Goda Krisztina: „Sokkal egyszerűbb demagógiák mögé bújni”

Biztató jel a Veszettek külföldi pályafutásának elindulására, hogy Párizsban, a 33. alkalommal megrendezett FIFE nemzetközi filmfesztiválon 90 versenyfilm közül a legjobb játékfilm díját nyerte. A fiktív paramilitáris szervezethez csatlakozó, kallódó fiatalokról szóló alkotás azt is bemutatja, hogyan válnak a megtévesztett fiatalok a politika eszközévé. A film akár pedagógiai célokra is használható volna. A rendezővel beszélgettünk.

Milyen következtetéseket vontál le a Veszettek felemás hazai fogadtatásáról? 

– A sajtó részéről viszonylag jó fogadtatásban részesült a film, amellett, hogy egyes kritikákban személyes támadásokat intéztek a filmmel asszociált személyek vagy alkotók ellen. A közönség visszajelzése is pozitív volt. Az előző három filmem magas nézettséget ért el, ami nem jelentett garanciát a Veszettek esetében. Aktuális témához nyúltunk, azt gondoltuk, hogy pont emiatt érdekelni fogja az embereket. Nem aktuálpolitizáló filmről van szó, hanem egy feszült, izgalmas történetről, ami gondolkodást követel a nézőtől. Az emberek nagyon keveset járnak moziba, inkább letöltik a filmeket. Aki elmegy moziba, nagyon meggondolja, hogy milyen filmre adja ki a magas jegyárat, és inkább a szórakoztató filmeket választja.

Az elhibázott marketingstratégia is közrejátszott abban, hogy a Veszettek üzenete nem jutott el a nézőkhöz?

Alkotóként nincs igazán beleszólásom a film utóéletébe. A rendezők általában nem is értenek a saját filmjük marketingjéhez, így én sem tudom marketinges szemmel nézni őket. A Csak szex és más semmi esetében egy kissé artisztikus plakátot szerettem volna, majd amikor megláttam a rózsaszín plakátot, túl kommersznek éreztem, mégis ez dobta meg a film kampányát. A Veszettek plakátját rendkívül jó grafikai munkának tartom, olyan, amit boldogan teszek ki a falamra, lehet, hogy marketing szempontból nem volt tökéletes, de utólag könnyű okosnak lenni. Én minden esetre emellett tettem le a voksom.

Egy társadalmilag kiemelt fontosságú film esetében, mint amilyen a Veszettek, bizonyára volt egyfajta pedagógiai szándék is, hogy visszatartó erővel hasson a szegénységben, munkanélküliségben élő fiatalokra, akiket könnyen beszippanthatnak a paramilitáris, radikális szervezetek.

Egy rendező nem pedagógiai célzattal készít filmet. Ugyanakkor bízom benne, hogy minél többekhez eljut a Veszettek ideahaza és a külföldi fesztiválokon. A kemény figyelemfelhívás tetszett meg a történetben, hogy észnél kell lenni, mert hihetetlen ütemben radikalizálódik a fiatalság. Sajnos manapság egyre kevesebben mernek gondolkodni, és egyértelműen ide sorolható az értelmiség is. Sokkal egyszerűbb demagógiák mögé bújni.

Volt-e arra vonatkozó stratégia, hogy pedagógiai intézményekbe, iskolákba is eljuttassátok a filmet?

Közönségtalálkozókról tudok beszámolni. Még a bemutató előtt voltak vidéki városokban vetítések, és sok értelmes hozzászólás is elhangzott. Kifejezetten tetszett egy veszprémi néző véleménye, aki szerint a Veszettek olyan, mint egy amerikai film, azzal a különbséggel, hogy rólunk szól, és amikor kimegyünk a moziból, még nincsen vége. Egy másik vetítés után egy jobbos érzelmű társaság vitázott egy roma társasággal. Mindannyian egy-egy végletből indultak el, és a vita végére eljutottak oda, hogy azt mondták egymásnak, téged meghívnálak a házamba. Ezt nagy előrelépésnek tartom, megerősített abban, hogy a kommunikáció valóban segít az előítéletek lebontásában.

A párizsi díjazás vélhetően annak is szólt, hogy nem lokális, hanem európai és globális társadalmi kérdés a fiatalok radikalizálódása, megfelelő minták hiányában való fanatizálódása fegyveres alakulatokban.

Párizsban nincs belpolitikai vetülete a filmnek. Magyarországon nem csak magát a filmet látja a közönség, hanem előítélettel viseltetnek a téma iránt, befolyásolja őket, hogy mit gondolnak az alkotók szándékáról, a vélt vagy valós politikai hovatartozásukról. Mielőtt még bemutatták volna a Veszetteket itthon, szélsőjobbos propagandafilmről beszéltek, Jobbik-ellenességről, sőt elmondtak minket szélsőbalos hazaárulóknak is. Külföldön ezek az előjelek nem tapadnak a filmhez.

Közel nyolcszázmilliós gyártási támogatással a Veszettek a Filmalap éra legmagasabb költségvetésű filmje a Kincsem előtt. Nem érzed luxusnak, hogy ebben a finanszírozási rendszerben bizonytalan a filmek jövője?

A marketing támogatásról sok szó esik a Filmalapnál, mert ha sikeressé nem is tud tenni egy filmet a jó marketing, a rossz marketing meg tudja akadályozni, hogy egy jó alkotás eljusson a nézőkhöz. A helyzet azonban ennél összetettebb, mert még a megfelelő támogatással is nehéz felvenni a versenyt a letöltések mennyiségével, a mozinézői szokások megváltozásával, ami kívül esik a finanszírozási rendszer, vagy a forgalmazók hatáskörén. Egészen biztosan valami lényegi átalakulás következik be ezen a téren az elkövetkező évtizedben.