Hét új film Izraelből

Az idei jeruzsálemi filmfesztivál újdonságairól.

A fesztivál 39 éve a legnagyobb filmes seregszemle Izraelben. A legérdekesebbnek bizonyult alkotások nemzetközi forgalomba kerülnek.

Holokauszt témájú filmek

A June Zero izraeli-amerikai film rendezője Jake Paltrow (Gwyneth Paltrow bátyja). 1961-ben vagyunk, Adolf Eichmannt halálra ítélik Jeruzsálemben, de nem tudják, mi legyen a holttesttel. Ha eltemetik, sírja náci zarándokhellyé válhat. Az eseményeket a Líbiából szüleivel nemrég bevándorolt 13 éves David szemszögéből láthatjuk. A műszaki tehetséggel megáldott fiú váratlan segítséget nyújt a náci tömeggyilkos krematóriumának megtervezésében. A filmben váratlan jelentőségre tesz szert az a kérdés, hogy kik lehetnek a börtönben Eichmann őrzői. Bosszúállástól tartva a bíróság úgy döntött, hogy az Eichmannal kapcsolatot tartók nem lehetnek askenázi zsidók és főképpen nem Holokauszt túlélők. Csakis keleti zsidók jöhettek számításba. A filmben a mizrahi és a Holokauszt identitás ütközik. Eichmann nem jelenik meg a vásznon, David figurája viszont emlékezetes marad.

Ruth Walk dokumentumfilmje a The Partisan with the Leica Camera címmel Mundek Lukawiecki és felesége Hannah Bern történetét eleveníti fel. Azon kevés zsidó közé tartoztak ők, akik a háborúban a lengyel Honi Hadsereg soraiban küzdöttek a nácik és a kollaboránsok ellen.

Lukawiecki asszimilált, jóvágású, és kisportolt férfi volt, Hanna Bern viszont ortodox családból származott, akit apja bízott a férfira; sokáig az erdőben bujkáltak. A nő egy 40 fős partizáncsapatban, szexuális erőszaktól sem kímélve edződik és válik kemény harcossá. A háborút követően Izraelben telepednek le, de itt sem találnak nyugalomra – a szomszédok elmondása alapján, akik nem egyszer tanúi voltak a férfi ordításának és a nő sírásának.

Nem csak visszaemlékezésekből tárul föl a múlt, hanem a Lukawiecki által készített fényképekből is. A férfi ifjúkorától kezdve folyamatosan fotózott, még az erdei harcok idején, halálos veszedelemben sem tette le a gépet.

Aktuális témák

Számos alkotás szól olyan kemény társadalmi témákról, mint a #MeToo mozgalom, a faji kérdések és a rendőrségi erőszak.

Az ortodox Mordechai Vardi filmjének címe Barren (A meddő nő). Egy fiatal harédi pár gondja, hogy gyermektelenek. Az ifjú férj Umanyba megy zarándokolni, neje, Feige pedig a férj szüleivel marad, aki rájuk bízza nejét. A házba csodatévő szent ember érkezik, aki otthonosan érzi magát, és sófárját Feige kezébe nyomja: „Ezt használd!” – parancsolja.

A hatalmas sófár fallikus ereje nyilvánvaló, egyben visszataszító. Amikor a “tikkun” mégse működik, a varázsló éjszaka bemászik az asszonyhoz. Az árnyalt dráma a családi életben és vallási vonalon folytatódik. A Feigét alakító Mili Eshet fénylő szemeivel, tündéri figurájával egyszerre fejez ki szégyent, fájdalmat, végül pedig reményt.

Shiri Nevo Fridental All I Can Do c. alkotásának központi témája a szexuális erőszak jogi vetülete. Egy fiatal nő, Efrat pert indít egy férfi ellen, aki erőszakoskodott vele, amikor tíz éves volt. Az államügyész nő; az ügy olyan régi, hogy csak tanúvallomásokra és az emberi jellemre lehet támaszkodni, amit a manipulatív védőügyvéd ki is használ.

Efrat lázadó, de bizonytalan. Az ügyész Reut kezdetben tartózkodó, de amikor rájön saját sebezhetőségére és saját családi titkaira, felébrednek érzelmei.– A tárgyalási jelenetek nagyon hitelesek; nem véletlenül, mivel Fridental ügyvéd volt, még mielőtt filmes lett volna.

Idan Haguel rendezte a Concerned Citizen című filmet. Központjában a dzsentrifikáció, a rendőrségi brutalitás, és a liberális rendszer mulasztásai állnak. Egy meleg yuppie pár Tel-Aviv déli részébe költözik, ahol többnyire migráns munkások és afrikai menekültek élnek. Ben szeretne valami jót cselekedni. A lakóépület előcsarnokában például feltörli az emberi ürüléket, tagja lesz a társasház bizottságának, még fát is ültet. Amikor azonban az általa kihívott rendőrök agyonlövik az eritreai migránst, nem tiltakozik. Helyette bűnbánat gyakorlása céljából utazgat, és talál is egy olyan helyet, ahol megbocsát magának –de mi, nézők, neki aligha.

A történet bővelkedik vicces jelenetekben, de nem fullad komédiába. A végén fehér vászon jelzi, miénk a döntés, de ne gondoljuk, hogy föltétlenül jobbak vagyunk, mint Ben.

Amerikai témák

Ofir Raul Graizer America című filmjében is ott van az erőszak és a rasszizmus. Az USÁ-ban élő Eli azután vándorol ki, hogy egykori rendőr apja megölte anyját. Most hogy apja meghalt, Izraelbe megy a hagyatékot intézni. Az események beindulnak, amikor gyermekkori barátjával Yotammal és annak menyasszonyával Irisszel fut össze, és egy furcsa baleset megváltoztatja életüket.

Szerelmi háromszöget, szövevényes cselekményű melodrámát látunk, be nem gyógyult traumákkal. Kevés a politika, de előjönnek az izraeli élet nehézségei. Eli mérgező militarista macsóságot tapasztalhat, Iris pedig etiópiaiként szembesül a rasszizmussal.

A megrázó történeten túl megragadó a film képi világa. Eli chicagói magánya kék és lila színű. Ez szürkére és barnára vált, amikor apja lakásának nyomasztó légköre veszi körül. Az élénk színeket Iris és Yotam otthonában sárga és vörös, üzlethelyiségükben pedig zöld, rózsaszín és bíbor képviselik. Ilyen szempontból az “America” – szemet gyönyörködtető film.

Leleplezés

Assaf Banitt dokumentumfilmje, The Soldier’s Opinion az izraeli katonai cenzúráról szól. 1948-tól 1998-ig az izraeli véderő, a Cahal keretében külön ügyosztály foglalkozott a katonák leveleinek áttanulmányozásával. Bevallottan katonai tikok után kutattak, de mindenki tudta, és a cenzorok is elismerték, hogy valójában a katonák gondolkodását akarták ellenőrizni.

A cenzorok részletes jelentést írtak a harcosok véleményéről, ami sokszor a politikára is hatással volt. A jelentéseket a magánjellegű jogsértésekkel foglalkozó magasabb szintű titkosszolgálatoknak nyújtották be. Ilyen volt a homoszexualitás, ami bűncselekménynek minősült, a kábítószerezés, egészségügyi és erkölcsi problémák. Kiderül, hogy a katonákban kétségek merültek föl Izrael által viselt háborúk igazságosságát illetően, fosztogatásokról számoltak be, sőt egyesek párhuzamot vontak a náciknak a zsidókkal való és az izraeliek palesztinokkal szembeni bánásmódja között.

A film bőségesen idéz a levelekből, őszinte és fájó beszámolók hangzanak el a háborúkról. A mindössze 55 perces anyag archív felvételeket, cenzorokkal készült beszélgetéseket, tudósokkal készült interjúkat is tartalmaz, sőt egy volt katona és egy egykori cenzor megbékélését is bemutatja.

A Forward összefoglalója nyomán