Elhunyt Hava Pinhas-Cohen izraeli költő

Hava Pinhas-Cohen költő, irodalom- és művészettörténet tanár, a Kisufim nemzetközi zsidó írótalálkozó állandó szervezője 1955-ben született Izraelben. Szülei bulgáriai születésű holokauszttúlélők voltak. 

1989 óta szerkesztette a Dimui című izraeli és egyetemes zsidó irodalmi-kulturális lapot, melynek alapítója volt. Különösen foglalkoztatta a kultúrák közötti párbeszéd. Bolgár és török nyelvű fordításkötetet szerkesztett a kortárs héber költészetből, az elmúlt időszakban Barbara Pogacnikkal egy szlovén költészetből összeállított héber nyelvű antológián dolgozott. Nyolc verseskötetét adták ki, verseinek fordításai angol, francia, szerbhorvát, holland, görög, bolgár, kínai és szlovén antológiákban jelentek meg. Válogatott versei holland fordításban 2009-ben láttak napvilágot, az Egyesült Államokban pedig Sharon Green szerkesztésében jelentek meg versei.  Élete utolsó éveiben a soá utáni zsidó szerzők munkásságával foglalkozó PhD-értekezésének befejezésén dolgozott.

Utat nyitott a Kisufim fesztivállal a zsidó íróknak, költőknek Izrael felé és egymás felé is. Jeruzsálemben ismeretségek és barátságok szövődhettek. Számos szerző, aki zártabb társadalomban élve nem tapasztalhatta meg a szabad identitásválasztást, ott, Jeruzsálemben, írókollégái, vagy a zsidó és héber nyelvű kultúra iránt érdeklődő fordítók társaságában élhette át hovatartozását, és kerülhetett közelebb önmagához és a zsidó kultúrához. Magyarországról is több vendége volt e fesztiváloknak, így Vámos Miklós és Szántó T. Gábor. Hava Pinhas-Cohen hasonlóképpen hídszerepet töltött be az izraeli költészet idegen nyelveken való megjelenésében.

Három versét közöljük újra magyar fordításban:

 

Hava Pinhas-Cohen

Paprikás-almás dagasztott tészta receptje

 

Miközben a piros és zöld paprikát sütöttem, amíg le nem égett a héjuk,

és illata a konyhából szétterjedt a világban, hallottam, hogy Aleppóban rakéták hullottak

a városra, gránátok és gáz emberekre és gyermekekre.

A New York Times borítóján egy nő képe látható a naplemente előtti percben,

aki a romok közül lép ki, maga előtt tolva egy megperzselt babakocsit, benne

(feltehetően) egy kisbabával.

Számomra olyan, mintha itt lenne.

 

Miután megtisztítottam a konyhai tűztől leégett héjakat, feltárult a paprikák

vörös és fénylő és lágy húsa, és éles késsel vékony csíkokra szeleteltem őket egymás

mellé és hallottam egy közúti balesetről. Anya és gyermeke vesztette életét egy

teherautó lökhárítójával ütközve az út szívében, egy hegyvidéki térségben. Olívaolajat és citromot csöpögtettem

a paprikákra, hozzáadtam néhány gerezd fokhagymát és tovább haladtam a tálban dagadó tészta felé.

 

Dagasztottam a tésztát, ami megtagadja suttogó unszolásaimat, de megadja magát az öklömnek,

körkörösen dagasztottam, dagadó hasától a végtelenségig, hallgatva a hullámocskák találkozását

a mozgással, onnantól dagadó hasáig és felszeleteltem az almát, hogy felébresszem

a szerelem mély álmából, hogy emlékeztessem őt a megaszalódott almák közötti búvóhelyén,

ahol felébresztettem, hogy távolítsa el magától a haragot, és kertembe vihessem megcsodálni

a gránátalmákat, hogy láthassa a folyam mélységeiből újonnan kinövő zöld

hajtásokat, és fejét a jobb mellemen pihentethesse.

 

Létezik egy lova a kételynek

 

Azt lovagolom meg

 

Amikor megpróbálok visszaemlékezni

hogy miért is indultam el –

 

Elvesztettem egy könyvet

Meg kell találnom.

 

 

A fény már nem ferdén vetül a szukoti sátor asztalára

 

A poharakat összegyűjtötték, és lehullott levelekkel teli az udvar, azokkal, amiket az őszi szél szórt szét,

és lengeti a pálmalevelek szárnyait egész éjjel, amik magukhoz vonzzák dallamukkal

a repülő madarat, melyeknek csak szárnycsapásait lehet

hallani felettem az udvaron. A fény egyre erősödik, és a tengerparti térség hősége gőzöli a füveket.

A terasz padlókövein oda-vissza járkál egy fekete páncélos bogár, keresi

az utat az ajtóhoz, és úgy nézek le rá, mint Isten, akarom, akadályozom, akarom, megáldom.

Vajon az ő nézőpontjából, alulról fölfelé, ő is hozzám imádkozik-e, hogy

legyek nagylelkű, megbocsátó és hosszan tűrő, aki életre rendeli, és nem halálra,

Vagy ahhoz emeli tekintetét, aki fölöttem áll, és akihez én fordulok.

 

Peremiczky Szilvia fordításai