Elhunyt Grünberger Tamás

78 éves korában meghalt az egyik legismertebb hazai iparművész-csillárkészítő, Grünberger Tamás, aki olyan tereket világított be, mint a Zeneakadémia, a Dohány utcai zsinagóga, az Operettszínház, az Uránia, a New York Palota és az Állatkert Elefántháza. 

Grünberger Tamás a család hagyományait megőrizve, apja foglalkozását követve csillár készítő műhelyében készítette az olykor monumentális világítótesteket – írja a nullahategy.hu.

A céget 1901-ben alapította Tamás nagyapja, Adolf, aki a Somogy megyei Kötcsén sváb iparosoktól tanulta a szakmát.

Mivel ekkortájt, a kilencszázas évek elején épülnek Erzsébetváros bérpalotái, a család nemcsak zsidó származása, hanem az építkezések generálta munkaerőigény miatt is ezen a helyen, a Dob utca környékén telepedik le. A dédapa, Adolf a Kertész utcában, egy műhelyben kezd dolgozni, fiai pedig besegítenek neki – idézte fel a családtörténetet a welovebudapest.com.

„Jó a kedvem, hej tillárom / Grüntől vettem a csillárom” – örökítette meg a hatvanas években az első magyar musical, az Egy szerelem három éjszakája egyik slágere, hogy a Grünbergerék csillárboltja fogalom.

A második világháború alatt az üzletet kirabolták, a cégvezető Jenő és a nagyszülők hirtelen meghaltak, majd a boltot államosították. Grünberger Manónak, aki akkor már az Andrássy úton műkereskedelemmel is foglalkozott, „felajánlottak, hogy nem teszik padlóra”, a szakmában maradhatott: az Andrássy úti lámpaszövetkezetbe hívták dolgozni, ahol saját csillárjait árulhatta – azokból képezték ugyanis a szövetkezet árukészletének alapját. Manó az ötvenes évek végén válthatta ki az ipart, és a Nagymező utcában néhány családtaggal Győri néven dolgozhattak tovább, csak a rendszerváltás után szerezve vissza eredeti nevüket – írta portréjában a hvg.hu.

Tamásnak 1968-ban kellett volna átvenni az üzletet, ám ő mindenáron sportriporter szeretett volna lenni. A család megtiltotta neki a pályamódosítást, amiért később hálás volt.

Ötvösként végzett a Pénzverőben, de a csillárkészítéshez tucatnyi szakmát kellett elsajátítania: az ötvös, bronzműves, rézműves, fafaragó, fémöntő, esztergályos, csőhajlító, géplakatos, belsőépítészeti-statikai és villanyszerelői tudás a Grünberger-családban apáról fiúra száll.

Grünberger Tamás tizenkét templomban dolgozott, de a legbüszkébb a Dohány utcai zsinagógába tervezett másfél tonnás, 126 égős csillárjára volt. Új statikai megoldást kellett kitalálnia a szerkezet felfüggesztéséhez, amelyért Europa Nostra feltalálói díjat kapott, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét is.

Grünberger-csillár látható az Operettszínházban és az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban is. Első köztéri alkotását 2004-ben készítette Kötcsére, amellyel a világháborúban megölt 600 ezer magyar zsidónak, illetve édesapja családjának állított emléket.

A művész egy korábbi interjúban így vallott szakmájáról: „Az én szakmai fejlődésemnek az istenhit az alapja, az örökkévaló életre dolgozom. Így aztán garancia is addig van, amíg én élek. Nem arra hajtok, hogy minél hamarabb tönkremenjen a csillár, és visszahozzák javítani, vagy újat venni.”

„Bartókot jó darabig nem értettem, de egyszer az unokabátyám, Markó Iván elvitt A csodálatos mandarin győri előadására. Akkor és ott, a tánc és a díszlet segítségével megértettem, mit akart Bartók. A csillár is ilyen; annyi művészeti ág egyesül benne, hogy egy magasabb szintű megértéshez emel”.

Fia, Gábor viszi tovább a mesterséget.

*

Grünberger Tamás temetése június 28-án, kedden 11 órakor lesz a Kozma utcai zsidótemetőben.