Hajós András biciklista könyvajánlója: Zsidó emlékek nyomában – két keréken

Zsidó emlékek nyomában – két keréken. Egy vérbeli kerékpáros, Hajós András ajánlja a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület könyvsorozatának új kötetét.

Nem szeretek biciklitúrázni és nem vagyok zsidó. Városi biciklista vagyok, az év szinte minden hetében közlekedem biciklivel is. És az év szinte minden hetében zsidó származású, nagyvárosban felnőtt budapesti polgár is vagyok.

A kerékpáron megtaláltam azt a helyet, ahol az agresszió, a stressz, a cikázó elmemunka végre már nem tépelődő önfigyelés, nem bénító önmarcangolás, hanem akció, mozdulat, izomtónus lett. A biciklin kicsit egyfolytában életben kell maradni.

Közben meg sokkal nyugalmasabb, mint bármely más közlekedési forma. Ugyanakkor sehol nem tudok olyan jól nézelődni, mint a biciklin. Miközben haladok, nézem a buszt, az elém kieső japán turistát, a veszekedő szerelmespárt, a nem fékező autót, a másik hülye biciklistát, a kátyút, a padkát, a galambot, a pocsolyát, a házakat. Feljönnek bennem a régi történeteim, helyszínek, emberek. És látok új dolgokat, nem úgy, mint fémautóba zárva. Végeredményben: túrázok.

És azt sem titkolom, hogy családom zsidó emlékei is előbújnak a suhanó díszletek mögül. Itt bújtatták apámat, ott lakott egy nagynéni, akit úúútáltam, jé, a cuki, ahová nagyanyám vitt, hogy a homlokig kifestett barátnői hohmecolását kelljen hallgatnom, száraz sütiért cserébe. Nicsak, tényleg mekkora a Zsinagóga! Cikázó képek, ezek is, de észlelés, befogadás, nyugalom. Amióta biciklizem, jó úton járok. Kicsit persze függő is lettem, meg aktivista.

Nekem ezért, a fentiek miatt fontos ez a könyv.  Mert tudom, hogy akik ezzel a kezükben nekiindulnak, ugyanazt fogják érezni, mint én.  Ajánlom, mindenkinek, hogy tekerjen, nézelődjön, nyugodjon meg, izzadjon le és szívja magába a sok élményt.

De a biciklin ne olvassanak. Egyszer próbáltam, de végül összevarrták a térdem.