Herendi judaikák a kőszegi zsinagógában             

„Gyökérből rügyfakadás” címmel látható kiállítás az Alpok alján, amely jelképesen a hagyományőrzéssel egybekötött megújulásra utal.

A világhírű magyar porcelán manufaktúra története már a kezdetektől összefonódott a hazai zsidóság polgárosodásával. A Bakony hegység lábánál 1826-ban Stingl Vince által alapított „Porczellán Fabrikát” 1839-től a tatai származású Fischer Mór vette át, és rövid idő alatt az ő irányításával vált előbb országos, aztán európai rangúvá, majd világszerte elismertté. Őt kezdettől fogva a legmagasabb körökből támogatták. 1842-ben az Első Magyar Iparműkiállításról szóló jelentésében Kossuth Lajos „a honi műipar örvendetes fejleményének díszes jeleként” köszöntötte Herend bemutatóját, és már abban az évben elnyerte a „császári, királyi kiváltságos porcelángyár” címét. Az 1843-as országos seregszemlén aranyérmet nyert, aztán az 1845-ös bécsi mustrán is sikert aratott.

Az 1851-es első világkiállításon Londonban Viktória angol királynő rendelt egy garnitúrát abból a virágos-pillangós-madaras-rovaros díszítésű étkészletből, amely 1855 óta a Viktória dekor nevet viseli és mindmáig a legközkedveltebb minta-változat. Ugyancsak a brit birodalom fővárosában mutatták be a világ akkori legnagyobb porcelán tárgyát, amely technikai bravúrt is jelentett az esztétikai teljesítmény mellett. 1867-es párizsi sikerei után a Habsburg udvar nemesi címet adományozott Fischer Mórnak, aki tatai szülőháza – a Wolfhaus – nyomán felvette a Farkasházi előnevet és aztán 1872-ben „császári és királyi udvari szállító” rangot kapott.

Uralkodók mellett hazai és külföldi arisztokraták, nagypolgárok számára is dolgoztak, így született például a máig használt virágos Apponyi minta (monokróm almazöld vagy meggypiros változatban) vagy a tarkabarka Rotschild-dekor. A manufaltúra 19. századi pénztárkönyvei szerint gondoltak a külhoni vagy hazai zsidóság igényeire is: az 1860-as években szédertálakon kívül a kaposvári, székesfehérvári, kismartoni főrabbi mellett dr. Samson Raphael Hirsch német rabbi és dr. Nathan Marcus Adler londoni főrabbi is egy-egy O’Sullivan mintás serleggel gazdagodott. Egyik unokája – Farkasházi Jenő – az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi feltűnést keltett ipari-esztétikai újításával, az ún. „pate-sur-pate” technikával előállított, szecessziós díszítésű porcelánjaival.

1924-től bevezették a kisplasztikák készítését: állat-alakok mellett városi zsánerfigurák, népiesen magyaros szereplők, sportolók, vallásos tárgyú kisplasztikák születtek sorozatban. 1929-től első művészeti tanácsadójuk a jó nevű szobrász Telcs Ede lett, akit a két világháború között olyan elismert kollegái követtek, mint Lux Elek vagy Vastagh György. Irányításuk mellett nem is maradtak el az újabb nemzetközi elismerések, például az 1937-es párizsi világkiállításon vagy a Nemzeti Szalonban 1939-ben rendezett Centenáriumi Kiállításon.

Az 1948-as államosítás hosszú évtizedei után 1992-ben privatizálták a gyárat: negyed részben a magyar állam, háromnegyed részben az ott dolgozók tulajdonába ment át.  A manufaktúrák közül elsőként nyerte el az ISO-9001 minőségügyi szabványt, valamint a „Magyar Örökség” kitüntető címét. A szakértelem nemzedékről nemzedékre öröklődik, mind a kézzel formázás, mind pedig a kézi festés terén. Manapság nemzetközi viszonylatban is „a fehér arany” egyik legnagyobb manufaktúrájának számít, amely 16.000 különböző formát és mintegy 4.000 díszítő mintát, valamint ezek sokszoros kombinációját képes előállítani a 60 országból érkezett rendelésekre. Külföldön félszáznyi helyen kaphatóak herendi tárgyak, itthon pedig tucatnyi mintaboltban.

Kőszegen élt már virágkorában is az ország egyik legkisebb zsidó hitközsége, mintegy száz fővel, ahol egyik legtehetősebb tagja – Schey Fülöp – korán jótékonysági akcióival hívta fel magára a figyelmet. Az ő hathatós anyagi támogatásával épült fel 1859-re a helyi zsinagóga a kissé félreeső Várkörben, romantikus stílusban, párját ritkító formában, központi tömbjének ellipszis alakú kupolájával, két bástyaszerű toronnyal, homlokzatán Mózes tízparancsolatának kőtábláival, fali órával és a bejárat fölött az alapító nevével, aki akkor kapott osztrák nemességet koromlai előnévvel. Ő szubvencionálta az imaház melletti rabbi-lakot és a zsidó iskolát is.1863-ban lovaggá ütötték, 1869-ben bárói címet nyert. 1944 nyarán a közösséget a szombathelyi gettóba deportálták, majd Kassán keresztül vonattal Auschwitzba szállították, ahol többségük rögtön gázkamrába került. A második világégés után csak tucatnyian tértek haza és 1951-re a hitközség megszűnt.

A zsinagóga ott állt kihasználatlanul hosszú évtizedeken át, miközben állapota fokozatosan romlott. A rendszerváltás után különféle magántulajdonosok váltották egymást, de semmit sem tettek az állagmegóvásért. Sass Sylvia operaénekesnő igyekezett felhívni a figyelmet a jobb sorsra érdemes műemlékre, mert kiváló akusztikája miatt mesterkurzusokat akart ott tartani és kulturális centrumot tervezett kialakítani, de ebből akkoriban – sajnos – nem lett semmi. 2016-ban került állami tulajdonba, 2020-ban írtak ki közbeszerzést külső-belső felújítására, végül 2022. augusztus 25.-én nyílt meg a ritkaságnak számító eredeti, neobarokkos falmustrák rekonstrukciójával, Schey- kamaratárlattal. A helyi Felsőfokú Tanulmányok Intézete (FTI) – Institute of Advenced Studies Kőszeg (iASK) – élén Miszlivetz Ferenc főigazgatóval – kezdettől fogva szívügyének tekintette a kultúrcentrum támogatását, így a mostani kiállítás megnyitását is, a Herendi Pocelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatójával, dr. Simon Attilával karöltve. A primadonnák is egymásnak adják a stafétabotot, mert a vernisszázsra Rost Andrea vállalt fellépést.

A tárlat sajátos helyszínéhez igazodva, a gyár judaika kollekciójából válogatott régebbi, muzeális korú és nívójú, valamint újabb, kereskedelmi forgalomban is kapható példányokat, amelyek a vallási ünnepek mellett más kiemelt napokon is használhatóak és művészi szintre emelik a terített asztalt. Egy 1880 előtti dísztál lazac-rózsaszín öblében széder esti jelenet, kaftános-süveges férfiakkal és hagyományos ruhájú nőkkel, almazöld peremén nyolc héber feliratos medalionnal. 1880 utáni kék halpikkely mintás társa, Moritz Daniel Oppenheim 1867 körüli, zsidó közösségekben jól ismert vacsorázó családjával, ahol az arany csilláros, bordó drapériás boltívek alatt, a fehér ruhás családfő mellett már a legújabb divat szerint öltözött hölgyek ülnek, haladva a korral. Mögöttük a polcon négy borosüveg idézi a hagyományosan elfogyasztandó négy pohár bort, a jobb alsó sarokban pedig kézleöntő kancsó és tál a rituális kézmosáshoz. A zsánerjelenet körül hat arany kartusban arany héber feliratok.

Az egyszerűbb szédertálak közül említhető a rózsacsokros közepű, 16 cikkelyes zöld mezőjében fekete héber írásokkal vagy a fehér alapon Viktória-féle tarka madárpár faágon, peremén színes virágokkal, bogarakkal és egy arany héber szóval. Relatív puritánsága ellenére is rendkívül elegáns a fehér füles kiöntő kancsó nyakán kék nefelejcs csokorral, hasán Dávid-csillaggal, hat sarkában kék virágpárokkal, arany szegéllyel, akárcsak a díszkehely, oldalán arany koszorúban héber szöveggel, peremén és talpán zöld Apponyi-mustrával. Mai igényt elégít ki a bejárati ajtóra szerelhető mezuza, imádságot rejtő modern tokján arany Dávid csillaggal és héber felirattal, zöld Apponyi mintával vagy hanuka ünnepén használt trenderli, ez a négyoldalú pörgettyű, aranyozott héber írásjelekkel és tarkabarka Viktória dekorral. Végül vitrinbe való világi nipp Sólem Aléchem: Tóbiás, a tejesember regénye nyomán, Marc Chagall : Hegedűs a háztetőn festményétől kölcsönzött címmel 1964-ben bemutatott New York-i Broadway-musical főszereplője, sildes sapkával, orosz muzsik-ruhában, csizmával…

A sajátosan magyar értékként – vagyis hungarikumként – elismert márka prezentációin bevett szokássá vált egy pazarul terített asztal bemutatása is, a legismertebb dekor – a Viktória-mustra – szüntelen fejlődésének demonstrálására, itt halványzöld-halványlila kombinációban illetve néhány ún. bravúrdarab – mint most egy nagy méretű, plasztikusan díszített váza és egy – szintén Viktória mintával festett – óriási dísztál. Az időszaki tárlat augusztus 25-ig tart, de a frissen, gyönyörűen rekonstruált, rendhagyó architektúrájú zsinagóga önmagában is bármikor megér egy látogatást…