Chagall művészeti iskolája Vityebszkben

A New York-i Zsidó Múzeum kiállítása azt a korszakot mutatja be, amikor neves zsidó művészek sikeresen győzték meg a bolsevikokat a fiatal proletár tehetségek felkarolásának fontosságáról.

„Egy Moszkvától és Szentpétervártól távol eső kisvárosban írták a művészet történetét” – mondja Angela Lampe, a párizsi Modern Művészetek Múzeuma (Pompidou-központ) kurátora. A vityebszki kísérlet – az ottani művészeti népiskola megalapítása Marc Chagall nevéhez fűződik, akit Lunacsarszkij a Vityebszki kormányzóság művészeti ügyeinek népbiztosává nevezett ki 1918-ban. A történet végre méltó bemutatásra talált a manhattani múzeumban, ahol „Chagall, Lissitzky, Malevich: The Russian Avant-Garde in Vitebsk, 1918-1922” címmel nyílt nemrégiben kiállítás.

Chagallhoz El Liszickij és Kazimir Malevics, az orosz avantgard két vezető személyisége csatlakozott; a baloldali művészetet hirdették a kollektivizmus, oktatás és innováció jegyében. Mindez tökéletesen beleillett az orosz forradalom eszmevilágába. Az iskolát 1919. január 28-án nyitották meg, bárki beiratkozhatott, tandíjat nem szedtek, korhatár nem volt. Chagall elsősorban a fiatal és szegény zsidók számára igyekezett képzést biztosítani. Politikailag elkötelezett volt, tudta, hogy az új társadalomnak új művészetre van szüksége” – mondja Lampe, aki Claudia Nahson kurátorral karöltve rendezte a kiállítást. Chagall elkötelezettségét „Előre, előre” c. David Jakerszonnal közös alkotása is mutatja.

A tömegek bevonásán túl a három művész találkozása izgalmas téma. „A rövid korszakban kétféle megközelítést láthatunk: a Chagall-féle költőiséget és a Liszickij és Malevics által képviselt személytelenséget.”

Liszickij nyomdászatot, grafikus formatervezést és építészetet tanított. Malevics az absztraktot képviselte, ő alapította a szuprematista irányzatot. Szikár műveiben egyszerű geometriai formákat használt, kevés színnel dolgozott. Hasonlóan gondolkodó kollégáival és tanítványaival megalapította az Unovisz (az új művészet hirdetése) mozgalmat. A tagok plakátokat, folyóiratokat, zászlókat, élelmiszerjegyeket, színházi díszleteket, villamosokat terveztek. A kisvárost színes négyzetek és körök borították el, „az utcák a mi palettáink” jelszó jegyében.

A kiállítás amely Vityebszk, Minszk múzeumaiból, nagy amerikai és európai gyűjteményekből válogatott 120 képből és dokumentumból áll, öt részre oszlik. A „Forradalom utáni lelkesedés Vityebszkben” c. rész mutatja be azt, hogy milyen hatást gyakoroltak a történések a művészekre. Itt látható Chagall „Kettős portré borospohárral” c. vászna, amelyen Bella vállán tartja férjét. Vitrinben szemlélhető Liszickij “Had Gadya Suite” c. litográfia sorozata, amely merész vörös, kék zöld és fekete színeivel a bolsevik forradalom metaforája. Jakerszon „Vörösgárdisták” és munkás ábrázoló tablója (1919) a későbbi monumentális szovjet képzőművészetet vetíti előre.

A „Művészeti népiskola” c. részben a tanárok és diákok műveit állították ki. Kezdetben 120-an tanulták itt, főleg munkásfiúk, de a tablókon lányok is láthatók.

„Az új művészet” c. rész Liszickij és Malevics hatásával ismerteti a látogatót. A falon Malevics ritkán látható műveit állították ki; ő ekkoriban már kevesebbet festett, inkább elméleti írásokkal foglalkozott. Liszickij „Proun” (Az új igenlése mozgalom) korszakából való festményei és rajzai szerepelnek itt, ahol az építészetet a festészettel kombinálja.

s„A kisváros jelentős zsidó népességet tömörített, ahol egy mindenkit tárt karokkal fogadó népiskola is jelzi a szenvedélyes, lázas hangulatot” – jegyzi meg Nahson.

Aztán ennek is vége lett.

A stílusoktól és dogmáktól mentes forradalmi művészetről álmodozó Chagall 1920-ban Moszkvába költözött, és az ottani zsidó színház díszlettervezője lett. Malevics 1922-ben néhány tanítványával Petrográdban folytatta szuprematista tevékenységét, miközben asztali porcelánkészleteket tervezett. Liszickij 1920-ban Berlinbe távozott, és ott folytatta a „Proun”-t, majd Moholy Nagy Lászlóval szervezett konstruktivista csoportot.

A polgárháború végétől kezdődően a bolsevik párt egyre nagyobb gyanakvással figyelte a független avantgard mozgalmakat. A vityebszki iskola 1922-ben végzett első növendékei egyben az utolsóknak bizonyultak.

A Times of Israel cikke nyomán: Bassa László