő nemzedéket egészen II. Kürosz perzsa király idejéig, aki megengedte a zsidóknak, hogy hazatérjenek őseik földjére és Jeruzsálemben ismét felépítsék a szentélyt. Az iratok alapján a száműzetésben élő zsidók évszázadokon át harmóniában éltek a többi kisebbséggel.
A Bible Lands Museum, ahol a kiállítás látható
Noha a világ múzeumaiban mintegy nyolcezer akkád nyelvű agyagtáblát őriznek, a Biblia szerinti babiloni fogságban élő zsidó közösségről szóló korabeli írásokról eddig nem tudtak. A kiállítás kurátora, Filip Vukosavovicazt nyilatkozta a Ynetnek, hogy a lelet jelentősége a múlt század közepén talált világhírű kumráni tekercsekkel vetekszik.
„Először sikerült ismeretekhez jutni a babiloni talmud bölcseinek őseiről, a táblákon említett emberek életéről” – mondta Vukosavovic.
