Hézagpótló emlékkönyv Tapolca zsidóságáról és holokauszt áldozatairól
Írásomban Hangodi László: EMLÉKKÖNNY/V/ Tapolca Város Holokauszt Emlékkönyve 1944/45 című megindító művéről szeretnék hírt adni. A szerző történész, régész, Tapolca fő muzeológusa, több mint 30 tudományos könyv írója.
Az Emlékkönyv a holokauszt 80. évfordulóján, 2024-ben jelent meg. Áttekinti a tapolcai zsidóság történetét, a vészkorszak eseményeit Tapolcán és környékén, képet nyújt a meggyilkolt áldozatokról, valamint a gyérszámú túlélőről.
A pazar, nyomdatechnikailag egyedi, különlegesen szép, a tartalomhoz méltó formában, 323 oldalon megjelent könyvet a Tapolcai Értékmegőrző Egyesület adta ki.
Mindez, ahogy az Előszóban olvasható, írott történeti források, levéltári dokumentumok és a tapolcai vészkorszak időszakával foglalkozó korábbi várostörténeti irodalom alapjain áll, kiegészítve az alkotó által évtizedek óta gyűjtött „oral history” szóbeli visszaemlékezések adat- és tényanyagával.
Ahogy a Bevezetésből megtudjuk, a Tapolcán a 18. század első harmadában letelepedett zsidóság jelentős szerepet töltött be a város fejlődésében, polgárosodásában. A legsikeresebb korszak az 1867-es kiegyezés után következett be, amikor „épült, gyarapodott, szépült a város, s mindez számos ponton összefüggött a Tapolcán élő zsidó polgárcsaládok alkotókedvével, vállalkozásaival, beruházásaival, jövőálmodásával is.”
Az író a város fejlődésének, a pozitívumok bemutatása mellett teret nyit a zsidókat ért rémségek, három pogrom leírásának is. „Bevallja” a múltat; azt, hogy a tapolcai két szörnyű pogrom mellett 1919. szeptember 9-én és 10-én a Tapolca közeli Diszelben lezajlott pogromnak 9 halottja volt.
A könyv Mártírok ideje fejezetében részletes, drámai leírás tárul elénk a 744 fős tapolcai zsidóság gettóbeli sanyarú sorsáról, majd a zalaegerszegi téglagyáron keresztül Auschwitzba hurcolásáról.
Kiemelkedő része a könyvnek a 68 oldalt átölelő Elveszetteink című fejezet. Ez a szó szoros értelmében vett emlékkönyv; a holokauszt tapolcai áldozatainak, 581 személynek a névtára. Azok nevét és elhalálozásuk főbb adatait tartalmazza, akikről mindez holttá nyilvánításuk alapján felkutatható volt. Kiegészül ez a névtár a túlélők adataival, továbbá a tapolcai izraelita temető szertartásterme tábláin feltüntetett, Tapolca környéki áldozatok neveivel. Mindezt összegezve bebizonyosodik az olvasó előtt, milyen jelentős, minden részletre kiterjedő kutatómunka áll a 744 tapolcai elhurcolt közül 658 személy adatainak feltárása mögött.
A tapolcai elhurcolásnak mindössze 112 túlélője volt. Közülük 94 személy adatait sikerült felkutatni, a kötet ezen adatokat is tartalmazza.
A könyv írója számos túlélőről nyújt érdekes, élményszerű leírásokat. 2022. november 18-án a Tapolcai Újságban megjelent riportjában színes kép kíséretében mutatja be az utolsó tapolcai túlélőt, a közszeretetnek és köztiszteletnek örvendő Wollák Tiborné Cila nénit. Cila néni 95 éves korában 2022. október 30-án távozott az élők sorából.
Hangodi László emlékkönyvében számos fényképen jelenik meg a korabeli Tapolca, és 44 oldalon át színes felvételeken kelnek életre a város áldozatai. Látjuk hétköznapjaikat és ünnepeiket, lájuk őket csoportosan és egyénileg. Közlése szerint a „kötet közzétett fotóanyagában több olyan, még soha és sehol nem publikált felvétel kapott helyet, melyek eredetijei a holokausztban érintett tapolcai és tapolcai eredetű családok mai utódaitól származnak.” Nagy értékét képezik a gyűjteménynek a Tapolcáról behívott munkaszolgálatosokról készült felvételek. Mindez a történész-író több évtizedes elmélyült kutatásainak eredménye.
Befejezésül szeretnék hivatkozni az emlékkönyv utolsó részében szereplő Glosszáriumra, azaz Történelmi fogalomtárra. Ez a fejezet 10 oldalon át 56 fontos történelmi fogalommal ismerteti meg az olvasót. Szemléltetésül felidézek néhány címszót: alijázás, alispán, elemi iskola, OTI, pogrom, tábori csendőr, Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat stb. Mindezek közül kortársaink előtt ugyan sok az ismert elem, de számos ismeretlen, magyarázatra szoruló is megjelenik. A fogalomtár elsősorban az eljövendő nemzedékek számára jelentős, az ő ismereteiket segít kibővíteni korunkról.
Nem véletlen, hogy ez a hézagpótló emlékkönyv éppen Tapolcán született meg. Ez a város ébren tartja a vészkorszak emlékezetét. Erről magam is meggyőződtem, utcáit róva.
Jó lenne, ha Tapolca példáját más városok, települések is követnék, és a hallgatással nem azt sugallnák a felnövő új és újabb generációk sorának, hogy itt semmi sem történt, ami pedig mégis megtörtént, annak emlékét a zsidó temetőkbe száműzték.
A szerző budapesti holokauszttúlélő, nyugalmazott pedagógus
