Elhunyt Lawrence Ferlinghetti, a zsidó látnok, aki Allen Ginsberg védelmére kelt

A február 22-én százegy éves korában elhunyt amerikai költő, Lawrence Ferlinghetti a zsidó kultúrából és történelemből merített ünnepélyes ódáihoz tragikus időkben. A beat-nemzedék, többek között Allen Ginsberg Üvöltés című poémájának kiadója volt, és védelmezője a bíróság előtt.

Ferlinghetti Yonkersben született 1919-ben. Anyja Clemence Mendes-Monsanto szefárdi zsidó volt. Fia, mint irodalmár és könyvkiadó lett híres, de festőként is dolgozott. Egyik versében fölidézte a zsidó Marc Chagallt, hogy kifejezze: a művész kibontakozása szempontjából mennyire fontos, hogy ne engedelmeskedjen az anyai tanácsoknak. A vers így kezdődik:

„Ne engedd annak a lónak / hogy megegye a hegedűt / kiabált Chagall anyukája / De ő csak / festett / tovább / És híres lett / És tovább festette / lovat szájában hegedűvel / És amikor végre befejezte / fölpattant a ló hátára / és ellovagolt / integetve a hegedűvel”

Szeretett San Franciscójában hét évtizeden át élt. Amikor 1978-ban a várost megrázta a zsidó rendőrfelügyelő, Harvey Milk és George Moscone meggyilkolásának híre, Ferlinghetti Jób könyvéhez fordult. Verse „Elégia, oszlatni a homályt” címmel két nappal az esemény után jelent meg a San Francisco Examiner lapban utalással a Jób 2:11-13 szakaszra, a siva ülésre: „És ülének vele hét napon és éjszakán a földön.” Ferlinghetti azonban azt ajánlja, hogy “két kedves srác meghalt ugyan / és nincs erre szó sehogyan” (…) „Ne ülj a földre, ne emlegesd / e szomorú eseményeken / túl a dolgok halálát. / A hozzájuk hasonló férfiak / képzeletünket túlszárnyalják.”

Ferlinghetti magánéletével és közszereplésével fontos szerepet játszott az amerikai irodalomban csaknem egy évszázadon át. Ő volt a City Lights könyvesbolt társalapítója, amely rövid időn belül ismert könyvkiadó vállalat lett.

Egyik amerikai zsidó vásárója, Tosh Berman – Wallace Berman független filmes fia –szerint a City Lights tanította meg őt arra, hogy „a könyvesbolt szent hely”.

Hosszú karrierje során Ferlinghetti bátorságot, jó ízlést tanúsított, továbbá hajlandóságot mutatott arra, hogy néha botrányt kavaró szerzők mellé álljon az irodalom nevében. Akkor lett ismert, amikor kiadta Allen Ginsberg Üvöltés (“Howl”) c. költeményét, és amikor azt obszcenitással vádolták, a bíróság előtt védte meg 1957-ben.

Ferlinghetti segítőtársa Al Bendich fiatal zsidó ügyvéd volt a híres Jake Ehrlich csapatából. Bendich fölfigyelt arra, hogy a tárgyaló bíró egy vasárnapi iskola tanára, aki a bolti lopással megvádolt személyeket közszolgálat gyanánt rendre Cecil B. DeMille Tízparancsolat c. filmjének megtekintésére kötelezte.

Bendich azzal védte Allen Ginsberget, aki világ körüli felolvasó körúton volt, és nem lehetett jelen a tárgyaláson, hogy a költőt a Tóra egyik prófétájához hasonlította. „Lehet, hogy Ginsberg a modern Hóseás, és csak a történelem mutathatja meg, vajon személyében valóban nagy társadalomkritikussal állunk-e szemben. Az viszont már most is nyilvánvaló, hogy Ginsberg ugyanazt hirdeti az amerikai társadalomról, amit Hóseás annak idején Izraelről.”

A bíró méltányos ítélete az volt, hogy az Üvöltés „nem obszcén”. A perről 2010-ben készült “Howl” c. filmben Ginsberget James Franco,  Ferlinghettit pedig Andrew Rogers alakítja. Ez a győzelem tette lehetővé azt, hogy más kiadók – például a zsidó Barney Rosset vállalata, a Grove Press – avantgárd könyveket publikáljanak.

Ginsberg hirtelen világsikere háttérbe szorított olyan hagyományos zsidó költőket, mint például Karl Shapiro, aki akkor a chicagói Poetry magazin szerkesztője volt. Ginsberg nyomában a beatnemzedék üvöltő bárdjai népszerűségre tettek szert. Ferlinghetti rokonszenvesnek tartotta Ginsberg figyelmeztetését, amikor az Üvöltésben az amerikai materialista társadalmat Molochhoz, a bálványhoz hasonlítja Mózes harmadik könyvéből, akinek a kánaániták gyermekáldozatot mutatnak be.

Ferlinghetti jogosan érzett büszkeséget, mert az Üvöltés kéziratát ő szerkesztette. Az ő tanácsára rövidítették le az eredeti címet (Howl for Carl Solomon; Üvöltés Carl Solomonért) egyeten szóra. Solomon együtt volt a new york-i pszichiátriai klinikán Ginsberggel, ám a rövidített cím révén a vers univerzális tartalommal telítődött.

Ferlinghetti annyira elégedett volt Ginsberg művének sikerével, hogy fölkérte Jerome Rothenberget, a középkori toszafista (azaz Rasi utáni Talmud-glosszátor) Meir Rothenburg rabbi leszármazottját új német költészeti antológiájának lefordítására. Úgy vélte, hogy Rothenberg, aki egyike volt Paul Celan fordítóinak, a német szerzők hangvételét hasonlatosnak fogja találni Ginsbergéhez. Végül Rothenberg visszalépett, és lemondását szarkasztikusan fogalmazta meg: “közreműködésemet lehetetlennek tartom, hacsak a kötet címe nem ez lesz: Új, fiatal német költők, akik úgy írnak, mint Allen Ginsberg”.

Al Bendich 1962-ben megbízást kapott Ferlinghettitől, hogy képviselje a bíróságon Lenny Bruce zsidó humoristát, akinek írását ugyancsak a City Lights adta ki, és a szerzőt obszcenitással vádolták.

Ferlinghetti mindig kiállt az elnyomottak és megnyomorítottak ügye mellett. Észak-karolinai egyetemi évei során az amerikaias Ferling névre váltott, később visszavette az olaszos eredetit.

Könyvesboltjában olasz anarchista lapokat árult, olyanokat, mint az “Umanità Nova”. Kenyon Zimmer történész véleménye szerint az amerikai olasz anarchisták és az oroszországi zsidó menekültek közötti hasonlóságot igyekezett hangsúlyozni.

Ferlinghetti mindig éberen figyelte „a kísérleteket a fasizmus újjáélesztésére” – írja a Forward. Visszautasította a magyar PEN klub 2012. évi pénzjutalommal járó Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Díját, amikor megtudta, hogy azt Orbán Viktor jobboldali nacionalista kormánya támogatta. Ugyanabban az évben korábban Elie Wiesel adta vissza a 2004-ben kapott magyar állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, mondván, Orbán olyan rendezvényeken vett részt, ahol fasiszta ideológiát hirdető és antiszemita személyekről emlékeztek meg.

A City Lights köréhez tartozott a beatnemzedék számos zsidó írója. Közülük a regényíró Herbert Gold orosz gyökerű, most 97 éves. Ruth Weiss (1928–2020) költő berlini zsidó családba született. Jack Hirschman régóta San Franciscóban él, köteteit – a rochesteri születésű David Meltzerrel együtt – Ferlinghetti adta ki, tőle kaptak bátorítást.

A költők időnként roppant bosszantóak tudnak lenni – nyilatkozta Ferlinghetti 2007-ben. Egyszer felolvasóestje volt Nápolyban az orosz zsidó Joszif Brodszkijjal. „Ő kezdett, amikor a végére ért, fölállt, és elhagyta a termet. Valóban arrogáns volt, gondoltam. Amerikában legalább végighallgatják a másikat.”

Ilyen kellemetlen közjátékoktól eltekintve Ferlinghetti élete hosszú és boldog volt, nyilván azért, mert értékelte költőtársait, inkább, mint a politikai élet Molochjait, de utóbbiakra is odafigyelt. 2017-ben a The Nation c. lapban tett közzé azóta szállóigévé lett költői megállapítást “Trump’s Trojan Horse” címmel, melyben így fogalmazott: „az elnök összes embere / nekirontott a demokráciának”.

Bassa László és Szlukovényi Katalin a Forward cikke nyomán