Hanukarácsony, Chrismukkah és társaik

A középkorban a karácsony gyakran félelmet keltő ünnep volt az európai zsidók számára. A Jézus születését ünneplő, érzelmileg felindult keresztények hajlamosak voltak a „krisztusgyilkos” zsidókon levezetni indulataikat. Olyannyira, hogy kialakultak bizonyos – védekező jellegű – karácsonyi zsidó szokások, majd legendák is. Otthon maradni, tanházba se menni, minden feltűnést kerülni – ez volt sok helyütt ajánlott. Ezt egyébként a keresztény hatóságok is pártolták, egyes helyeken kimondottan tiltották is a zsidóknak lakónegyedük elhagyását ezen az ünnepnapon.

A polgári egyenlőség, majd az asszimiláció kora nagy változásokat hozott. A karácsonyfa-állítás szokása a 19. században indult el német földről világhódító útjára. Mivel ez volt a polgárosodás és a szekularizáció kora is, a karácsonyfa hamarosan szekuláris jelképpé is vált: erősen összefonódott vele a gyerekszobában az ajándékok között lubickoló apróságok képe. Mindez egybeesett a zsidó asszimiláció időszakával is, és a polgárosult zsidók hamar megkedvelték ezt a szimbólumot. Az első ilyen eset 1814-ből ismert: Fanny Arnstein, bécsi zsidó hölgy állított fát szalonjában.

A 19. századi, erősen asszimilálódó német zsidóság körében a karácsony elvesztette eredeti vallási jelentését, és gyakran valami halvány természetünnepi magyarázatot kapott. 1900 táján ez már általánossá vált, karácsonyi és hanukai jelképek keveredtek, a fenyőfára Dávid-csillaggal ékesített gömböket aggattak, egyes gyerekek „hanuka-apóban” hittek, s ekkoriban született meg, tréfás felhanggal a „Weihnukka” szó (a hanukarácsony német megfelelője).

Hanuka és karácsony ütközése, szintézise, mint termékeny dilemma a multikulti korszakban jelent meg igazán, amikor az asszimiláció már nem volt elvárás. A „Mit csináljon egy zsidó karácsonykor?” kérdés az Egyesült Államokban terjedt el széles körben, és született rá számtalan válasz, a teljes szintézistől (Chrismukkah), a leghatározottabb elkülönülésig. Itt született meg a karácsonyfa mintájára a „hanukai bokor” (Hanukkah bush, ami gyakran inkább vicc), és itt vált a „december dilemma” az amerikai zsidó kultúra részéve.

A multikulti korszak mindazonáltal a zsidó identitás megerősödését hozta. Egy felmérés szerint az amerikai zsidó családok 82 százaléka nem ünnepli a karácsonyt, viszont 92 százaléka gyújt hanukai gyertyát. (A vegyes-házasságokban élő zsidók 75 százaléka viszont  karácsonyfázik.)

Kialakult hagyomány Amerikában, hogy karácsony napján a zsidók mindenféle önkéntes munkát/szolgálatot vállalnak, tehermentesítve keresztény munkatársaikat, barátaikat. Zsidó ünnepen aztán viszontszolgálatra számíthatnak.

A zsidóság befogadásának legerősebb jelképe a hanukai gyertyát gyújtó amerikai elnök Fehér Házban. (Háttérben ott a karácsonyfa.)