Érzelmi hegek…

76 éves korában Londonban elhunyt Keith Reid, a Procol Harum tagja, aki az együttes szinte összes dalának szövegírója volt.

Lehet, hogy Reid nevét sokan nem ismerik – különösen azok, akik nem követték a hatvanas évek óta a társadalom minden szegmensére kiterjedő rock-kultúrát – de az biztos, hogy legismertebb versét a „Whiter Shade of Pale”-t (A sápadt szín fehérebb árnyalata) igen, már csak a több mint 10 millió példányban eladott Procol Harum kislemez miatt is.

A költőnek is bízvást nevezhető Keith Reid semmilyen hangszeren sem játszott, ennek ellenére tudatosan az együttes tagjaként tüntették fel, mert ahogyan a zenésztársak, a menedzserek, úgy a közönség és az együttes kedvelői is tudták, hogy Reid misztikus képekből álló szürrealista versei a zenével egyenértékű részei volt a Procol Harum világsikerének.

*

Keith Reid apai felmenői bécsi zsidók voltak, családjukat a hírhedt Kristályéjszaka napján, 1938. november 9.-én éjjel letartóztatták és a dachaui koncentrációs táborba kerültek. Reid nagyszülei a holocaust áldozataiként ismeretlen helyen nyugszanak, míg hat nyelven beszélő ügyvéd édesapjának Ervin Reidnek sikerült Angliába menekülnie ahol egy lengyel zsidó lányt vett feleségül. Gyermekeik – Keith és testvére Michael – a főként zsidók által lakott –East London negyedében születtek és a zsidó vallásban nevelkedtek. Keith gyerek- és fiatalkorában nagyon sokat szenvedett a környezetében is megnyilvánuló mindennapi antiszemitizmustól.

„A verseim hangulata nagyon sötét, és azt hiszem, hogy ez valószínűleg az én emlékeimből fakad, valamilyen tudatalatti módon. A zsidóság-tudatból nekem csak negatív asszociációm vannak, csak boldogtalanságot és szenvedést jelentett. Apámra, a vele történtekre és az akkori eseményekre vezethető vissza”, olvashatjuk egy vele készült interjúban [1]

Reid zárkózottságára, visszafogottságára emlékezik az együttes vezetője, a zeneszerző-zongorista Gary Brooker is, márpedig ők ketten – már csak zsidó származásuk miatt is – közeli barátságban voltak.

𝕬 𝖂𝖍𝖎𝖙𝖊𝖗 𝕾𝖍𝖆𝖉𝖊 𝕺𝖋 𝕻𝖆𝖑𝖊 – 𝕻𝖗𝖔𝖈𝖔𝖑 𝕳𝖆𝖗𝖚𝖒

This is an original 16mm Scopitone conversion, not a copy. I used an actual old scopitone player, fed the signal to an old VHS, of which I then fed the output to a Canopus ADVC300. This ‘summer of love’ 1967 hit record was remuxed in 2006. Also fixed audio-sync.

Annak ellenére, hogy szinte minden Procol Harum dalt közösen írtak, Gary egy – a holland rádiónak adott – interjúban azt mondta: „Már legalább egy éve ismertem, de szinte sohasem szólalt meg. Mindenki számára megközelíthetetlen volt, az együttesből egyedül velem beszélt. Előfordult, hogy napokon át együtt dolgoztunk, rengeteg intim gondolatát osztotta meg velem a versei miatt, és este rájöttem, hogy ennek ellenére, mégsem tudok róla semmit sem…”[2]

Egy 2009-ben adott interjúban Reid arról beszélt, hogy versei, szövegei, mint egy kirakós játék darabjai, részenként születnek meg a képzeletében. Csakhogy amíg a kirakós játék dobozában már benne van az összes darab, addig az én fejemben először csak a kép utolsó kockája van meg, és utána ehhez kell hozzáképzelnem a hiányzókat. Így volt ez a Whiter Shade of Pale esetében is, és azóta nagyon sokszor. [3] Misztikus és szürrealista szövegeiben sok a hasonlóság Bob Dylan verseivel és a francia újhullámos filmek szabad képi áramlásával.

1967 és 1977 között tíz Procol Harum album és tucatnyi kislemez valamennyi dalának szövegét Keith Reid írta. A már említett Whiter Shade of Pale-n kívül olyanokat, mint például a Homburg, a Conquistador, a Grand Hotel, a Broken Barricades, a Salty Dog, a Shine On Brightly vagy a Pandora’s Box.

Tíz éven át tartó nagyon sikeres működés után a Gary Brooker és Keith Reid által alapított Procol Harum hosszú ideig nem készített lemezt. Reid ezután is írt verseket és dalszövegeket, amelyek főként az együttes korábbi tagjainak szólólemezein jelentek meg. Azonban a Procol Harum átmeneti megszűnését nehezen viselte el, és emiatt a jobb lehetőségekben bízva, 1986-ban New Yorkba költözött, ahol szövegírói, zenei és lemezkiadói vállalkozásba kezdett. 1991-ben, Reidnek köszönhetően sikerült újra közös zenélésre bírni az együttes korábbi három oszlopos tagját. (Gary Brooker, Matthew Fisher,Robin Trower) A Prodigal Stranger című nagylemez mind a tizenkét dalához Reid írta a szöveget, sőt a zenei anyag összeállításában is jelentős része volt, akárcsak a 2003-ban megjelent The Wells Of Fire c. újabb nagylemez 12 dala esetében.

Korábbi zárkózottsága nem változott, és bár sok dalszövege ért el sikereket Európában, Amerikában és Ausztráliában, továbbra sem kívánt reflektorfénybe kerülni. Hatvanhat válogatott versét 2000-ben New Yorkban bibliofil kötetben adták ki[5], és „Keith Reid Project” néven 2008-ban és 2019-ben egy-egy nagylemeze is megjelent, amelyeken Reid új dalszövegeit különböző ismert együttesek és énekesek adták elő, sőt egy-egy dalban még énekhangját is hallhattuk.

Keith Reid verseinek jelentőségét, munkásságának megbecsültségét az a tény is jelzi, hogy költészetéről és dalszövegeiről nem csak a zenei szaklapok, hanem a világ vezető sajtóorgánumai, mint például a Guardian, a New York Times, a Washington Post, a Figaro, a Corriere della Sera vagy az El Pais is hosszú és elismerő nekrológban emlékezett meg.

 

[1] The Washington Post, Dan Campbell interjúja Gary Brooker-rel, 2003 április ; Könyv formájában:Scott R. Bernarde, Stars Of David, Brandeis University Press; (July 1, 2003)

[2] RADIO- TROS, Hollandia,Tom Mulder beszélgetése Gary Brooker-rel 1979

[3] Peter Lindblad : ‘’Goldmine’’ 35. Kötet 11. Szám. 2009 április 30.

 [5] Keith Reid : My Own Choice, Charnel House, New York, 2000