Frankfurt: impressziók a régi zsidó temetőről

Írta: Szarka Zsuzsa - Rovat: Képzőművészet, Kultúra-Művészetek, Történelem

Régi temető és új emlékhely: kidőlt-bedőlt, de beszédes sírkövekkel és holokauszt-emlékfallal.

A Battonnstraße-i zsidó temető a legrégebbiek közé számít Európában. 1272-ben volt itt az első bizonyítható temetkezés – néhány korai sírkő tanúsága szerint. Jó zsúfolt lehetett, hisz a terület behatárolt, viszont a temető örök nyughely, így a sírokat bolygatni, elmozdítani nem lehet.

Így egy idő után nem állt több hely a rendelkezésre; ekkor földhalmokat képeztek, hogy a holtakat egymás fölé helyezhessék. A kép tipikus: zárt temetői térben földhalmok emelkedtek egymás mellett, rajtuk egy-egy sírcsoport, Egy kis eredeti megmaradt részén látható ez a Battonnstraßen (is). Aztán már talpalatnyi hely semmaradt, 1828 körül a közel 7000 sírral rendelkező temető bezárt.

dav

1938-1942 között a nácik összetörtek rengeteg sírt, de több mint kétezer megmaradt; túlnyomórészt a barokk sírkövek. Kőbányákba vittek időnként kőhalmokat, melyekből jó pár még látható. 175 sírkövet elszállítottak, de nem pusztítottak el: köztük van a bankár-dinasztia alapítójának, Mayer Amschel Rotschildnak sírköve is. Az 1950-es években sikerült a köveket a temetőbe visszavinni, de a hiányzó állapotinformációk miatt csak a temetőfal mellé tudták lerakni őket. Kivétel a jelentős vallási és világi személyiségek sírkövei, melyek egy elkülönített mezőben állnak.

De mitől egyedülálló ez a temető a sajátos figurális faragásaival?

Egyedi és érdekes motívum látható számos sírkövön: felismerhetőek rajtuk az elhunytak faragott házcímerei. A gettóban ugyanis nem voltak házszámok; a házcímerek alapján különböztették meg a házakat és a tulajdonosok az emancipáció során ezekről a címeralakokról kapták a családnevüket (pl. Rotschild). Ugyanazok a képi ábrázolások jelezték a házak és az elhunytak nevét, azaz házakat és embereket is állatok, mesebeli lények és tárgyak után neveztek el.

dav

1995-ben egy emlékfallal, pontosabban: újjáalakított kerítéssel vált emlékművé a temető, betonfalában kis bronztáblák holokausztáldozatok neveivel, adataival alkotnak végtelen láncot.

dav

(A temetőkulcs a szomszédban a Museum Judengasse munkatársaitól elkérhető.)

 

Kis sírkő-mikrotörténet

dav

Ez a sírkő megtalálható a Museum Judengasse katalógusában is. „ Hirz Meise zum Goldenen Strauß 1716”. Hirz Meise, az arany strucc ház tulajdonosa 1716-ban hunyt el.

A 17. századtól kezdve a tehetősek sírköveit gazdagon kimunkálták. A házcímer mellett itt díszítések és virágmotívumok találhatóak. A feliratok retorikailag is „feldíszítik” a halott személy leírását.

Hagyomány szerint az elhunytat gyorsan, már a következő napon eltemetik. Hirz pénteken, Sabat előestéjén hunyt el, ám szombaton nincs temetés, így őt már halála napján eltemették.

A sírfelirat dicsérőbeszéde – mely német fordításban is szép barokkos – különösen az elhunyt jámborságát emeli ki. A világi tevékenységet ezek a feliratok is ritkán említik. Jelen esetben is inkább az elhunyt vallásos életmódja és a közösség érdekében végzett szolgálatai – például, hogy a Hevra Kadisa, a temetkezési egylet tagja volt – váltak említésre méltóvá. Számos titulusát leírják Hirz Meisének, mint kiváló embernek. Egyebek közt Morenu volt, vagyis tanító, ami egyike a legmagasabb tisztségeknek.

 

 

 

Címkék:Frankfurt, zsidó temető