Jelentés a pokolból

2020-ban forgatták a szlovák-cseh-német koprodukcióban készült Jelentés című filmet Petr Bebjak rendezésében. A filmet Alfréd Wetzler Amit Dante nem látott c. önéletrajzi regénye alapján forgatták, amely két szlovákiai zsidó fiatal sikeres szökését írja le Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborból, 1944 áprilisában.

Wetzler és társa, Rudolf Vrba 32 oldalas jelentésben számolt be a koncentrációs táborban történt népirtásról, amellyel nemzetközi nyomást akartak gyakorolni a deportálások leállítására. A Colette című cseh-szlovák-holland koprodukciós film nyitórészében (rendező Milan Cieslar, 2013) – amelyet Wetzlernek és Vrbának ajánlottak – jelentésüket a század legfontosabb dokumentumai egyikeként említik a filmben.

Wetzler regényét először 1964-ben, Jozef Lánik álnév alatt adta ki – ezt a nevet a szökés után használta. A könyvből megismerhetjük a szerző koncentrációs táborban töltött két évét – a zsidó származású Károly alakján keresztül. A történet 1942 áprilisával kezdődik, amikor a fiatal hőst munkatáborba hurcolják. Bemutatja a többnemzetiségű fogolyközösséget, megismerkedünk a fogvatartottak napi munkarendjével, képet kapunk az őrök kegyetlenségéről, valamint Károly és Valér szökéstervéről, s arról, hogyan segítettek a terv kidolgozásában a fogolytársak. A regény szuggesztíven mutatja be a főhős érzéseit, amelyet a fogva tartás váltott ki belőle, és az okokat is, amelyek a rendkívül kockázatos szökési kísérletre kényszerítették. A jeles szlovák irodalomkritikus, Alexander Matuška a legjobb szlovák regénynek nevezte az Amit Dante nem látott című könyvet a maga műfajában.

A Jelentés című film cselekménye Jozef Paštéka, Tomáš Bombík és Petr Bebjak forgatókönyve alapján az 1944. áprilisi szökés pillanatában indul – ellentétben a Wetzler regénnyel, ugyanis a könyvben a szökésre csak a regény második felében kerül sor. A filmadaptációban a történet rejtőzködéssel kezdődik. Nyomon követhetjük a több napig fadeszkák alatt bujdosó két fiatalt, akik elszántan és remegve várják a szökés lehetőségének pillanatát. A főszereplő emlékeinek vizualizációja segít közelebb hozni a néző számára azokat az eseményeket, melyek a szökés előtt játszódtak le a haláltáborban. Itt derül fény arra, hogy mindezt Alfréd Wetzler jegyzi le. A film a főszereplő szubjektív érzéseit igyekszik fókuszba helyezni a filmvásznon. Erősen érezni a csehszlovák újhullám klasszikus művének, a Ján Němec rendezte Az éjszaka gyémántjai (1964) filmnek a hatását. A párhuzam leginkább a két fiatal menekülésében érezhető, ez utóbbiban a haláltranszportból. Még erősebb párhuzam fedezhető fel a Nemes Jeles László által rendezett magyar filmmel, az auschwitzi környezetben, a Sonderkommandó közegében játszódó Saul fiával (2015). Petr Bebjak rendezése Nemes Jeles filmjéhez hasonlóan a hiteles megjelenítésre törekszik, s az autentikus közeget, a főszereplő és a rabtársak hangulatát gyakran a kézi kamerával közvetlen közelből felvett epizódok teszik hitelesebbé.

Nyomasztó hangulatot idéz a mű színvilága; a fehér és a szürke fagyos és a barna szín komor árnyalatai. Az autentikus felvételek sikeréhez a nemzetközi szereplőgárda is nagyban hozzájárult. A szökevények szerepében két szlovák színészt, Noël Czuczort és Peter Ondrejičkát láthatjuk, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjét, Warennát a skót John Hannah alakította, egyéb szerepekben német, lengyel és cseh színészeket láthatunk.

Annak ellenére, hogy az Amit Dante nem látott-ban a legdrámaibb pillanat a koncentrációs táborból való szökés, a belőle készült filmben, a Jelentésben ennek a résznek a kidomborítása elmarad. A regényben a két hős kockázatos szökését mindenek előtt az motiválja, hogy a börtönpokolban látott tömérdek és hihetetlen kegyetlenségről „jelentést“ akartak tenni az egész civilizált világnak. Wetzler regénye az első oldaltól kezdve részletesen bemutatja a főhős és rabtársai hozzáállását és motiváltságát a szökés megtervezéséhez, aprólékosan leírja, hogyan szenvedték el a nehezen emészthető erőszakot a börtönpokolban. A filmben Alfréd múltja csak röviden kerül bemutatásra, pár flashback erejéig az auschwitzi tartózkodása elejéről. Bebjak filmje nem ad alkalmat a rabtársak közti viszony megismerésére, kollektív hősként észleljük őket.

Amíg a Saul fia című filmben Nemes Jeles László a néző fantáziájára bízza a tábori kínok, szörnyűségek, halál továbbgondolását, addig a Jelentés nem kerüli az erőszak megjelenítését. A filmben gyakran találkozunk ismerős jelenetekkel más holokauszt filmekből (pl. a szívtelen katonák előtt sorakozó foglyok megölése és kínzatásai, új, meztelen foglyok megalázó vizsgálata, lesoványodott holttestek, stb.). Nyilvánvaló, hogy az alkotók ezekkel a kegyetlen jelenetekkel szerették volna alátámasztani a szökés kivételességét, valamint Wetzler és Vrba jelentését. Ám ennek ellenére a néző nehezen tudhat azonosulni ezekkel a filmbeli hősökkel, mert a hősök személyes tapasztalatának ábrázolása kifejezéstelen, a koncentrációs táborban átélt eseményeket, szenvedéstörténetet nagyon gyengén közelíti meg a filmadaptáció. Már a történet elején szimbolikus áldozatként mutatja be Wetzlert, ahol a koncentrációs tábor kapujában felakasztják egy álomjelenetben. Jellembeli tulajdonságai, humánus hozzáállása, a megmentő küldetéstudata az Amit Dante nem látott című regényben szépen kidomborodik, a filmben ez a fontos jellemrajz is elmarad.

Wetzler regényének filmadaptációjával kapcsolatos bizonyos fenntartások, elmarasztalások ellenére méltányolható, hogy ilyen film készült, és számos ország közönségéhez eljutott. A koprodukciós mű premierjére 2021. január 27-én került sor az USÁ-ban The Auschwitz Report címen. Csehországon és Szlovákián kívül bemutatták Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban és Japánban. A Jelentés című film készítőinek nem titkolt szándéka volt, hogy már az ősbemutató előtt megszólítsák a fiatal közönséget, és ennek a célnak rendelték alá a film narratív dinamikáját és vizuális oldalát is. Bebjak filmjének ambíciója, hogy a (cseh)szlovák háborúellenes és humanista filmek globális sikerére építsenek, amelyeknek alapja az erős történet és szuggesztív feldolgozás, mint amilyenek pl. A bokszoló és a halál (rendező Peter Solan, 1962) vagy az Üzlet a korzón (rendező: Ján Kadar, Elmar Klos, 1965) c. filmek voltak.

A film központi üzenete evidens és érthető. A záró részben több, gyűlöletre uszító beszédet hallunk világszerte ismert politikusok szájából, nemcsak a zsidókkal, hanem a romákkal, migránsokkal, illetve homoszexuálisokkal kapcsolatban. Érthető az üzenet az alkotóktól: nincs is olyan távol, és nem sokban különbözik a jelen az Alfréd Wetzler „Amit Dante nem látott” című regényében leírt világtól.

Tóth Tünde fordítása