Diákok közreműködésével épül a Túlélők Múzeuma Oskar Schindler egykori gyárában

“A projektből sokkal többet tanultam, mint amire előzetesen számítottam (…) A történelemből, amelyet eddig összetömörítve, gyors tempóban tanultam, egy részletet hosszasan és elmélyülve tanulmányozhattam, és a tanulásnak egy, a mai iskolarendszerben nagyon ritka módszerét tapasztalhattam meg.” A Szombat történetének legifjabb, még gimnazista szerzőjének cikkét olvashatják az alábbiakban, aki csak novemberben lesz 18 éves.

A Brnotól nem messze lévő településen, Brněnecben található Oskar Schindler gyára, melyben több mint 1200 zsidó ember életét mentette meg a holokauszt során. Daniel Löw-Beer, a gyár eredeti tulajdonosának leszármazottja néhány éve megalapította az ARKS Foundation-t, azzal a céllal, hogy Schindler és az általa megmentett zsidók emlékére létrehozza a Túlélők Múzeumát a gyár helyszínén. Az ARKS Foundation a Zachor Alapítvánnyal együttműködésben több ország diákjai számára hirdetett meg egy olyan oktatási programot, melynek keretében ötleteikkel egy modern, több generáció számára is érdekfeszítő, tanulságos múzeum létrehozásában működhettek közre.

Iskolánkban történelemtanárunk, Mészáros Mónika hirdette meg az ARKS projektet, amelyre egy motivációs levél megírásával tudtunk jelentkezni. Ezután összeállt a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium csapata, és nekifogtunk a munkának. A projektben ezen kívül Kisvárdáról, Nyíregyházáról, Szolnokról, Pécsről és Sopronból vett részt egy-egy csoport, így Magyarországról összesen több mint 50 diák és felkészítő tanáraik csatlakoztak a programhoz.

Munkánk Thomas Keneally Schindler bárkája című regényének olvasásával kezdődött, majd 2023 nyarán elutaztunk Brnoba és Brněnecbe, a gyár, azaz a leendő múzeum helyszínére. Az épületek közelsége elősegítette a kiállításról való ötletelést, és nagy szerepet játszott a projektben való elmélyülésben. A csapatok a leendő múzeum elemeinek, kialakításának tervezést követően megosztották ezeket a többi csoporttal is. A brno-i látogatás sok új élménnyel és tudással gazdagították a csapatunkat, habár még sok tanulnivaló és munka volt hátra.

A következő évi, 2024-es brno-i látogatásra egy kiállítással készültünk, melynek anyagát, tanári koordinálással, mi magunk raktuk össze a tanév folyamán a többi magyar csapattal együttműködve. A kiállítás tartalmazza számos magyar túlélő, embermentő és eltűnt hely történetét Budapestről, Pécsről, Sopronból, Nyíregyházáról, Szolnokról és Kisvárdáról. A kiállításunk elkészítéséhez videóinterjúkat, személyes visszaemlékezéseket néztünk, szakirodalmat olvastunk a témáról vagy adott személyekről, helyszíneket és múzeumokat látogattunk meg. A kiállítás anyagához először Oskar Schindlerhez, a Löw-Beer családhoz, a gyárhoz és a túlélőkhöz hasonló budapesti történeteket kutattunk fel, bővítettük ismereteinket. Az IWitness platform oldalán kerestünk és vágtuk össze túlélők és embermentők interjúit, hogy mélyebben megismerkedjünk a helyzetükkel, szemszögükkel és történetükkel.

Egyebek mellett, annak érdekében, hogy többet tudjunk meg Carl Lutz munkásságáról, ellátogattunk a Vadász utcai Üvegházba, majd a Goldberger Textilipari Gyűjteménybe, ahol egy, a Schindleréhez hasonló történetet ismertünk meg, Goldberger Leónak és a gyár dolgozóinak életét. Az Óbudai Levéltárban korabeli iratokat tanulmányoztunk, melynek során találtunk olyan rövid életrajzokat, melyeket a Goldberger gyár dolgozói írtak. Ezek között sok tartalmas történetet ismerhettünk meg, többek között a gyárban dolgozó holokausztot túlélőkét is. Ezeket az anyagokat felhasználtuk a kiállításunk összeállításához, amelyben szerepelt Goldberger Leó, egy munkása és a gyár sorsának bemutatása.

Az év során a magyar csapatok prezentálták egymásnak eddigi haladásukat és a további céljaikat, emellett a helyi diákok előadtak a többi tanulónak az adott városról, a helyi zsidóságról és a holokauszt ottani hatásairól.

A projekt részeként az osztályokban interaktív tanórákat tartottunk a témához kapcsolódóan, ahol az osztálytársaink megismerkedtek előadásaink által a szintén életeket mentő Emilie Schindlerrel, magával a gyárral, és a túlélők holokauszt utáni traumafeldolgozásával.

A projektet további programokkal zártuk le, többek között tanárunk volt diákjai tartottak nekünk vezetést a Dohány utcai zsinagógában. Ezután újra kiutaztunk Brnoba és Brněnecbe, a gyár helyszínére, ahol megnéztük, milyen változások következtek be egy év alatt a múzeum területén. Daniel Löw-Beer ismertette velünk, hogy mik a további tervek, és hogy a tavaly elhangzottak közül mely ötleteket fogják megvalósítani. Annak ellenére, hogy német, lengyel, svájci és francia diákok is részt vettek a projektben, a felsorolt és megvalósítandó ötletek többsége magyar diákoktól származott. Ezt követően a brnoi Tugendhat villa kertjében a kész kiállításunkat bemutattuk Daniel Löw-Beernek, a külföldi tanulóknak és a jelen lévő vendégeknek is.

A projektből sokkal többet tanultam, mint amire előzetesen számítottam, hiszen elsőre a tanulmányi kirándulás és a múzeum tervezés kreatív része tetszett meg. Nem csak egy fontos és tanulságos esemény ismeretében mélyültem el, hanem jobban megértettem a saját környezetemet, városomat és az idősebb generációkat. A történelemből, amelyet eddig összetömörítve, gyors tempóban tanultam, egy részletet hosszasan és elmélyülve tanulmányozhattam, és a tanulásnak egy, a mai iskolarendszerben nagyon ritka módszerét tapasztalhattam meg. Tanári támogatással, ám a magam útján szereztem az információt, amely számomra a legalaposabb és leghosszabb távú tudást nyújtja. Számomra ez a folyamat azért fontos, hogy megértsem a különböző generációk gondolkodását, abból fakadó viselkedésüket, traumáit, mert ezek kihatnak mindennapjainkra és környezetünkre. Nagy élmény volt számomra az osztálynak órákat tartani a témával kapcsolatban, ugyanis meglepően jól fogadták az ismereteket, és volt, aki kiemelte, hogy újat tanult ezekből az előadásokból.

A projekt során kihívásokkal kellett szembenéznem, hiszen a kutatás számomra új formáihoz gyorsan kellett hozzászoknom, és nehézségeket okozott a határidők betartása is. Ami különösen megfogott, az az épületek történetének megismerése. Ez nem csak segít megérteni a házak mostani állapotát, külső és belső kinézetét, hanem sokkal megfoghatóbbá teszik a körülöttem lévő világot. Izgalmasabbá teszi a mindennapjaimat, ha tisztában vagyok pár épület „életével” és odafigyelek rájuk, tisztelettel gondolok Budapestre. Egy-egy épületen, házon vagy bútoron meglátszanak a kor stílusjegyei, hogy milyen lehetőségeik voltak az embereknek karbantartani, hogy kik éltek benne, a környezetében, és hogy milyen kultúrák voltak rá hatással. A múzeumi kiállításokon a tárgyi emlékek is ezzel teszik a történelmet kézzelfoghatóvá, kevésbé távolivá, amire mi is törekedtünk a kiállításunk létrehozásánál.