Franz Kafka rajzainak könyve

Megjelent az író rajzainak és vázlatainak gyűjteménye.

A közelmúltig Kafka csupán néhány rajza volt széles körben ismert. Azután 2019-ben, tízéves pereskedést követően az addig magánkézben őrzött több száz rajz, levél és kézirat átkerült az Izraeli Nemzeti Könyvtárba. A történetet Benjamin Balint mondja el Kafka’s Last Trial címen megjelent könyvében.

A kötet Kafka közel 250 rajzát tartalmazza, köztük a frissen fölfedezetteket. Ahogyan Andreas Kilcher, a könyv szerkesztője írja: „Ez Kafka műveinek utolsó ismeretlen forrása”.

A rajzok Kafka egész életművét átfogják, bár a legtöbb egyetemi éveiből származik, amikor az 1900-as évek elején Prágában tanult. Akkor ismerkedett meg és kötött barátságot Max Broddal, aki irodalmi örökségét kezelte halála után. „(A rajzokat) én mentettem ki a szemétkosárból. Közülük sokat jogtudományi jegyzeteinek margójáról ollóztam le” – írta Brod 1948-ban.

A könyv bevezetőjében Kilcher leírja a rajzok bonyolult történetét: hogyan kerültek Brodhoz, aki Palesztinába vitte azokat, amikor 1939-ben elmenekült Prágából. Később egy zürichi bank négy széfjében helyezte el őket, és közülük csupán néhány publikálásához járult hozzá az 1950-es 60-as években. Végül az egész örökséget Ilse Esther Hoffe-re hagyta, aki – Brod szavaival élve – „sokkal több volt számomra titkárnőnél” és „aki a rajzokat teljes titokban, becsomagolva őrizte”.

A könyvben a rajzok kronologikus sorrendben követik egymást. Az első csoporthoz az egyetemi években keletkezettek tartoznak; kísérőszöveg nélkül. A vázlatok második, jóval kisebb számú csoport Kafka 1909-től 1924-ben bekövetkezett haláláig írt leveleinek, naplóinak és jegyzeteinek részét képezik. A harmadik csoport „az írói tevékenység közben készült díszítéseket” tartalmazza.

A könyv számos remek esszét is tartalmaz. Az egyikben Kilcher a rajzokat életrajzi és történeti összefüggésben elemzi, amiből kiderül, hogy Kafkát sokkal inkább érdekelte a modern művészet, mint ahogyan korábban gondoltuk. Egy másik tanulmány szerzője Judith Butler, aki arról ír, hogyan ábrázolta az emberi testet, és rajzai mennyiben utalnak az irodalmi művekben megjelenő leírásokra.

A rajzok figuratív alkotások jellegzetes keverékeként jelennek meg. Föltűnő, hogy az emberi arcokat és alakokat az író néhány vonással kelti életre. „Az arckifejezések és testtartások nem statikusak, hanem gyakran dinamikusak, néha mintha mozgásban lennének… Az ilyen rajzokon jellegzetesen vívók, lovasok és táncosok szerepelnek”, – mint Kilcher írja, minimalista stílusban ábrázol, néhány vonással – „gyakran töredékes, kísérletező, befejezetlen formában.”

Ugyancsak jellemző, hogy a rajzok mennyire összecsengenek Kafka írásainak központi témáival. Sok az olyan figura, aki íróasztalnál, vagy széken ülő mozdulatlanul, néha rácsok mögé, vagy korlátok közé szorulva. És a mozdulatlan vagy csapdába esett, menekülni próbáló egyén helyzete áll olyan kiemelkedő műveinek középpontjában, mint Az átváltozás vagy A fegyencgyarmaton.

A Franz Kafka: The Drawings c. könyv nem csupán bevezet minket Kafka művészetébe, de mintegy megvilágítja műveit. A rajzok lenyűgöző értelmezését adja írásainak tükrében, továbbá bemutatja az összes rajzot, így értékes katalógusként is funkcionál.

Jewish Chronicle – Bassa László