Frank London, Klezmatics: A legfontosabb témákhoz nyúlunk, klímaváltozás, migráció, szélsőjobb

“Még ha azt is gondolják sokan, hogy a klezmer vagy a jiddis zene a tradíciókról szól, valójában a legfontosabb témákhoz nyúl nyitottságával, legyen az akár manapság a klímaváltozás, a migráció vagy a szélsőjobboldal veszélye” – fogalmazott a Klezmatics zenekar alapítója, Frank London hétfőn a Sziget fesztiválon fellépésük előtt.

“Nem szoktunk visszanézni, nincs közös álláspont arról, milyen is volt a mögöttünk álló koncertsorozat. Hatan vagyunk a zenekarban, hat különböző attitűddel és mindig előre tekintünk” – mondta a trombitás a fellépés előtt azzal kapcsolatban, hogy a Klezmatics a Sziget-koncerttel zárta tavaly indult 30. születésnapi turnéját.

A világ legjobb, egyben legnyitottabb klezmer együttesének tartott, Grammy-díjas Klezmatics 1986-ban alakult New Yorkban és az alapító tagok közül négyen – London mellett Lorin Sklamberg (ének, tangóharmonika, gitár, zongora), Paul Morrissett (basszusgitár) és David Licht (dob) – ma is a csapatban zenélnek. Az együttes első albuma 1989-ben jelent meg, a legutóbbi, az Apikorsim tavaly.

“Nagyon elégedettek vagyunk az új anyaggal és talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, ugyanazok az értékek vannak rajta, mint amik az induláskor jellemeztek minket, ugyanakkor ma már egy teljesen különböző zenekar vagyunk. Az elmúlt években rengetegszer hívtunk vendégeket a lemezeinkre, dolgoztunk szimfonikus zenekarral is, de az Apikorsimra elhatároztuk, legyünk megint csak mi hatan, és remekül szórakoztunk a stúdióban” – mesélte az 59 éves Frank London.

A hétfő esti koncerten az újnak számító lemez dalainak felét eljátszotta a Klezmatics, amely ezúttal is elképesztő bulihangulatot teremtett, mint minden alkalommal.

“A kelet-európai zsidók népzenéjéből kialakult klezmer már több száz évvel ezelőtt átitatódott a térség muzsikájával, a tradicionális részek mellett számos fúziós elemet tartalmazott. Amikor a hangrögzítés már elindult, az 1910-es években Amerikában a jiddis zene egyfajta keveréke volt a klezmernek és a dzsessz kialakulását megelőző táncos műfajnak. Azt hiszem, hogy a nyitottság, amit a klezmer zenéhez társítanak, nem elsősorban a zene volt, hanem egyfajta politikai és társadalmi hozzáállás. Még ha azt is gondolják sokan, hogy a klezmer vagy a jiddis zene a tradíciókról szól, valójában a legfontosabb témákhoz nyúl nyitottságával, legyen az akár manapság a klímaváltozás, a migráció vagy a szélsőjobboldal veszélye” – fejtette ki a trombitás.

A Klezmaticset és tagjait különleges kapcsolat fűzi Magyarországhoz: 25 év óta rendszeresen fellépnek itt, lemezeket készítenek, Frank London tavaly Washingtonban a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést is átvehette.

“Talán lehettek véletlenek a mi történetünkben, mégsem véletlen, hogy így alakult. 1988-ban adtuk első európai koncertünket, két év múlva már turnéztunk az öreg kontinensen, egy-két évre rá pedig már Közép- és Kelet-Európában is. A Klezmatics első néhány éve gyakorlatilag egybeesett a világzene mint gyűjtőfogalom elterjedésével, illetve a kommunista rendszer összeomlásával. A holokausztról, a zsidó identitásról a szovjet időszakban nem nagyon lehetett őszintén beszélni, a rendszerváltás azonban óriási változást hozott ezen a téren is. Eközben a berlini Piranha Records ránk talált New Yorkban, és úgy találta, mi vagyunk a megfelelők arra, hogy a világzenében a klezmert képviseljük. Ezért aztán az emberek már akkor felfigyeltek ránk, amikor még nem igazán adtunk erre okot. Tehát eljutottunk Kelet-Európába, Magyarországon Marton László Távolodó közreműködésével léphettünk fel először, aztán ő és Lőkös Csaba megcsinálták a világzenei színpadot a Sziget fesztiválon” – idézte fel a sztorit Frank London.

Kitért arra, hogy míg az elmúlt évtizedekben dolgozott mások mellett a Magyarországon élő nagyszerű tangóharmonikással, David Yengibariannal, a Nigun zenekarral, Bíró Eszterrel, két évvel ezelőtt pedig megalakította a Glass House Orchestrát, amelyben öt amerikai zenész mellett három magyar szerepel: Szirtes Edina Mókus, Ágoston Béla és Lukács Miklós. A formációnak a közelmúltban CD-je is megjelent, amelyen a tág értelemben vett magyar zsidó zenei örökséget mutatják be.

Frank London az évek során szólóban különböző projektekben dolgozott együtt John Cale-lel, LL Cool J-jel, Natalie Merchant-nal, Iggy Poppal, Youssou, David Byrne-vel vagy Omara Portuondóval is. “Mindegyik különböző történet, de a legnagyobb izgalom számomra John Cale volt, akit tinédzserként a hetvenes években a leginkább csodáltam. Tizenhat évvel idősebb nálam, és nagyon meg voltam illetődve, amikor a stúdióban elkezdődött a közös munka. Tiszteletkörökbe kezdtem, de gyorsan lehűtött: arra van a stúdió, hagyjuk ezt”.

Az MTI-nek felidézett egy egészen furcsa esetet a múltból. Klezmer Brass Allstars elnevezésű projektjével egy horvátországi szigeten lépett fel egy fesztiválon. “Volt ott egy funky zenekar Malawiból, és abban egy furcsa fúvós hangszeres fickó, akivel elkezdtünk jammelni. A többiek felismerték, milyen számot játszott, bekapcsolódtak, én meg csak néztem. Kiderült, hogy az Abbától a Money, Money volt…”

A Klezmatics 2006-ban az amerikai folklegenda, Woody Guthrie özvegye által fellelt, addig ismeretlen zsidó jellegű muzsikája feldolgozásáért kapott Grammy-díjat. “Minden megtörténhet, játszottunk már Beatlestől, Skatalitestól, Randy Newmantől is számot, ami mindig nagyszerű móka volt”.

A Klezmatics a közeljövőben Yasmin Levy izraeli-spanyol énekesnővel közösen lép fel.