“Elégettek, de túléltem” – Performansszal nyílt meg a “Hol a határ?” kiállítás

Írta: Szombat - Rovat: Kultúra-Művészetek

Lajtai Péter mozdulat-performanszával nyílt meg a “Hol a határ?” címmel rendezett kiállítása, a Csányi5 Galériában.

Lajtai Péter, egyik kiállított munkája előtt

Lajtai Péter költőként és a Kassák Stúdió, illetve betiltásuk után a Halász Péter-féle Dohány utcai lakásszínház résztvevőjeként vett részt az 1970-es évek magyar neoavantgárd mozgalmában, melyben az ellenkultúra sajátos politikai színezetet is kapott.

Lajtai három évtizedes emigráció után, a 2000-es években tért haza és tért vissza a művészi tevékenységhez. Az utóbbi időben fotóalapú számítógépes képzőművészeti alkotásokat hoz létre, amelyből három nagyméretű képsorozata látható a Galériában.

A megnyitón „Kezdetben teremtette” címmel performanszot adott elő, kétszer három réteg ruhát fejtve le magáról, melyből minden második réteg auschwitzi rabruha volt. Miközben egy-egy réteget lehántott, saját verseit mondta, melyeket az alábbiakban közlünk.

 

első civil ruhában

kezdetben teremtette Isten az alma, körte, szilva, dió

narancs, füge, cseresznye, barack

szelídgesztenye és mandulafát

s nézz oda, a kurva anyjukat, ezek már megint virágoznak

 

 

első rabruhában

kezdetben teremtette Isten a nácit

rögtön el is vittek, de visszajöttem

elvittek még egyszer, máshova, megszöktem és visszajöttem

elvittek harmadszorra is, az nagyon kemény volt

onnan nem jöttem vissza

most itt vagyok

egy szelet halat ebédelek, pohárka muskotályos fehérborral

Isten-isten, komám, egészségünkre

Lajtai Péter performansza közben (Fotó: Kibic Magazin)

 

második civil ruhában

sokáig tartott, de megértette

ég van az ég fölött

afölött is ég van

ha lefelé néz, ott is csak ég

alatta is ég, mindenhol ég

 

 

második rabruhában

kezdetben teremtette Isten az eget és a földet

majd röviddel ezután elkezdődött a kálváriám

az öreg Canterbury-i katedrális építése alatt

munkaszolgálatos voltam

később, a párizsi Notre-Dame építésekor

Auschwitzba deportáltak, elgázosítottak, elégettek, de túléltem

most itt vagyok, s folyton azon töprengek

mi a szent szart akar tőlem minden rohadt

immár kétezer éve

hát puskacső legyek, ha megértem

 

 

harmadik civil ruhában

kezdetben teremtette

majd az első alkony után megalkotta a lyukat

amelyet befoltozhatunk

és a másikat, amelyet már soha

 

 

rabruhák akasztása közben

szemhéj produkciója a következő

ha becsukja a szemét, sötétet lát

ha kinyitja, akkor meg nem világos

 

 

rabruhák akasztása végén

kezdetben teremtette Isten az eget és a földet

rá embert, lett este, lett reggel, bocsánat

 

[popup][/popup]