„Egyszerre felemelő és embert próbáló a látogatóknak a Holokausztról beszélni”

Történész, idegenvezető, 2004-2007 között az izraeli hadsereg (IDF) Egészségügyi Hadtestének altisztje. Napjainkban az Israel Experience programigazgatója, valamint túravezető és oktató olyan zsidó oktatási programokban, mint Birthright-Taglit Israel, Yael Adventures, idegenvezető a Yad Vashemben.

Tanulmányaihoz és kutatásaihoz elnyerte a Hebrew University Osztrák Tanulmányok Központja, az Európai Fórum, a Jeruzsálemi Héber Egyetem, az Izraeli Tudományos és a Keller Alapítványok ösztöndíjait. Kutatási asszisztensként dolgozott a Rosenfeld Project on the Jews Historynál, tanársegéd a Scholion – Interdiszciplináris Zsidótudományi Kutatóközpontban, a Jeruzsálemi Hebrew Egyetemen, volt asszisztens Országos Könyvtár Történelmi Zsidó Lapjainál, szerkesztő és fordító a The Central Archives for the History of the Jewish People Jerusalemnél. Konferencia előadást tartott “Sigmund Freud és Ferenczi Sándor kapcsolatáról: A kert és a műhely tükrében” címmel az Osztrák Tanulmányok Központjainak éves találkozója keretében Edmontonban, Kanadában, publikációja jelent meg “A zsidó téma Sigmund Freud és Ferenczi Sándor kapcsolatában: Az állam és a nyilvános szféra között”, címmel a Jeruzsálemi Hebrew University of Austrian Studies Center Working Paper Series-ben. Ír az Izrael info és a magyar Szombat internetes oldalakon. Doktori értekezését a Jeruzsálemi Héber Egyetemen védte meg értekezésének címe: „A zsidó közvélemény formálása Magyarországon a XX. század fordulóján: Az Egyenlőség hetilap és szerkesztője Szabolcsi Miksa.” Magyarul, angolul és héberül anyanyelvi szinten, olaszul kiválóan beszél. Német felsőfokú tudományos szövegértési szinttel és francia akadémiai szövegértéssel rendelkezik. Jeruzsálemben él a családjával.

Akivel beszélgetek: Dr. Spitzer Sziklai András

Családi gyökerek, gyermekkor?

Kispesten éltünk, családom mindkét ága zsidó származású. Édesapám szüleivel nőttem fel, velük és a szüleimmel, akik megőrizték ortodox zsidó identitásukat. Édesapám már a háború után született. Én nagyon érzékeny voltam a zsidóságunkra, és máig is boldog vagyok, hogy a holokauszt után megtartott családi zsidó identitásból, hagyományokból sokat kaptam gyerekként. Mindez ma is nagymértékben meghatározó számomra.1998-ban érettségiztem Budapesten.

Mondana egy példát a meghatározó mértékre?

A zsidóságot lehet bonyolultnak tekinteni és nagyon egyszerűnek is. Nagymamám minden péntek este gyertyákat gyújtott, így a szombat fogalma nagyon kis koromtól meghatározó volt és az is, hogy létezik egy alternatív időszámítás, naptár minden hónapban, az egész évben azzal az időszámítással, naptárral szemben, vagy mellett, ami a lakásunkon kívül érvényben volt. Számomra ma is ez a világ legtermészetesebb dolga. Mindehhez hozzáteszem, hogy a családunkon, a lakásunkon kívül nem nagyon voltam kapcsolatban zsidó közösségekkel Magyarországon, de a zsidóság a gimnazista éveim végén már annyira érdekelt, hogy szerettem volna mindezzel intenzívebben foglalkozni, és szerettem volna olyan helyen élni, ahol olyan mélyen kialakíthatom a zsidó identitásomat, amit majd aztán tovább is tudok adni a gyerekeimnek.

Hogyan került Izraelbe?

A mi családunk már 1956-ban gondolkodott a kivándorláson, szereztek is egy hivatalos kivándorló vízumot és amikor megszületett a döntés 1999-ben csak meg kellett újítani a vízumot és viszonylag egyszerűen ment az alijázásunk.

Hogyan folytatódott az élete Izraelben?

Tizennyolc évesen tanulni akartam. Aztán a Héber Egyetemen töltöttem összesen tizenhét évet. Két diplomát és egy doktorátust szereztem. Érdekes kulturális út volt Goldoni színházától a művészettörténeten keresztül a nemzetközi kapcsolatokig. Közben tanultam a XIX. századi , európai polgári társadalmak történetét, érdeklődve tanultam a szélsőjobboldali mozgalmak történetét, a fasizmus kifejlődését Európában. Eközben váltottam az általános történelemről a zsidó történelemre. Eltöltöttem egy évet a CEU Budapesten is, ahol a keletről vándorló zsidók megjelenését tanulmányoztam a magyar zsidó újságírásban. Ennek a munkának a folytatásaként már ismét Jeruzsálemben írtam a doktori értekezésemet Szabolcsi Miksáról. Ő az Egyenlőség című neológ újság, a kor legfontosabb magyar zsidó sajtóorgánumának a szerkesztője volt.

Az Egyenlőség írásai hol olvashatóak?

Az Izraeli Nemzeti Könyvtár és a Tel Avivi Egyetem elindított egy digitalizációs projektet, melynek keretében a világ minden tájáról feldolgoznak zsidó újságokat és nekem megadatott, hogy részt vehettem az Egyenlőség digitalizálásában. Mindez megtalálható a neten.

Miről szólt az Ön doktori értekezése?

Szabolcsi személyiségéről. Megvizsgáltam gondolkodásmódját a zsidó vallásról, a magyar, a zsidó nacionalizmusról az újságcikkein és a fia visszaemlékezésein keresztül. Szabolcsi a neológia egy nagyon fontos személyisége volt. Kutatásaimból azt szűrtem le, hogy ő neológiát inkább politikai alapon választotta, nem annyira vallási meggyőződés alapján – akkor, amikor az egységes magyar zsidóság szétvált ortodox, neológ és status quo ante közösségekre. Politikai programja az asszimiláció volt, a zsidóság integrálódásának elősegítése a magyar társadalomba. Zsidó emberként azonban megmaradt ortodoxnak élete végéig és kiállt azért, hogy a neológia ne menjen el a vallási reformok irányába. Doktori munkám egyik fejezetében azt fejtettem ki, hogy Szabolcsi hogyan gondolkodott a cionizmusról. Neológ zsidóként erősen bírálta a Herzl-féle politikai cionizmust, másfelől viszont a XX. század elején ellátogatott Izrael földjére/Palesztinába és körutat tett, az Egyenlőségben pedig közzétette úti beszámolóját. Érdekes olvasni az írásaiban megjelenő ambivalenciát. Meghatottan beszél édesanyákról, akik héberül nevelik a gyerekeiket. Hosszan beszámol arról, hogy hogyan élesztik újjá a zsidó kultúrát a jeruzsálemi Bezalel Képzőművészeti Iskolában, ami egyébként ma is működő intézmény. A politikai cionizmust elítélte, de egy spirituális cionizmus nagyon is belefért a lelkébe.

Beszéljünk az Ön Pályakezdéséről.

Izrael-ismeretem bővítésére a doktori tanulmányok mellett elvégeztem az idegenvezetői stúdiumot is, ami egy komoly kurzus itt . A katonai szolgálatot leszámítva az izraeli első másfél évtizedemet az Egyetemen töltöttem és tanársegédként is dolgoztam itt. Ez alatt az idő alatt egy kedves ismerősöm megkérdezte, hogy volna-e kedvem idegenvezetőként tevékenykedni a Jad Vasem Holokauszt Múzeumban. Számomra egyszerre volt felemelő és embert próbáló kiállni és beszélni a látogatóknak a holokausztról.

Mi az a Taglit projekt ?Mik azok a Birthright utak?

Ez a kezdeményezés valamikor a kilencvenes évek elején indult Észak-Amerikából, ahol a zsidó közösségek vezetői aggodalommal látták, hogy a fiatalok ezekben nem igazán találják meg a helyüket , az általuk prezentált zsidó kultúra nem ragadja meg őket. Néhány amerikai zsidó vezető, adományozó ekkor Jeruzsálembe utazott és megtárgyalták az ügyet izraeli politikusokkal. Elhatározták, hogy a zsidó származású amerikai fiatalok csoportjait elhozzák Izraelbe, bemutatják a zsidó történelmet és az itteni sokszínű kultúrát. Ennek a hihetetlen kezdeményezésnek a segítségével eddig már közel nyolcszázezer fiatal jött Izraelbe a világ minden tájáról. Én kezdetben Magyarországról, aztán Közép Európából vezettem Birthright utakat, majd Észak-Amerikai csoportokat is. Egyébként a Birthright megnevezés helyett jobban szeretem a héber Taglit nevet, ami felfedezést jelent. Mára már én vagyok a Birthright utakért felelős Israel Experience cég magyarországi, valamint közép- és kelet-európai útjaiért felelős igazgatója. Szervezek izraeli utakat továbbá a Skandináv országokból, Hollandiából, Olaszországból. Ez az egész egy fantasztikus lehetőség, hogy mindazt , amit tanultam a zsidó történelemről, kultúráról, identitásról és a mai zsidóságról, átadjam az ide érkező zsidó származású fiataloknak. Tudunk, tudnak beszélni olyan dolgokról, amelyekről a családjukban lévő több felnőtt generációval nem tudtak teljesen szabadon beszélni. Boldog vagyok, hogy mindennek részese lehetek.

Kevésbé ismert, de Ön szerint különleges idegenforgalmi helyeken is vezet csoportokat Izraelben.

A Hermon hegység lábánál van egy nemzeti park, Tel Dan. Ez egy csodálatos kis erdő a Dan forrás mentén, ami a Jordán a legfontosabb vízforrása. Mágikus hely, nyáron, negyven fokos hőségben itt a hűvösben sétálhatunk a lombok alatt. Dan a héber bibliában egyike a két megjelölt helynek, ahol Izrael királyságát megalapították. Találtak itt egy oltárt, melyet a királyság alapító azért állított, hogy az emberek ne menjenek áldozni Jeruzsálembe, hanem Dan-ban áldozzanak. Ettől az oltártól nem messze áll egy közel négyezer éves agyagkapu, ami az egyik legrégebbi boltíves kapu a világon. Arra az időre datálják, amikor Ábrahám elérkezik Dan kapuja elé a bibliai történet szerint.
Másik helyszínként egy természeti látványosságot emelnék ki. A Negev sivatag északi hegyvonulatai között van egy kibuc, Sde Boker, ahova Ben Gurion, Izrael állam első miniszterelnöke vonult vissza az utolsó éveiben. Az ő és felesége sírja is itt van egy kis dombtetőn. A Ben-Gurion által kiválasztott helyről a Negev egyik leglátványosabb része tárul elénk: a Nahal Zin – az izraeli sivatag leghosszabb száraz folyómedre – és az Avdat-síkság. Nahal Zint kétszer említi a Tóra: ez volt Júda törzsének déli határa, és ez volt az egyik fő útvonal, amelyen a zsidó nép bejárt negyvenéves sivatagi vándorlása során.

Önt idézem: „Annak az országnak, amely magára vállalta, hogy a zsidó nép nemzeti otthona, emlékeztetnie kell magát, hogy milyen nagy felelősséget vállalt.”- Kifejtené?

Felelősségünk, hogy az itt és a diaszpórában élő zsidóság közötti szellemi, kulturális és vallási központtá váljunk és szervezzük meg a zsidóságot éltető folytonos és plurális párbeszédet a szétszórt zsidó közösségek között. Ahhoz pedig, hogy Izrael állama ezt a párbeszédet fenn tudja tartani, ahhoz itt a zsidóságnak minden szegmensére, minden vallási és kulturális irányzatára szükség van és szerepet is kell kapnia ebben a hídépítésben.

Ismét Önt idézem: „Úgy döntöttem, hogy Izráel földjének magával ragadó történelmi narratívái, kultúrái és földrajza iránti érdeklődésemet is szakmai életem részévé teszem.” Izrael magával ragadó történelmi narratívái – ez mit jelent?

Menjünk fel Templomhegyre Jeruzsálemben. Ehhez a helyhez kapcsolódnak a zsidó hagyományok, ahol az örökkévaló megalapította a világot, ahol álltak a szentélyek. Ez a hely, amit a keresztény Jézus is felkeresett. Ez a hely az iszlám szent helye is, ahonnan hitük szerint Mohamed a mennybe ment. Egy hely különböző, nagyon egyedi történelmi narratívákkal, élményekkel. Itt állva minderről, a hagyományok egymásba fonódásáról, egymást tápláló erejéről tudok beszélni az embereknek. Mindez izgalommal és örömmel tölt el.

„Izrael magával ragadó kultúrái” – ez mit jelent?

Maga a zsidó világ is hihetetlenül sokszínű. Ha Jeruzsálemben sétálunk, egy ultraortodox negyedből két perc séta után eljutunk egy melegbárhoz. Kultúránkra az is jellemző talán, hogy szinte kellemetlenül érezzük magunkat, ha túl nagy az egyetértés közöttünk. Van egy mondás, hogy ha egy zsidó ember elvetődik egy lakatlan szigetre épít magának két zsinagógát, az egyik, ahova jár, a másik ahova be sem teszi a lábát. Szerintem zsidó kulturális világunk egyik legfontosabb jellemzője a vita, a párbeszéd. Persze az nagyon szerencsétlen, ha ez túlzottan kiéleződik, és komoly feszültséghez vezet, ahogy ez megtörténik nagyon sokszor, de viták nélkül nehéz elképzelni az életünket. Kultúránkban sok az Európából, Afrikából, arab országokból és máshonnan magunkkal hozott összetevő is, de közös meghatározónkká vált, hogy őseink itt éltek, hogy itt élünk Izraelben, a Közel-Kelet centrumában, és közös zsidó mentalitásunkká vált a közel-keletiségünk. Egy idegenvezető társam mondta a csoportjának: „Ne felejtsétek el, hogy a Talmudot a Közel-Keleten írták.”

„Izrael magával ragadó földrajza” – ez mit jelent?

Izrael területen – mely talán negyede Magyarországénak – találhatunk 2200 méter magas hegységet, két sivatagot, egy haldokló tengert, csodás mediterrán tájakat és fantasztikus mediterrán tengerpartot és egy nagy, édesvizű tavat. Mindez befolyásolta az ország történelmét is. Csak egy példa: a Jordán völgy a legtermészetesebb átjáró Afrika és Ázsia között, a homo sapiens ezen keresztül hagyta el Afrikát, és ennek mentén több ezer éve településeket alapítottak itt, Izraelben.

Izrael idén negyedik lett a legboldogabb országok listáján. Mitől boldogok az izreliek?

A nyugati világ lakóit nagyon sok társadalmi szokás, megkötöttség befolyásolja, ami nem könnyíti az életet. Ezek a „polgári bilincsek” kevésbé élnek nálunk, Izraelben. Mindez az öltözetben, az egymáshoz való viszonyban, viselkedésben, stb. úgy nyilvánul meg, hogy mi sokkal kötetlenebbek vagyunk, mint az emberek általában bárhol másutt a világon. Ebbe a családi kommunikációt is bele kell érteni. Továbbá azt gondolom, hogy az izraeli emberek nagyon egyszerűek, két lábbal állnak a földön és megbecsülik az élet apróbb és nagyobb örömeit.

Egyszerűnek mondja annak az országnak a népét, amely a világvezetők közé tartozik a tudomány , az innováció, a high-tech számos területén.

Egyszerű az életszeretetünk és az életörömünk. Amit pedig említ, annak egyik alapja a már említett zsidó vitakultúra. A gyermekeket a családokban már a megszületésüktől kezdve tisztelik és megadják nekik a lehetőséget az önálló vélemény alkotásra és azt figyelembe is veszik. Bátorítják őket, hogy kifejezzék és egyenlőnek tekinthessék önmagukat. A következő életszakaszukban, a hadseregben már fiatalon óriási felelősséget viselnek. Persze ide tartozik az életen keresztüli tanulás, ami nálunk alapvető. Egy magyarul is megjelent könyv leírja mindazt, ami azzá tette Izraelt, ami ma. Címe: Startra kész nemzet – Izrael gazdasági csodájának története.

„Hallgatni Jeruzsálem hangjait hajnalban” – mondta egyszer.

Fantasztikus élmény, amikor a város még nem ébredt fel, ül az ember és hallja a műezzineket Kelet-Jeruzsálemből, aztán megtelik más hangokkal a város, elkezdődik a napi élet. Hihetetlen élmény. Mondják Róma az örök város, szerintem Jeruzsálem nem kevésbé örök város, hosszú történelme a valóságon is túlmutat.

Vágyai között említette: „enni egy pizzát Nápolyban”. És az izraeli konyha?

Imádom az olasz pizzát. Az izraeli konyha viszont egy hihetetlen fúzió a világ minden részéről érkező konyhai tradíciók között. A feleségem családjánál például nagyon finom iraki ételeket szoktam enni. Példa az iraki reggelink. Széles pitán főtt tojás, krumpli, olajban sütött padlizsán, van rajta egy kis amba szósz zöld mangóból és mellé finom arab saláta. Magyar ételt a szüleimnél eszek. Valaki évekkel ezelőtt alapított itt egy láncot, melyben kürtös kalácsot árulnak és ez olyan nagy sikerré vált, hogy ma már az egyik legkedveltebb desszert Izraelben. Sokkal több cukorral készül, mint Magyarországon, úgyhogy én az eredetit jobban szeretem.

Tud főzni?

Igazából csak olasz tésztát tudok főzni, de azt nagyon.

Megtudhatunk valamit a családjáról?

Izraeli feleségemmel és két kisfiunkkal alkotjuk a családunkat. A nagyobbik gyerekünk kilenc a kisebbik öt éves. A nagyfiú jól beszél magyarul, amit a szüleimnek köszönhetünk, akik szintén itt, Jeruzsálemben élnek. Amit a magyar identitásból tovább szeretnék adni a gyermekeimnek az, hogy ők részei egy láncnak, a magyar zsidóságnak, amely hihetetlen embereket adott a világnak, akik mélyen befolyásolták az egész világot, de különösen is a zsidó világot. Hosszan lehetne sorolni a neveket Theodor Herzltől kezdve és az ember csak büszke lehet, hogy ennek a közösségnek a leszármazottja.

Beszélne a terveiről?

Boldog vagyok, hogy részese lehetek a Taglit projektnek, valamint szeretném folytatni az idegenvezetői munkámat, amiben és fontos küldetést látok, mert lehetőséget nyújt arra, hogy párbeszédet folytassak a legkülönbözőbb zsidó és nem zsidó emberekkel, akik Izraelbe látogatnak.