Elhunyt Fabó Kinga

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Irodalom, Kegyelet, Kultúra-Művészetek

Költő volt. Halk szavú, mégis határozott – legalábbis költészetében. Törékeny és erős, szuverén hangú lírikus.

Fabó Kinga

Nem kérdeztük, amikor verset kértünk tőle, vagy ő ajánlotta közlésre írásait a ’90-es évek elején, hogyan kapcsolódik a zsidósághoz. Evidencia volt, hogy ott van, hogy velünk van, vagy velünk is van. Hozta a verseit, és mi örömmel közöltük.

Furcsa volt, mint a költők általában, kicsit mindig zavarban, mint aki szégyelli a versek átadásának gesztusát, mintha ez a nem-költői aktus, közlésre szánni intim érzéseket, gondolatokat, sebet ejthetne a szövegein. Néha ironikus volt, de éreztük, hogy ő maga is könnyen sebezhető. Nem mindig értettük élőszóban gondolatmenetét, de minthogy önmagunk és a másik megértése lehetőségének kétsége hatja át költészetét, az érzések szavakra lefordíthatóságának kétsége, ő is, mi is tudtuk, csak az számít, amit megír.

Ha definiálni kellene költészetét, talán az angolszász vallomásos líra hatása, a női élmények tudatosítása, ám a női szerepek társadalmi kényszerének elutasítása jellemezte őt.

“Vszje poet Yid” – “Minden költő zsidó”. Marina Cvetajeva orosz költő mondata egyszerre idézi a jiddis kifejezést, és egyszerre a potenciális kiközösített helyzetét, ahogy a modern költő mindig valamiképpen a nyelv és a társadalom számkivetettje, ezért a zsidó költő kettős száműzetésben él, ahogy ezt John Hollander amerikai zsidó lírikus és esszéista tudatosítja Cvetajevát értelmezve.

Fabó Kinga Mezőtúron született 1953-ban. 1972–1977 között az ELTE BTK magyar–angol szakán tanult. 1978–1980 között az ELTE BTK, 1981–1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete általános nyelvészeti osztályának munkatársa, 1986–1989 között aspiráns volt. Esszéíróként és költőként egyaránt nyelvkritikai és nyelvfilozófiai szemlélettel közelített az irodalomhoz.

Az 1980-as évektől több vers- és esszékötete jelent meg, többek között 2015-ben Jakartában kétnyelvű, indonéz-angol verseskötete. Ugyanezen évben ő kapta a 2015. évi Free Poets Collective International Poetry Contest első díját, Middletownban (Connecticut, USA). Az amerikai Diaphanous – irodalmi és művészeti folyóirat – versszerkesztője.

Művei: Értékváltozások a 19. század második felében. Kísérlet a kor társadalmi értéktudatának rekonstruálására erkölcs és illemkódexek alapján; Művelődéskutató Intézet, 1980; A határon (esszék, Magvető-JAK, 1987); Anesztézia (versek, Móra, Kozmosz, 1988); A fül (versek, Széphalom, 1992); Ellenfülbevaló (versek, Magvető, 1994); Elég, ha én tudom (versek, Seneca, 1996); Fojtott intenzitással, fojtottan (versek, Fekete Sas, 2002); Bebáboz (versek, Gondolat, 2020); Maradj még idegen (hangjáték, Grunwalsky Ferenccel, Új Írás, 1995). Megjelent könyveibe és kötetben meg nem jelent írásaiba saját oldalán, valamint a Magyarul Bábelben oldalon lehet beleolvasni.  – teszi hozzá szűkszavú életrajzához a Litera.

Versei jelentek meg lapunkban, kötetéről írtunk, és interjút is közöltünk vele.

A költők korán halnak. Vagy nem – tenné hozzá talán egy sorában, a tragikum örökké jelenlévő érzetét a költészetében szintén jelenlévő iróniával ellenpontozva.

Idézzük búcsúzásképpen egyik, lapunkban megjelent versét:

 

Baleset

 

Szoros gyeplő és szűkmenet.

Egykedvű arc. Kemény,

kérlelhetetlen kéz. Rövid-

vágta. Könnyed

ostorcsapás. Az arcon semmi vér.

Semmi látvány, pompa vagy cicoma.

Semmi komolykodás. Semmi nyom.

Semmi súly. Könnyed,

gyors lefutású láz.

De egy-egy szó elszabadul.

Egy-egy sörét a bőr alá

fúródik. Szúr. Alattomos

kis élvezet.

Lassan ölő méreg.

Felőröl. Vagy felrobban,

mielőtt célt érne.

Nagyot pukkan. Meg se

mukkansz. Vagy szörnyet halsz,

vagy megtanulod kezelni.

Meleged van?

Hideg zuhany. Lötyög rajtad?

Vagy túl szoros?

Nem, ez pont jó. Egy rím itt-ott

váratlan ajándék.

Hisz ez csak játék, nem komoly.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]