Halál tánclépésben, tevével

A Foxtrott fanyar humorú és szomorú film, a hiábavalóság képkockáival.

A Foxtrott, vagyis a címadó tánc lényege, hogy bárhogy lép a táncos, mindig a kiindulópontra tér vissza, ahogy az emberi élet ismétli magát. A Foxtrott a törékeny közel-keleti béke témáját és a kötelező izraeli sorkatonai szolgálatot a fiatal katonák és családtagjaik nézőpontjából szemléli. Samuel Maoz rendező ezt a filmjét is személyes emlékek alapján készítette, akár a 2009-es Lebanont. Három, stílusban eltérő részből és egy összekötő animációból áll. Egy lidércnyomásos rémálom-triptichon, melynek tábláin a halál nem visszafordítható folyamat.

Az építész, Michael Feldman lakásába becsönget az izraeli hadsereg néhány tisztje a tragikus hírrel, hogy fiuk, Jonathan, szolgálatteljesítés közben elesett. Felesége, Dafna (Sarah Adler) azonnal elájul, Michael (Lior Ashkenazi) bénultan áll. Három katona nyugtatót ad Dafnának, és elmagyarázza Michaelnek, hogy a temetést szervezik, és egy segélyvonal áll rendelkezésére. A nyugtató, amit adtak Dafnának, elkülöníti a házaspárt, amikor szükségük lenne egymásra. Körülöttük vákuum és tehetetlenség. Michael bátyja, Avigdor veszi át a helyzet irányítását anélkül, hogy megkérdezte volna őket. A katonai rabbi elmondja, mi fog történni a temetésen, és Michael inkább menedéket keres a fürdőszobában, ahol kínjában meleg vízzel forrázza le magát. A férfit nem hagyják gyászolni a folyamatosan megjelenő, túlbuzgó katonák, és gyanús neki a jelentés, másrészt feltörnek a saját emlékei a katonaságból, melyek évek óta lidércnyomásként nehezednek lelkére és zátonyra futott házasságára.

Ez a rész, melyben az apa a fő alak, közeli felvételeivel érzékenyen klausztrofóbiás hangulatú, mintha minden egy zárt színpadon történne, ahol nem egyértelmű, hogy a városkép az ablakokon kívül valódi vagy képzelt háttér. Az üvegajtók eltorzítják a túloldalon lévő látványt, és a padlóburkolatok kockái is optikai illúziónak tűnnek. Csak a szereplők és a kutya valóságosak egy illuzionisztikus térben. Majd jön a fordulat: kiderül, hogy egy másik Jonathan Feldman halt meg, és innentől minden egyre valószerűtlenebb és álomszerűbb.

A második részben Jonathan (Yonaton Shirai) a főszereplő, akinek halálhírét keltették. Három társával őriz egy támaszpontot, amit szintén Foxtrottnak hívnak, valahol a sivatagban, ahol vagy tűz a nap, vagy szakad az eső, rózsaszín a naplemente és ahol alig történik bármi azon kívül, hogy alkalmanként áthalad egy teve a sorompón. Szürreális Jonathan táncjelenete a sivatagi úton, ahol az ég a homokban fénylő pocsolyában fürdik és egy kopott terepjárón régi festett fagylalt reklám tündököl.

A fiúk komolyan veszik a katonásdit, hisz bármely arra vetődő autóban merénylő lapulhat. Napi szolgálati idejük után egy lakókonténerbe húzódnak, ami egyre ingatagabb. A támaszpontot egyre inkább elborítja a víz, ingoványos a terület, sőt maga a bizonytalanság ez a süllyedő lakókonténer, mely furcsa mód egyre lejt; talán mert ez az izraeli, közel-keleti, sőt az egész világ kiegyensúlyozatlan, és ez csak napról napra rosszabb lesz. Közben Jonathan is emlékeibe süllyed, és itt működésbe lép az összekötő kapocs, mely az apai és fiúi szálat egy 1970-es Playboy magazin által kapcsolja össze az intenzív animációval. Ebben a sivatagi tájban a halál esetleges, ott leselkedik minden homokszemben, és percek alatt gyilkos lehet az ártatlan katona. Mindenki áldozat, a halott is, és a túlélő is.

A harmadik, záró rész fő karaktere az anya és az érzések zűrzavara. Az anya és az apa feloldódnak egy közös füvezésben, emlékezésben. A fullasztó gyász elválasztja és összeköti őket (a halál mégsem kerülhető ki). Mintha a személyiségük változatlan maradt volna az élet körforgásában.

Maoz nem csupán a gyermeküket elvesztő szülők bánatával foglalkozik, hanem a film hármas felépítését használja fel, hogy a múltat, a holokauszt révén, összekösse a jelen traumájával. A múlt kimerítő és kimeríthetetlen. Michael anyja holokauszttúlélő, és Michael sem menekülhet holokauszt-kapcsolatának örökségétől, sem az izraeli háborús viszonyok lélekromboló hatásától.

A film három része stilárisan elkülönül. Az elsőben egy szigorúan megfigyelt fülke intenzitása sűrűsödik hipnotikusan, a másodikban, a sivatagi abszurdban megcsillan valami komikus szürrealizmus, míg a harmadik kezdetben kevésbé karakteres, mintha a rendező tétovázna, hogyan fejezze be, ám végül mégis pontosan szembesít a kegyetlen hiábavalósággal, hogy elfojtva meneküljünk a múlt emlékei elől, mert az jelenünk tragédiáihoz vezethet.

Foxtrott izraeli-német film héber nyelven, magyar felirattal, 2017, 108 perc. Rendező + forgatókönyv: Samuel Maoz. Forgalmazó: Cirkofilm.