Elhunyt Fabó Kinga

Írta: Szántó T. Gábor - 2021-03-08 Rovat: Irodalom, Kegyelet, Kultúra-Művészetek

Költő volt. Halk szavú, mégis határozott – legalábbis költészetében. Törékeny és erős, szuverén hangú lírikus.

Fabó Kinga

Nem kérdeztük, amikor verset kértünk tőle, vagy ő ajánlotta közlésre írásait a ’90-es évek elején, hogyan kapcsolódik a zsidósághoz. Evidencia volt, hogy ott van, hogy velünk van, vagy velünk is van. Hozta a verseit, és mi örömmel közöltük.

Furcsa volt, mint a költők általában, kicsit mindig zavarban, mint aki szégyelli a versek átadásának gesztusát, mintha ez a nem-költői aktus, közlésre szánni intim érzéseket, gondolatokat, sebet ejthetne a szövegein. Néha ironikus volt, de éreztük, hogy ő maga is könnyen sebezhető. Nem mindig értettük élőszóban gondolatmenetét, de minthogy önmagunk és a másik megértése lehetőségének kétsége hatja át költészetét, az érzések szavakra lefordíthatóságának kétsége, ő is, mi is tudtuk, csak az számít, amit megír.

Ha definiálni kellene költészetét, talán az angolszász vallomásos líra hatása, a női élmények tudatosítása, ám a női szerepek társadalmi kényszerének elutasítása jellemezte őt.

“Vszje poet Yid” – “Minden költő zsidó”. Marina Cvetajeva orosz költő mondata egyszerre idézi a jiddis kifejezést, és egyszerre a potenciális kiközösített helyzetét, ahogy a modern költő mindig valamiképpen a nyelv és a társadalom számkivetettje, ezért a zsidó költő kettős száműzetésben él, ahogy ezt John Hollander amerikai zsidó lírikus és esszéista tudatosítja Cvetajevát értelmezve.

Fabó Kinga Mezőtúron született 1953-ban. 1972–1977 között az ELTE BTK magyar–angol szakán tanult. 1978–1980 között az ELTE BTK, 1981–1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete általános nyelvészeti osztályának munkatársa, 1986–1989 között aspiráns volt. Esszéíróként és költőként egyaránt nyelvkritikai és nyelvfilozófiai szemlélettel közelített az irodalomhoz.

Az 1980-as évektől több vers- és esszékötete jelent meg, többek között 2015-ben Jakartában kétnyelvű, indonéz-angol verseskötete. Ugyanezen évben ő kapta a 2015. évi Free Poets Collective International Poetry Contest első díját, Middletownban (Connecticut, USA). Az amerikai Diaphanous – irodalmi és művészeti folyóirat – versszerkesztője.

Művei: Értékváltozások a 19. század második felében. Kísérlet a kor társadalmi értéktudatának rekonstruálására erkölcs és illemkódexek alapján; Művelődéskutató Intézet, 1980; A határon (esszék, Magvető-JAK, 1987); Anesztézia (versek, Móra, Kozmosz, 1988); A fül (versek, Széphalom, 1992); Ellenfülbevaló (versek, Magvető, 1994); Elég, ha én tudom (versek, Seneca, 1996); Fojtott intenzitással, fojtottan (versek, Fekete Sas, 2002); Bebáboz (versek, Gondolat, 2020); Maradj még idegen (hangjáték, Grunwalsky Ferenccel, Új Írás, 1995). Megjelent könyveibe és kötetben meg nem jelent írásaiba saját oldalán, valamint a Magyarul Bábelben oldalon lehet beleolvasni. – teszi hozzá szűkszavú életrajzához a Litera.

Versei jelentek meg lapunkban, kötetéről írtunk, és interjút is közöltünk vele.

A költők korán halnak. Vagy nem – tenné hozzá talán egy sorában, a tragikum örökké jelenlévő érzetét a költészetében szintén jelenlévő iróniával ellenpontozva.

Idézzük búcsúzásképpen egyik, lapunkban megjelent versét:

Baleset

Szoros gyeplő és szűkmenet.

Egykedvű arc. Kemény,

kérlelhetetlen kéz. Rövid-

vágta. Könnyed

ostorcsapás. Az arcon semmi vér.

Semmi látvány, pompa vagy cicoma.

Semmi komolykodás. Semmi nyom.

Semmi súly. Könnyed,

gyors lefutású láz.

De egy-egy szó elszabadul.