Emlékek és táblák Nyíregyházán

Írta: Somos Péter - Rovat: Hagyomány, Kultúra-Művészetek, Történelem

Az emlékező utat Tiszaeszláron kell kezdeni. Valószínűleg nem szokványos esemény arrafelé, ha egy magamféle szakállas alak Solymosi Eszter sírkő formájú emlékműve, majd a zsidó temető után érdeklődik egymás után öt embertől.

Az emlékmű a tiszaeszlári temetőben. A szerző felvételei.

Egyúttal beszélgettem egy kicsit mindegyikkel. Úgy hallom, az idén áprilisban nem volt megemlékezés az emlékműnél – mondom. Valóban nem – erősíti meg egy srác közömbös hangon. Él-e valaki itt, aki emlékszik az esetre? – tesztelem. Kissé sajnálkozva néz rám. Több mint száz éve történt – feleli –, hát élhet még tanú? Aztán egy idős hölgyet kérdezek. Azt mondja, valami nemzeti vagy miféle alakulat szokta itt csinálni a megemlékezést (úgy tűnik, a távoli zsidó múlt emlékei mellett megkopnak a szélsőjobbos közelmúlté is), de a lakosok nem vesznek részt rajta. Legalábbis ő és az ismerősei távol tartják magukat. Két férfitól és egy fiatalasszonytól korrekt, semleges válaszokat kapok. Régen volt, több mint száz éve…

A tiszaeszlári zsidó temető bejárata

Pontosan 135 éve, 1883 nyarán volt Nyíregyházán a „nagy per”, amelynek egy évvel korábbi előzménye, a vérvád Tiszaeszlárról ered.

A zsidótemető a futballbálya mellett van, nehéz megközelíteni.

A kapu kitárva, nem is lehetne becsukni, akkorára nőtt kívül-belül a gaz. Úgy látszik, illetéktelenek sem járnak be, két műanyag palackon kívül nincs szemét. Később sikerül megszereznem a volt gondnok számát, felhívom. A felesége veszi fel, amit nem tud, azt megkérdezi a mellette álló férjétől. Tavaly év elején levélben értesítettük a pesti központot, mondja, hogy húsz év után abbahagyjuk a gondozást, megöregedtünk, nem bírjuk tovább. Azóta nem voltunk arrafelé. Amúgy is csak tiszteletből vállaltuk el, mert előtte apám, azelőtt meg az ő apja tartotta rendben. Látogatók évente egyszer érkeztek, két férfi külföldről. Mióta lemondtuk, senki nem beszélt velünk, nem jöttek a kapukulcsért sem.

A tiszaeszlári zsidó temető

Nyíregyháza. 1997 decemberében kb. nyolcvan, zömében nem zsidó magánszeméllyel alakult meg az Eötvös Károly Magyar-Izraeli Baráti Kör nevű egyesület – meséli Gáll Ottó alapító elnök. A kettős cél: egyrészt Izrael történelmének és jelenének megismertetése, a két ország polgárai közötti baráti kapcsolatok építése, másrészt a diaszpórában élő zsidó nép történetének, küzdelmeinek, sorsának, jelenének bemutatása. Természetesen az antiszemitizmus megnyilvánulásaival szembeni fellépés is deklarált feladata az egyesületnek.

Miért éppen Eötvös Károly a névadó?

Hívő keresztény ember volt (mint az alapítók többsége), akinek az őseit reformált hitük miatt meghurcolták. Kötelességének érezte emiatt is, hogy segítsen az ártatlanul bajba jutottaknak – így az eszlári zsidóknak, akiket szintén vallásuk miatt vádoltak meg.

Eötvös Károly emléktáblája a nyíregyházi Városháza falán

Eötvös az ország egyik legnépszerűbb politikusa volt, akit tucatnyi körzetben szívesen láttak volna képviselőjükként. Tudta, hogy szerepe az eszlári perben az antiszemita közhangulat miatt derékba törheti pályafutását, mégis vállalta. A következő választáskor ki is került az országgyűlésből. Nevét ma alig őrzi valami: a Dunántúlon egy könyvtár, egy iskola, a Balaton mellett egy kilátónál elhelyezett emléktábla. Nyíregyházán a Városháza oldalán magyar és jiddis nyelvű emléktáblát helyezett el a MAZSIHISZ és a helyi hitközség 1995-ben.

Az egyesület Eötvös Károllyal együtt vallja: a vérvád kiirtásához nem bíróságok és nem törvényszékek kellenek, hanem falusi néptanítók…

Megmentőnk, Friedmann

Nyíregyházán a Kertvárosi Közösségi Ház oldalán jól látható az emléktábla, a betűk aranyozása azonban megkopott, nehezen olvasható a felirat. Friedmann Séligről a tények mellett él egy városi legenda is. Nemrég egy köztiszteletben álló ötven-egynéhány éves férfi mesélte teljes meggyőződéssel, amiben annak is része lehet, hogy a szüleitől hallotta. Így szól:

Nyíregyháza, Kertváros – Friedmann Sélig emlékére

Nyíregyházát Friedmann Sélig mentette meg a bombázástól. Persze nem személyesen, mert akkorra őt már deportálták, hanem a tökföldjei jóvoltából menekült meg a város. Az történt ugyanis, hogy amikor a bombázás előtt Sztálin-gyertyákkal megvilágították a terepet, a pilóták a tököket csillogó páncélsisakoknak vélték, ezért nagy mennyiségű bombát dobtak le arra a részre, így lakott területre már alig jutott. Az intenzív légitámadás nyomán akkora bombatölcsérek keletkeztek, hogy a háború után megindult építkezésnél nem kellett alapozni, egyenesen ezekbe a mélyedésekbe építették bele a házakat.

Azért jócskán hullott bomba a városra, amit halálos áldozatok és romba dőlt házak statisztikája jelez: a korabeli jelentések 80 halottról és közel ugyanannyi sebesültről számolnak be.

Friedmann Sélig köztiszteletben álló kereskedő és vállalkozó volt. Népszerűsége a húszas években tetőzött, mikor kölcsönöket nyújtott azoknak, akik nem tudták törleszteni a házépítéshez felvett állami hitelt. Aztán akik neki sem tudtak fizeteni, ledolgozhatták a tartozásukat. 1950-ig hivatalosan Friedmann telepnek hívták és sokan a mai napig így ismerik azt a városrészt, ahol élt, amit bombáztak, és amely ma a Kertvároshoz tartozik.

A Kertvárosi Közösségi Ház Nyíregyházán Friedmann Sélig emléktáblájával

Érdeklődtem néhány idős, tősgyökeres nyíregyházi ismerőstől, mígnem a 91 éves Károly bácsi megerősítette, hogy annak idején valóban keringett városszerte egy ilyen történet. A nyugati irányból érkező amerikai gépek, úgy tűnik, pár másodperccel korábban kezdték a bombázást – mesélte –, így az akkori Szentmihályi út bal oldalán lévő, viszonylag nagy kiterjedésű almaültetvényt is elpusztították. Dr. Babicz Béla nyíregyházi orvos tulajdona volt, aki az almafák sorai között tököt termelt, innen ered a legenda. A bombázás nyáriasan meleg, felhőtlen, tiszta időben, kiváló látási viszonyok mellett kb. 15 percig tartott 1944. szeptember 6-án délelőtt 12 óra előtt, így hát Sztálin gyertyáknak nem lehetett szerepük.

Az egyensúly kedvéért röviddel a bombázás után született egy másik legenda is, ami szerint a bombázó köteléket Wirtschafter vasnagykereskedő fia vezette, hogy megbosszulja az apja ellen elkövetett gaztetteket. Honnan tudhatták ezt az emberek? A földről látták, felismerték őt a gépben! Érdekes, én a gépeket is alig láttam – mondja Károly bácsi, majd hozzáteszi: a mai napig nem tudom, Wirtschafter úrnak egyáltalán volt-e fia?…

Az emléktábla felirata:

Friedmann Sélig Nyíregyháza 1869-Auschwitz 1944

Fakereskedő, kereskedelmi vállalkozó, aki az 1944-ben lebombázott Szabolcs Szálló és kétszáznál is több lakóház építésével és forgalmazásával, valamint képviselőtestületi tagként járult hozzá ennek a környéknek, egész városunknak polgári fejlődéséhez.

Emlékét őrzi e környék, a hajdan róla elnevezett lakónegyed régi és mai lakói.

Állíttatta: Nyíregyháza Megyei Jogú Város önkormányzata

Kertvárosi Közösségi Ház

Nyíregyházi Városvédő Egyesület

2004.

támogatás