Egy könyvművész utóélete

 Könyvremeket adott ki nemrégiben az Európa Kiadó: egy bibliát. Ebben a „műfajban” nem ez az első kiadványa, hiszen néhány évvel ezelőtt megjelen­tette a „nagy” Károlyi hasonmás kiadá­sát, azután Kass János ószövetségi réz­karc-sorozatát, majd 1986-ban, egy Bib­lia című kötetet, amelynek az anyagát Vas István válogatta a Vizsolyi Bibliából.

Most a „kis” Károlyit adta ki, Tótfa­lusi Kis Miklós „Aranyas Bibliáját” úgy­nevezett betűhív kiadásban.

Aki úgy gyűjti és kedveli a bibliá­kat, mint jómagam, annak igazán nagy gyönyörűséget jelent ez a becses könyv. És alkalmat arra, hogy megem­lékezzen Tóthfalusi Kis Miklósról, er­ről a nagyralátó, kortársainál messzebbre néző, világformáló szak­máját, a nyomdászatot nagy alázattal, kiemelkedő tehetséggel és nem keve­sebb művészi érzékkel szolgáló férfi­ról. Ez a mesterségéért nagyon is meg­szenvedett ember 1685-ben nyomtatta ki saját metszésű betűivel, saját költse gén ezt a bibliát, amely egyike volt an­nak a csaknem száz kötetnek, amit í nyomtatott Balassi Bálinttól Comeniusig.

Mint betűmetsző, vésett héber, gö­rög, örmény betűket, sőt ő készítette el az első grúz nyomtatott ábécét. Pál száz éves antikva betűit, felújítva, ma is használja a nyomdászat.

Ezzel az „Aranyas Bibliával” szép: emléket hagyott az utókorra, másrészt mostani kiadása – amihez Tarnóc Már­ton írt művelődéstörténeti, Haiman György alapos nyomdatörténeti mel­léklet-utószót – dicséri az Európa Ki­adónak azt a szándékát, hogy felkutas­sa és fölelevenítse a múlt kulturális értékeinek legjavát.

(j. l.)