Csakis hús-vér nővel
Jó érzés szombat este egy olyan filmet nézni, amelynek fontos üzenete van, mégis könnyed körítéssel tálalja azt a rendező. Ghazi Albuliwi moziját az Izraeli Filmhéten láthattuk.
A Csakis New Yorkban (angol címe: Only in New York) muszlimok és zsidók együttéléséről szóló romantikus vígjáték, mindenféle komoly, véres politikai vagy csatatéri harci jelenet nélkül. Albuliwi – érdemes ezt a nevet megjegyezni – Jordániában született, de az amerikai Brooklynban nevelkedett. Már igen fiatalon – egészen pontosan 17 évesen – bekerült a „stand up comedy” szabad világába. Ahogy múltak az évek, egyre nagyobb sikereket tudott felmutatni, a filmipar megismerte a nevét. A „Csakis New Yorkban” Albuliwi második filmje. Bár eredeti címe „Peace after marriage” (Béke házasság után) volt, a rendező – aki egyben a főszerepet is játssza a vígjátékban – végül megváltoztatta, mert valószínűleg fontosnak tartotta jelezni, hogy egy ilyen szerelmi történet muszlim és zsidó karakterek között, egyedül egy amerikai metropoliszban alakulhat ki.
Arafat egy szexfüggő srác, aki nem képes intim kapcsolatot kialakítani hús-vér nőkkel. Leginkább csak felfújt gumibábukkal és más-más pornószínésznőkkel próbálkozik. Ugyan velük igen szoros a kapcsolata, amit rendszeresen ápol is, nagyon jól tudja, hogy ez így hosszú távon nem mehet tovább. Erre a lakás szomszéd szobájában élő édesanyja és szigorú apja is nap, mint nap figyelmezteti. Arafat próbálja összeszedni magát, amiben sokat segít az is, hogy hetente eljár egy terápiás csoportba, ahol függőségéről beszélhet. Itt ismerkedik meg egy másik taggal, későbbi barátjával, támogatójával, aki segít neki rendbe hozni az életét és, mondhatni, egyedi tanácsokkal látja el őt.
Pasik! Most jól figyeljetek, mert hatalmas bölcsességet osztok meg veletek a filmből, ami nálam ugyan nem működne, de nektek hátha bejön: ha szívesen osztanátok meg ágyatokat egy nőneművel, semmi mást nem kell tennetek, mint rohanás az anyakönyvi hivatalba, és ha esetleg palesztinok vagytok, akkor változtassátok meg a nevetek a latinos Antoniora. Igaz, az sem árt, ha azt mondjátok, hogy a bika csillagjegyében születtetek, és egy kis kegyes hazugságért sem kell mennetek a szomszédba. Játsszuk meg magunkat, úgy tűnik, ebben a világban ez a megoldás. Ahogy az arab fiú és a zsidó lány a zöld kártya megszerzésének reményében házasságot kötnek, az édesanya, aki szerelmét játssza meg férje iránt, miközben nem érez mást, csak hálát, vagy maga a főszereplő, Arafat, aki hol zsidót, hol muszlimot alakít.
Arafat elveszi Mikit, a zsidó lányt, hogy szexuális vágyait ne csak egy guminőn élhesse ki, „az izraeli lány pedig hozzámegy az arab fiúhoz, hogy egy izraelivel lehessen Amerikában”.
Még ha a történet egy kissé bonyolultnak is tűnhet, egyáltalán nem az. Könnyed vígjáték, ahol az egyetlen komoly felmerülő kérdés, hogy mennyire is számít a származás? „Ez Amerika, itt ez nem számít”. Vagy mégis? A család nehezen tudja elfogadni a lányt, aki az általuk Palesztinának nevezett szent földet Izraelnek hívja. Egy a föld, a haza mégis más.
Ez a probléma szinte minden izraeli filmben felbukkan. Van, ahol mélyebben, több érzelemmel átitatva foglalkoznak a témával, máshol inkább vidáman, humorral beszélnek róla. Ahogy azt a „Csakis New Yorkban” teszik.
(Csakis New Yorkban. Rendezte: Ghazi Albuliwi. Főszereplők: Ghazi Albuliwi (Arafat), Einat Tubi( Miki), Hiam Abbass (Amani), Hany Kamal( Abdulla.)
