Ha a szobor mesélni tudna…

A párizsi Musée d’Art et d’Histoire du Judaïsme (A Zsidóság Művészetének és Történelmének múzeuma) egyik kiállítótermében mindössze egyetlen alkotás kapott helyet: a terem közepén egy kisfiút ábrázoló, fából kifaragott szobor. Címe: L’enfant Didi (Didi, a kisgyerek).

Fényesre csiszolt felülete arra csábítja a látogatót, hogy végigsimítsa, történetének ismerete pedig arra, hogy megsimogassa. A szobor alkotója Chana Orloff, az École de Paris képviselője, a két világháború közötti időszak egyik legismertebb szobrásza volt.

Chana Orloff 1888-ban született Ukrajnában. A pogromok elől 1905-ben az akkor török fennhatóság alatt álló és egyre növekvő számú bevándorlót fogadó Palesztinába menekültek. A fiatal Chana csatlakozott a cionista Hapoel Hatzair mozgalomhoz és segítette az újonnan érkezők beilleszkedését. Egy szabóműhelyben kezdett dolgozni. 1910-ben Párizsba ment, hogy varrónői képesítést szerezzen, ám zömében fiatal művészekből álló új baráti köre és környezete, a Montparnasse- negyed közegében hamar megcsapta a művészet szele. Az Académie Russe növendékeként maga is szobrokat kezdett készíteni, és három évvel később, 1913-ban már szerepelt a Salon d’Automne (Őszi Szalon) kiállításán. Ettől kezdve számos francia és külföldi kiállítás résztvevője lett, és gyűjtőinek száma is egyre növekedett. 1916-ben férjhez ment Ary Justman lengyel származású költőhöz, és rövidesen megszületett egyetlen gyerekük, Elie, becenevén Didi. Őt ábrázolja a szóban forgó, 1920-ban készült szobor.

Ugorjunk egy nagyot az időben, 1942-be. Párizst elfoglalják a németek, a zsidóknak menekülniük kell, így Chana Orloffnak és fiának is. Mielőtt azonban elhagyta volna otthonát, a művész listát készített a műtermében hagyott alkotásokról, mintegy 260 műről. A háborút Svájcban élték túl, és amikor visszatértek Párizsba, a műtermet kifosztva találták.

Chana Orloff újult erővel fogott munkához, kezei alól számos új szobor került ki, köztük köztéri alkotások is. Izraelben több ilyen szobra is van, közülük az egyik legismertebb a hazájuk védelmében elesett hősök emlékére állított emlékmű Ein Gev kibucban. Életét a háború utáni évektől haláláig Izrael és Párizs között osztotta meg.

Sokáig úgy tűnt, hogy az elkobzott, ellopott szobroknak végleg nyoma veszett, mígnem 2008-ban egy amerikai árverésen felbukkan a L’Enfant Didi. A leszármazottaknak hosszú és kemény jogi küzdelem árán és 2023-ban sikerült visszakapniuk jogos tulajdonukat. A perek megnyerésében döntő szerepet játszott, hogy a szobor a 196-os sorszám alatt szerepelt a Chana Orloff által 1942-ben lejegyzett leltárban.

Azt, hogy milyen utat járt be a szobor 1942-től 2008-ig külön kutatást érdemel, és egészen biztos, e kutatás eredményeként a jövőben a szobor történetének pontosabb részleteire is fény fog derülni. Chana Orloff unokája, Eric Justman és családja, miután visszakapta a szobrot, a Musée d’Art et d’Histoire du Judaïsme rendelkezésére bocsátotta és meghatározatlan időre letétbe helyezte. Az 1942-ben eltűnt szobor most a múzeum egyik legmegrendítőbb látnivalója – annál is inkább, mivel Chana Orloff családját Izraelben a közelmúltban újabb tragikus események sújtották. 2023. október 7-én az egykor az ukrán pogromok elől elmenekült Chana Orloff családjának három tagját a Be’eri kibucban a Hamasz tagjai megölték, hét másik tagját, köztük három gyereket túszul ejtettek. Közülük hatan kiszabadultak, egy családtag még mindig a Hamasz fogságában van. „A történelem nem ismétli önmagát, de rímel” – ez a Mark Twain-nek tulajdonított mondás – a zsidókra vonatkozóan legalábbis – örök érvényűnek tűnik.