Erdélyi Lajos fotográfus kiállításának megnyitására
Erdélyi Lajos a minap Marosvásárhelyen Pro Urbe Díjat kapott fotográfus Kettős kisebbségben című tárlatát az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar fotográfus nyitotta meg. Az alábbiakban a megnyitó szövegét olvashatják.
Erdélyi Lajos
Tisztelt megjelentek, kedves fotográfiát és Erdélyi Lalót szerető közönség!
Legelőször is szeretnék bocsánatot kérni, Lalótól és Önöktől, hogy személyesen nem vagyok itt. Még mindig fotóriporterként dolgozom, és Schiff András azaz Sir Schiff András a megbeszélt fényképezést egy nappal elhalasztotta, így remény sincs rá, hogy Linzből ideérjek. Különösen, azért is bánt, mert ennek a kiállításnak megnyitását én kértem druszámtól, Keleti Évától, tiszteletem és megbecsülésem bizonyítására Erdélyi Laló felé.
A mi ismeretségünk nem annyira régi keletű, alig több 30 évnél. A számomra és gondolom az ő számára is, az ismeretség és merem mondani barátság az Új Tükör képes hetilappal indult és Fekete Sándor személyével. Fekete Sándor irodalomtörténész író, a francia forradalom és Petőfi Sándor kutatója, börtönlakó.
De ma nem az ő személye a fontos, hanem, Erdélyi Lalóé. Miután nem vagyok jelen, nem a képekről beszélnék, hiszen azokat Önök látják, csodálhatják. Több évvel ezelőtt a Bálint Házban megnyílt kiállításán, egy fiatal pár odajött hozzám, megkérdezve, ki ez az úr? a képei a szívünkhöz szólnak, megkönnyeztük őket. Szóljanak most Önökhöz is Erdélyi Laló képei.
Régi zsidó sírkő – Júda oroszlánja
Laló, hiszen mindenki így ismeri őt, májusban töltötte be a 90. életévét. Mondhatnám, azt, hogy fiatal, fürge, korát meghazudtoló.
Nem tudom ezt mondani. Testét a történelem meggyötörte, lelke, azonban, mindig szabad maradt, szelleme, friss, gondolatai maiak.
Élete nagyobbik része Erdélyhez kötődik. Marosvásárhelyen született, Kolozsvárott lett közgazdász belőle.
Mikor kezdett fotografálni? Szerintem azzal született. Már az egyetemi évei végén szerkesztőségben dolgozott Kolozsváron, majd kis kitérővel Marosvásárhelyen élt és az Új Élet szerkesztőségének fotóriportere.
A miérteket nem boncolva, 1988-ban hazajött Magyarországra.
Számtalan kiállításon, könyvben, interjúban elmondta életét, művészi hitvallását.
Ami nagyon izgatta, sok beszélgetésének, fotóinak, könyveinek témája a kifejező, érdekes, tartalmas és mesélő író-portréi mellett az erdélyi zsidó temetők „élete”, történetei. Munkái írótársait is, megihlették. Bodor Pál, Scheiber Sándor, Major Ottó, Szarka Klára, Szegő György és megszámlálhatatlanul sokan írtak róla, értékelték munkáit, és ami a legfontosabb hírét vitték képeinek idehaza és Erdélyben.
Molter Károly feleségével és unokájával (Erdélyi Lajos fényképei)
Szeretném kiemelni Jávor István Laló című filmjét, Holló Imre 1944-ben készült rajzaival. Holló Imre édesapám egyik legjobb barátja volt. Itt tudtam meg sok mindent a múltamról, a munkaszolgálatról, a 40-es évekről.
Hadd zárjam, rövid megnyitó beszédem, Erdélyi Lajos szavaival.
„A véletlenek sora vezetett olyan útelágazásokhoz, ahol többé-kevésbé tudatosan választottam amaz ösvényeket, melyek az írta és fényképezte pályához vezetettek. Nem voltam bátor, és még kevésbé önmaga lehetőségeit, szerepét túlbecsülő alkat. De mindenkor munkált bennem egy leküzdhetetlen kíváncsiság, a dolgok megértésének óhaja.”
Drága Laló!
Isten éltessen és a magyar fotósok nevében köszönöm, hogy vagy nekünk.
Budapest, 2019. szeptember 17.
Erdélyi Lajos fotográfus Kettős kisebbségben című kiállítása az Erzsébetvárosi Zsidó Törtèneti Tárban (1077 Budapest, Csányi utca 5.). Megtekinthető 2019. október 10-ig. Nyitva tartás: hétfő-csütörtök 14-18 óra, péntek 10-14 óra, vasárnap 14-18 óra.
