Elhunyt Fenákel Judit
Az író, újságíró 86. éves volt.
Fenákel Judit
1936-ban született, gyermekkorát Endrődön élte. Elemi iskoláit is itt járta ki. Endrődről Ausztriába deportálták őket édesanyjával együtt. Édesapja a munkaszolgálatban halt meg. A második világháború után édesanyjával Szegedre költözött. Itt fejezte be az általános iskolát, és beiratkozott a tanítóképzőbe. A Tanárképző Főiskolán, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát. 1957-1962 között általános iskola oktató volt. 1962-1969 között a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-1972 között a Szegedi Egyetem szerkesztője volt. 1972-ben visszaköltözött Budapestre. 1972-től a Nők Lapja főmunkatársa volt 16 évig. 1988-2001 között a Családi lap olvasószerkesztője volt.
„Közel harminc könyv: regények, elbeszélések, portrék. Két felnőtt fiú, hat unoka – ez az életművem. Hogy miről szólnak a könyveim? Arról, hogy a hatalom – nevezzük igazgatónak, elnöknek, bizottságnak, szerkesztőnek, titkárnak – ül, én állok. Ő keresztülnéz rajtam, én szorongva várom a büntetést. Ő azt akarja, hogy megjavuljak. Ha megaláz, érezteti velem mérhetetlen fölényét, hasznosabb tagja leszek a társadalomnak. Az éppen aktuálisnak. Írjak lelkesebben, szolgáljam a népet, más időkben a nemzetet. Szolgáljam őt magát. Én viszont csak azt tudom leírni, ami van. Az én világom a hiteles részlet – az övé a frázisokba fullasztott ideológia. Nem érthetjük meg egymást” – fogalmazott az EszterHáz egyesület egyik rendezvényének bevezetőjében.
A deportálásból való visszatérésről többek között így vallott lapunknak adott életút interjújában:
“A házunk megmaradt, és a nagynéném a lányával, Gergely Ágnessel, már ott várt bennünket. Tehát hazajöttünk egy viszonylag berendezett életbe. Férfiak nem voltak, se Ági édesapja, se az enyém, de mindnyájan bizakodtunk, hogy hamarosan megjönnek. Olyannyira biztos voltam ebben, hogy amikor felszabadultunk Ausztriában – egy Bécs közeli majorságban -, kimentem az országúira és vártam, hogy édesapám eljön értünk, és együtt hazamegyünk. Kilencévesen ezt természetesnek tartottam. Arról pedig, hogy hogyan fogadtak bennünket a falusiak, nincsenek megbízható emlékeim. Édesanyámnak meg rendkívül rossz volt a memóriája. Talán nem is akart emlékezni. Különben sem maradtunk sokáig Endrődön. Édesapámnak volt egy munkaszolgálatos barátja, és ők ketten megfogadták egymásnak, hogy aki élve megússza a háborút, az magához veszi a másik családját. Édesapám barátja visszajött, Szegeden élt a feleségével meg a lányával, és mi beköltöztünk hozzájuk.”
Korábban elhunyt író férjével, Bárdos Pállal együtt lapunk rendszeres szerzője volt, 1996-os A határ és a határolt – a magyar zsidó irodalom létformái irodalmi konferenciánk résztvevője, a vészkorszak körüli időszak és az azt követő évtizedek, egyebek mellett zsidó élményanyagának megörökítője.
Művei a Wikipedia felsorolása szerint:
- Két utca lakója (novellák, 1960)
- Az élet vidám dolog (novellák, 1963)
- Akvárium (regény, 1966)
- Tíz nap vidéken (regény, 1967)
- Vetkőztető (kisregények, 1970)
- Lili utazásai (regény, 1973)
- Májustól májusig (regény, 1974)
- Dokumentumok U.M.-ról (regény, 1975)
- Az igazi nagy nő (kisregény, 1976)
- A negyedik segéd monológja (regény, 1978)
- Egy bizonyos Remény utca (elbeszélések, 1979)
- Egy regénye mindenkinek van (portrék, 1979)
- Az elhallgatás (regény, 1982)
- A hagyaték (regény, 1983)
- Bolondériából Harmóniába (meseregény, 1983)
- Itt járt a házmesterné (novellák, 1985)
- Három kisregény: Lili utazásai, Dokumentumok U.M.-ról, Az elhallgatás (regények, 1985)
- Magántörténet (kisregény, 1987)
- Szégyen (regény 1987)
- Grófnő a répaföldön (ifjúsági regény, 1990)
- Levélária (regény, 1993)
- A cég embere (kisregény, 2000)
- A fénykép hátoldala (regény, novella, 2002)
- Hajtogatós (Gergely Ágnessel közösen írt gyerekkori önéletrajz, 2004)
- A kékezüst hölgy (regények, 2005)
- Sefüle (novellák, 2007)
- K-vonal (novellák, 2013)
